Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-132

'.»t!» A nemzetgyűlés 132. illése IH1. ne mosolyogjon! — Somogyi Miklós (kp) helyéről felállva: Miért ne mosolyogjak H Mondja meg, hogy íniért ne mosolyogjak? — Pfeiffer Zoltán (pk): A Bajcsy-Zsilinszkyfé'e ellenállásból kivonta magát! Most már tudjuk, hogy miért mosolyog itt! — Orbán László (kp): Hazudik, nem igaz!) Elnök: Orbán képviselő urat ezért a közbeszólásáért rendreutasítom. (Zaj. — Pfeiffer Zoltán (pk): En voltam ott, én tudom! — Somogyi Miklós (kp): Hazudik! Hazudik! — Reieher Endre (pik) Somogyi Miklós feléj Üljön le! — Folytonos zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Parragi György (pk): A magyar demokrácia egyik legsúlyosabb politikai válságát éli át. Akik a magyar belpoliitikai válságok természetrajzát ismerik, akik ezeknek a válságoknak hátsó indokait is kutatni szokták» nagyon jól tisztában vámnak azzal, hogy a magyar válságok rendszerint következményei a nagy külpolitikai válságoknalk. Ez a válság is egybeesett a világpolitika legsúlyosabb természetű válságával, amely a háború óta kitört. (Halász Alfréd (szd): Nem véletlenül!) Mi természetesen ebben a világpolitikai válságban semmi körülmények között sem foglalhatunk állást egyrészt azért, mert végeredménybe 11 ma sem vagyunk szuverén állam, a fegyverszüneti szerződés korlátozta függetlenségünkéi, másrészt azért, mert teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy a nagy hatalmiak vitájába kis államoknak ma tulajdonképpen nincs beleszólásuk. A hatalmi politika ueist érkezett el a maga dönti) fázi-á hoz. Leheit. hogy két-három hét m ni va ez a válság megoldódik; hogy milyen formában. azt nem tiuljnk. de bármilyen Formáiban következzék is be ennek a válságnak megoldása, eggyel tisztába,-! vagyunk, azzal, hogy Ma gvarország csuhasem szolgálhat a Szovjetunió elleni felvonulási terepül és erre a célra, bármilyen ideológiai nézetkülönbségek válasszak is el egymástól az egyes pártokat, az ellenzéket a koalíciótól, a Szovjetunió elleni semmiféle mesterkedéshez eszközül oda nein adjuk masnikat. (Ugy van! Ugy van! — Taips a szabadságpárton és a pártonkívüliek soraiban-) Másik megállapításunk pedig az: bármi következzék is be. nekünk a magyar belpolitikában tovább is minden nehéz körülmény ellenére küzdenünk kell a tiszta demokrácia megvalósulásáért. (Ugy van! Ugy van!— Nagy taps apártonkivüHek soraiban és a szabiMtxáapárton.) azért a demokráciáért, amelyet végeredményben az egész nemzetgyűlés ünnepélyesen szavazott meg az 1946:1. te.-ben, ami kor a többségi parlamenti demokrácia mellett szögezte le in agát. Természetes, hogy bármi következzék is. mi, akik a legbensőbb baráti és gazdasági kapcsolatokat íkiván.juk kiépítem hatalmas szomszédunkkal, a Szovjetunióval végeredményében attól az Európától, amely számunlkra jelenti egyben a kereszténységnek, az igazi keresziténységnek, nein n bunkókeresztenységnek. nem a jelszavas 'kereszténységnek a nagy hagyományait, amely jelenti a francia forradalom eszméi't. a Szabadság eszméit, mondtam, ettől a keresztény Európától, ebtől a szabadságjogokon felépülő Európától, elszakadni nem fogunk es ezt tőlünk nem is fogja — reméljük -- senki sem kivánni. (Ugy van! Ugv van! — Taps a pártonkívüliek és a szabadságpárt soraiban.) évi június hó 20-án, pénteken. 960 Mi a magunk részéről természetesen eksősorban a szabadságjogok védelmei tekintjük az- ellenzék legfőbb feladatának. De nem elég a szabadságjogok mellett kiállani, követelnünk kell az emberiességnek, a humanizmusnak érvényesülését minden vonalon« (Fa~ r.agó László (szd): Kezdjék a gyilkos urak!) Kezdjék a gyilkos urak. nagyon helyes, de a «Titkosokkal, azt hiszem, végeztünk. (Juhász István (szd): Még nem! ~ Felkiáltások a szociálaemokratapárl soraiban: Még nem!) Most mar térjünk rá idebenn arra. hogy hirdessük és teremtsük me»' a megbékélést, hogy idebenn szűnjenek meg azok az állapotok, hogy embereket elhurcolnak a Rakásukról, (Ugy van! Ugy van! a pártonkívüliek és a szabadsáppárt soraiban.) ós családjuk, hozzátartozóik heteken keresztül nem tudják, hol vannak, merre vannak. Ezak a Gestapo módszerei voltak, ezekéi gyakorolták velünk szemben, mélyen t. Nenr zefgyűlés. de mi nem azért álltunk szemben azzal a kegyetlen, barbár, sötét rendszerrel, amelyei úgy hivtak, hogy nemzeti szocializmus, hogy most ezeket a módszereket a magyar életnek bármily kis szektorában is helyeseljük, vagy ezek mellett némán asszisztáljunk. (Ugy van! Ugy van! —• Taps a pár" lonkívüliek soraiban és a szabadságpárton?) Ebben a vonathozásban pedig éppen a saociáldeinokratapártra hárul nagy feladat, amely pártot nem lehet megvádolni azzal, hogy reakciós volt, amely párt. mosd üli parlamenti működésének huszonöféves jubileumát és ez valóban nagyhorderejű eseményé i magyar demokráciának. A szociáhtemokra ta pártnak kell kiállnia azért, hogy az emberiesség köve b'linéiiyei minden vonalon megvalósuljanak. (Buchinger Manó (szd) közbeszól.) Minden vonalon 1 Ne felejtsék cl a nagy francia szocialista vezérnek, Jaurès-nek szavait, aki azt mondotta, hogy szocializmus elképzelhetetlen az emberiesség nélkül. fis akikor elkövetkezik a mi szerepünnk, annak az ellenzéknek a szerepe, amelynek ma igenis presztízse vau ebben az országban, hogy a magyar tömegeket» amelyeket elkeseredésük, részben rövidláitásuk is elvakít és amely magyar tömegek ma maivá lóban közelállatiak ahhoz, hogy egy jobboldali táborhoz csatlakozzanak, sőt egy részük akár egy jobboldali kalanddal is kacérkodik, visszatartsuk a jobboldaltól, (Ugy van! Ugy vtam! a párt on kívülieknél, középen.) visszatartsuk az ellenforradalom kisérto szellemétől, (Taps\ a pártonkiviiliek soraiban.) és hogy közelebb hozzuk ezeket a tömegeké! annak megértéséhez, hogy igenis a szocializmus, a szocializálás még nem jelenti a polgári társadalom likvidálását, a nagybankoknak vagy a kulcsiparoknak államosítása, még nem jelenti azt, hogy letérünk a polgári életformáról. Azt jelenti ez. hogy igenis közelebb tudjuk hozni az embereket a szocializmus felé való haladás vonalához. Ehhez természetesen arra van szükség. hogy ezdknek a tömegeknek megrendült hi'ét helyreállítsuk, ezeknek «a tömegeknek gvanak vü^át és jogos bizalmatlanságát eloszlassuk. Erre a szerepre pedig ronn vállalkozunk, mélyen t. Nemzetgyűlés, ez a mi hivatásunk. Valóban ugyancsak osztozhatom Pfeiffer Zoltán képviselőtársamnak abban a tegnapi kijelentése hen, hogy voltaképpen nekünk jegyzőkönyvi köszönetet kellene szavaznunk a kommunista pártnak, amely kiiutrikált bennünket a régi kisgazdapártból, mert ha nii a kisgazdapárt padsoraiban ülnénk, éppen oly&u passzívan, 60*