Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-131

895 A nemzetgyűlés IM. ülésr 1947. évi június hó 19-én, csütöriökön. 896 (Tapa a szabadságpárt oldalán.— Lévay Zoltán (msz): Csak szeretnék betörni!) Mondom, aimikor odamegy az a fizetési ne hézségekbe ju'tott gazda ainhoz az államivá vált bankszietrvezethez. akkor nem is fognak hazudni annak vezetői, amikor azt mondják: hát hogy gondoljátok, hogy mi most tudunk ilyenekre pénzét fordítani, amikor nekünk anynyi gondunk van az állami mezőgazdasággal, az állami bányákkal és az államosított három nagy bankkal, amelynek érdiekköréibe tartoznak az iparvállalatok i& Hiszen itt van a hivatalos kimutatás a Demokrácia című lapban, hogy milyen sok száz iparválilalat. biztosítótársaság, kereskedelmi vállalat, az összes magyarországi (iparvállalatoknak mintegy 75°/V-a tartozik a három nagy bank tulajdonába, illetőleg érdekkörébe. (Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Ez fáj?! — Lévay Zoltán (msz): Ez fáj bizony! Ez a cél! — Pászthory István (msz): Ez a hái roméves terv! — Birkás Imre (kp): A tőkéseket féltik! — Lévay Zoltán (msz): Kommunizálni a vagyont, ez a cél! Elkommunizálják a vagyont! — Oláh Mihály (kp) a szabadságpárt felé: Hitler utódai! Fasiszták! Nagy zaj. — Az ehtök csenget. — Egy hang a szabadságpár ton: A parasztpárt mit szól eMiez? — Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Nem egészen nyilt kártyákkal folyik ez a koalíciós politizálás. (Oláh Mihály (kp): Meg kell vonni magától a szót.) Nevezetesen miért nem mondja meg Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes úr, avagy maga a kormány elnöke, hogy mi nemcsak a kulcsiparokat, hanem az iparvállalatok »tömegét, azoknak mintegy 75—80°/o-áit is snár most államosítani akarjuk? Ezt nem mondják meg nyiltan, hanem a naivabb, nem tájékozott közönség felé csak azt mondják: Istenem, csak három bankot! (Gúnyos derültség a szabadságpárton és a pártonkívülieknél. — Mozgás.) Azt mondják: mi ez? Semmi! Nos, t. Nemzetgyűlés, a három budapesti nagybankhoz hozzátartozik még 62 vidéki pénzintézet és itt vannak három hasábon felsorolva, hogy imályieta gyárak, bőrgyárak, cukorgyárak... (Közbeszólás a pa rasztpárton: És a bankok mennyi kisparaszti birtokot árverezhettek el a múltban? — Léyay Zoltán (msz): Ezentúl az állam fog árvereztetnU Jobb lesz ha ezentúl a kommün is ták fognak árvereztetni? — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Nagy Vince (msz): Ide tartozik a legkülönbözőbb gyáraknak, cukorgyáraknak, bőr gyáraknak, mezőgazdasági gyáraknak, villamossági gyáraknak egész sora. (Mőnus Illésné (szd): Helyes! Helyes!) a. ténylegesen megmaradt magyar (magántulajdonnak egy jó részeTessék megmondani, nyiltan, hogy ezt mind államosítani akarjuk, (Mónus Illésné (szd): így van!) nem pedig egy ilyen cselfogással azt mondani, hogy »mindössze három nagy bankot akarunk államosítani!« Igenis, itt térek rá a Nagy Ferenc-féléi politikai komplexusra, amely ezt a szerencsétlen országot megint odaállította, hogy a külföld vizsgálja: hogyan történhetik meg ilyesmi. bogy egy magyar miniszterelnök úgyszólván kiszökik az országból és nem akar hazajönni. Erről nekünk is beszélnünk kell. Jogunk' van és kötelességünk erről beszélni. (Ugy wmí Ugy van! a szabadságpárton. — Hegymegi Kiss Pál (msz): Helyezzék vád alá Nagy Ferencet! — Zaj a kommunista, és a szociáldemokrata párton.) Ez a két gazdasági törvényjavaslat, a nagybankok és ezzel az iparvállalatok 75

0/

oának az államosítása és a nagyon magasszázalékú vagyondézsmáról szóló törvényjavaslat, amelyet az illetékes korifeusok beharangoztak, igenis, a magyar magántulajdonnak már nagyrészben a kollektív gazdálkodásba való áitvételét jelenti. (Ugy van! Ugy van! — Taps a szabadságpárton és a pártonkívüliek nél. — Révai József (kp): Hadd viseljék a terheket a dolgozók! Ugye'?) Nagy Ferenc miniszterelnökről most, mióta kint van és amikor lemondása szőnyegre került, Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes úr azt mondotta, — s ezt már nem fogja Faragó kénviselőtársam magának vindikálni — hogy már januárban tudta, amikor az összeesküvés ügye kipattant, hogy ludas az ügyben. T. Nemzetgyűlés! A rikkancsok már régóta azt kiabálják, hogy »Ludas a Matyi!«, de hogy »Ludas a Feri« is, • (Élénk derültség és nagy taps « szabadságpárton és a pártonkívülieknél) ezt most a miniszterelnökhelyerttes úr mondja. Beismerte, — amit úgyis tudtunk — hogy ő már januárban tudta, hogy ludas a Feri! A büntető perrendtartásnak megfelelő szakasza értelmében, mint jogászember kénytelen vagyok leszögezni a miniszterelnökhelyeittes úrnak ezt a beismerését, hogy ő tudott Nagy Ferenc részességéről. (Egy hang a középen ülő pártonkívülieknél: Bűnpártolás!) Ezt alátámasztják perrendszerű akták és bizonyítékok is és ezi' azért mondom el és sorolom fel, ihogy a miniszterei nökhel y ett es úr vissza ne táncolhasson. O elkottyantotta magát, beismerte, hogy tudott róla, de hogy teljes legyen a bizonyíték Magyarországon és a világ előtt, hogy a miniszteripilnökihelvettes tudott Nagy Ferenc részességéről. (Szamay Lajos (szd): Ahá! A »világ« előtt! Ertjük! Szóval denunciálunk? — Zaj a kommunista, és szociSdemokrat\tpártou.) A világ előtt beszélünk, uraim! Mindenki az előtt beszél! Nemi lehet itt suba alatt politikát icsíinálni! (Pászthory István (msz): Ne tussoljunk! — Lévay Zoltán (msz): Ne kenjük el! — Nagy zaj. — Szamay Lajos (szd): Denuíiciál!) Denunciálom azt. hogy Rákosi nv\niszterelnökhelyettes úr ezt mondotta? (Szar may Lajos (szd): és Török Júlia (szd): A világnak beszél!) T. Nemzetgyűlés! Beszélek tovább! Az öszszeesküvési per tárgyalásán Arany Bálint vádlott egy három- vagy négynapos szünet után. amelyet Jankó tanácselnök úr rendelt el. —és csak ez után a megszakítás után folytatta ki" hallgatását — elmondotta, — úgy mondják: beismerte — hogy Nagy Ferenc miniszterelnök úr a Magyar Közösségnek több értekezletén, megbeszélésén résztvett. Ez tehát — még ha akkor nem is engedték a lapoknak közölni — az ott jelenvolt összes újságírók — magyar újságírók, tehát nem a »világ« — és az eigész közönség révén, amely ezt hallotta, egy nap alatt elterjedt a városban és bizonyára jelentette sajátmaga pártvezérének a Jankó-tanács népbírái közül a kommunista népbíró úr. Mert ez olyan fontos politikum volt. hogy ezt jelen tenie kellett. De a mentelmi bizottságban, amikor Saláta Kálmán és más hét kisgazdapárti képviselő úr mentelmi ügyét tárgyaltuk, majd itt a plénum* ban is... (Apró Antal (kp): Ott 's védte maga őket!) Megmondom kit: Hám Tibort és Vörös Vincét védtem. (Apró Antal (kp): Nem azt védte! Védte maga Vidovicsot és a többit I is! Mindenkit védett! Olyan nem volt, akit I nem védett! — Zajos ellentmondások a szabadj ságpárton. — Zaj a kommunistapárion. — I Hegymegi Kiss Pál (msz): Olvassa el a par-