Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-113

y

° A nemzetgyűlés 11:). ülése 1947. részleteiben is elfogadásra ajánlom a ffc. Nemzetgyűlésnek. r Elnök: A tanácskozást befejezettneik nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, a <t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a külügyi tárca költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen! Nem!) Ha igen, határozalilag kimondom, hogy a -Nemzetgyűlés a külügyi tárca költségvetését altalánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. , Mielőtt a ' tárca részletes tárgyalására :i térnénk, 'határoznunk kell az általános vita során Sulyok Dezső és társai által benyújtott határozati javaslat feleit. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a Sulyok Dezső és társai által benyújtóit határozni i javaslatot elfogadni? (Vásáry József (msz): Elfogadjuk!'— Felkiáltások: Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy a Ház többsége Sulyok Dezső és társai határozati javaslatát elvetette. (Vásáry István (msz): Meglátszik, kik spekulálnak háborúm! — Vásáry József (msz): Meg is mondották! — Zaj.) Következik a külügyi tárca költségvetésének részletes tárgyalása. Kérem a jegyző ural, szíveskedjék az 1. címet felolvasni. Gyurkovits Károly jegyző, (felolvassa az 1. címet, amelyet a nemzetgyűlés hozzászólás nélkül elfogad. — Felolvassa a 2. címet.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül

1

? Gyurkovits Károly jegyző: Bölöni György! Bölöni György (pk): T. Nemzetgyűlés! Az Idő annyira előrehaladt, hogy nem tudok bővebben foglalkozni a külügyi tárca problémáiy-'il. A külföldi szolgálat címénél azonban mégis van; egypár

v

dolog, amit szóvá kell tenni. (Orbán László (kp): Nem lesz örömük benne!) Azt hiszem, mindnyájan örömmel és megnyugvással Fogadtunk a miniszter úrnak azokat a szavait, amelyekben leszögezte a Szovjetunió iránti politikánk alapelveit. A magam részé>'<>1 azonban bizonyos .tartózkodással kell fogadnom azt a magyarázatot, amit a miniszter úr ;

' külképviseletek, a külügyminisztérium alkalmazottainak magatartásáról mondott, itt: felhozott, mert hiszen azt már láthattuk kint Parisban, amikor a béketárgyalások megindultak, nogy a külföldiek bizonyos idegenkedéssel fogadták a magyar delegációt és idegenkedéssel fogadták mindazt, amit a magyar demokrácia létezéséről állítottunk. En is egyik megfigyelője voltam ennek a békekonferenciának és úgy lát,;|

ni, mintha Magyarország ellen egészen isme'«'llen erők dolgoznának. Most már nem csodálkozom ezen, mert ezek az ismeretlen erők, amelyek akkor is dolgoztak, most később kipattantak az összeesküvésben s abban az egész '"^akciós attakban, amelyet Magyarország ellen az összeesküvő magyarok a külföldön is indítottak. Én odakint azt tapasztaltain, hogy a magyar külpolitikai vezetőség bizonyos bizalmatlansággal viseltetett a magyar külpolitika baloldali elemeivel szemben, de nem viseltetett el

eg bizalmatlansággal a jobboldali elemekkel «zeniben. A külföld}'magyarság megszervezésen; n,ég a Horthy-rendszer állított be bizonyos n!lss/

'óka.t. Ezeknek a misszióknak a feladata akkor az volt, hogy egyensúlyozzák a magyar Paliddal: tömörülést, a magyar munkásságnak a szervezkedését és lehetetlenné tegyék ezeknek demokratikus kibontakozását. Sajnos, ezek évi március hó 20-án, csütörtökön. 86 a missziók ma is éppen ágy léteznek odakint, mint ahogyan ezelőtt öthat esztendővel vagy a Horthy-rendszer idején léteztek. Ma is ugyanazok az emberek vezetik őket. akik akkor és a missziók szelleme semmivel sem változott. (Juhász István (szd): Ki pénzeli őket?) Ezek a missziók ma is baloldalellenesek, demokrataellenesek. A. miniszter úr figyelmet többször felhívtuk ezeknek a működésére, főleg Parisban és Belgiumban. Emlékezetes, hogy Belgiumba igen sok magyar hadifogoly ment ki és akkor megindult egy mozgalom a magyar misszió, mégpedig egy bizonyos Brezilla Margit kisasszony részéről, aki akciókat kezdett a magyar hadifoglyok körében, hogy szerződjenek le két esztendőre bányamunkásnak, maradjanak Belgiumban, ne jöjjenek haza,""mert ha hazajönnek, az oroszok azonnal letartóztatják és Szibériába száműzik őket. Körülbelül 1200 magyar hadifoglyot szerződtettek le a különböző bányatársaságok és a magyar kormányzat, valamint a hadifoglyok hazaszállító szervezetei mindent elkövettek,, hogy a hadifoglyokat valamiképpen haza tudják hívni. Ugyanez a munka folyt és talán folyik ma is Franciaországban. Amikor én kinn voltain, a ni'sszió vezetője egy Szalay nevű katolikus páter és annak tótkarnője, bizonyos Terginn Irén nevű kisasszonv volt. Ez a Terginn Irén szavahihető tanuk állítása szerint az idegenlégió számára toborzott magvar hadifoglyokat, (Nyirjessy Sándor (kg): Biztos ez?) — egészen biztos — ezenkívül pedig azokat a magyar fiatalembereket és fasisztákat, akik nyugatimenekültek, ugyanez a magyar szervezet ellátta papírokkal éa igyekezett nekik Franciaországban munkaalkalmat, szerezni. (Juhász István (szd) gúnyosan: Ezek a jó magyarok!) Ezek magyar ellenforradalmi szervek és gócok s ezeknek 8 munkájához a lehetőséget mi teremtjük meg mesterségesen a 'magyar állam pénzén. Ezeknek az ellenforradalmi szerveknek a munkáját most mindenütt láthatjuk. Nagyon kérem a miniszter urat. — hiszen eddig is tapaszlaMuk a jóakaratát, rnerf, mint tudom, Szalay Jeromost felfüggesztette — hogy ne álljunk meg ennél, hanem kísérjük figyelemmé

1

! ezt az egész ügyet. Ezt az egész missziiós szervezetet fel kell számolnunk és ha újból meg akar ink szervezni, akkor új utasításokkal kell el'átírunk és^ teljesen új személyekkel kell kicserélnünk. Egy másik dolog, amire rá akarok mutatni, az a nagy kü'iönbség. amely a külföldi szolgálatban lévő magyar hivatalnokok fizetése és az itthoni külügyi szolgálatban lévő hivatalnokok között van. Csak egy példát hozok fel: a külügyi sajtófőnök példáját, akinek állása igen fontos állás. Franciaországban olyan befolyása van egy ilyen sajtófőnöknek, mint egy miniszternek vagy államtitkárnak. Ugy tn doni, hogy a magyar külügvi sajtófőnök havi 1000 forint fizetést ka]). (Gyöngvösj János kül ügyminiszter: Ásat hiszem, még annyit sem!) Talán még annyit sem. Parisban viszont egy altisztnek a fizetése körülbelül 15.000 frankra rág, szóvali 1500 forintot kai). (Gyöngyösi János külügyminiszter: Moszkvában ötszörannyit!) Én nem sajnálom az altisztitől, amit kap, de nem látom az értelmét annak, hogy a sajtófőnök kevesebbel kap, mint az altiszt. Nem látom ennek jogosultságát, hogy az a'ltiiazit miért kap többet, mimtl a sajtófőnökMegemlíteni kívánom még azt, hogy Pá-