Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-129

847 A nepizetgyűlés 129. ülése 1947. bizonyította!) Hölgyeknek nem mondok ellent. (Derültség. — Szabó Piroska (kp) gúnyosan: Lovagias!) Áttérve megint a fasizmus vádjára, meg kell mondanom azt» hogy a vallóság legkisebb elemét is nélkülöző alávaló hamisítás minden olyam kijelentés, amely minket fasizmussal vádol ímeg. (Ugy van! TJgy van! a szabadságpárton.— Zaj a szociáldemokrata- és a kommunistapárton. — Egy hang a kommunisták közül: A tények beszélnek!) Nagyon jól tudom, t- túloldal, hogy ma már az önök álláspontja szerint ennek igazolására nem elég a mult, (Papp Lajos (kp): De éppen a mult igazolja!) nem elég az, hagy engem, mint antifasisztáit annakidején becsuktak és halálral kerestek. Nem is erre hivatkozóim mert ma beszéltem éppen önöknek egy igen jelentékeny képviselőjével, aki azt mondotta, hogy a dolgok továbbfejlődtek és aimá 1945 előtt volt, arra ma már az antifasizmus bizonyítására, hivatkozni nem lehet. Ha elfogadom ezt az álláspontot, akkor is áll az. hogy minden tettünkben és minden szavunkban,, amit 1945 óta elkövettünk és mondottunk, minden esetben olyan tanításokat és tételeket, hangozhattunk, amelyek 'a fasizmussal Tiomjoikegyenest ellentétben állnak. Sem személy szerint, sem tárgyi alapon semmiféle fasiszta alakulással vagy fasiszta gondolatra! rokonságunk nincs, mi a legteljesebb, a népi, a többségi ellvén felépülő népi demokrácia elvei alapján állunk. (Taps a szabadságpárt oldalán) Mindenki, aki ennek ellenkezőjét híreszteli, vagy állítja, tudva valótlant állít. (Erdei Mihály (kp): Ez is cinizmus! — Oláh Mihály (kp): Emlékezzék Hódmezővásárhelyre! — Némethy Jenő (msz): Tudatosan rágalmaz!) Visszatérve tehát beszédem eredeti gondolatmenetére, , ma Magyarországon nincs sajtószabadság- A sajtószabadság a politikai szabadságjogoknak az első és legértékesebb része. (Pfeiffer Zoltán (pk): Ugy van!) Ahhoz, hogy valamely országban demokrácia fejlődhessék ki és a demokrácia elve a szabadság eszményét, mint a legfontosabb és mindennél előbbre helyezendő emberi eszményt megvalósíthassál, az első és elengedhetetlen követelmény, hogy az országban sajtószabadság legyen. Ki kell jelentenem» — felelősségem tudatában és abban a tudatban, hogy amit itt most állítok, azt a külföld is tudomásul veszi minden irányban, — ma Magyarországon nines sajtószabadság! De nincs véleménynyilvánítási szabadság sem. (Ugy van! Ugy van! — Taps a szabadságpárt oldalán. — Rajk László belügyminiszter a terembe lépve elfoglalja helyét.) Nagyon örülök, hogy beszédemnek ehhez a részéhez megérkezett a belügyminiszter úr. Nevezetesen ma a helyzet az, hogy mi a Szövetséges Ellenőrző Bizottság által engedélyezett és a magyar kormány által tudomásul vett politikai párt vagyunk és ennek ellenére nem

1 vagyunk képesek politikai gyűléseket tartani a következő okokból. Akárhol rendezünk politikai gyűlést,, nyomban megjelenik ott 4—500 főnyi felfegyverzett, napidíjjal és alkohollal, valamint kézifegyverekkel bőségesen ellátott szervezett rendbontó tömeg, (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) amely gyűléseinket előre kidolgozott tervek szerint megzavarja és amely a legtöbb esetben attól sem riad vissza, hogy tettlegességet gyakoroljon gyűlésünk közönségével, esetleg szónokaival szemben. fist az eljárást, t. Nemzetgyűlés, kétféleképpen lehet tudomásul venni- Vagy tudomácvi június hó 12-én, csütörtökön. 848 sul vesszük akként, hogy tíz- vagy húszezre« tömegeink egyszerűen megfutamodnak a négy vagy ötszáz főnyi provokáló csoporttól» Szabó Piroska (kp): Négyszáz főtől? Akkor gyáva kukacokat szerveznek! — Hegymegi Kiss Pál (msz): A paraszt türelmes!) — nincs rendreutasítás? — mondom, vagy azt követjük, hogy többezres, tízezres vagy ennél nagyobb tömegeink elvonulnak a provokáló kisebbség elől, — ezt azonban tartósan folytatni nem lehet, mert végeredményben az egész közvéleményben az a meggyőződés alakul ki, ami Szabó Piroska képviselőnőben kialakult, hogy gyáva kukacok vagyunk, pedig nem vagyunk azok, csak nem akarumk polgárháborút felidézni» nem akarunk felfordulást» — vagy pedig elérkezik az ideje annak, hogy visszaütünk és aki minket megütött, azt szintén meg fogjuk ütni. Ebből azonban mi következik, — mert erre is volt már példa. Akik minket négy- vagy ötszázan ütöttek, azok a demokrácia védelmezői voltak, azok rendes emberek voltak, akiknek a» eljárását dicsérettel lehetett tudomásul venni Az az öt vagy hat ember, pedig, aki nem engedte ^magát megü'ni^ illetve visszaütött, a demokrácia ellensége, illegális fegyverkezést folytató csoport, amelyet azonnal le kell fogni, mivel pedig gumibotot, vagy akár csak egyszerű botot találnak náluk, meg kell állapítani, hogy ez a csoport a fegyveres S-gárdához tartoziík, lie kell fogni és internálni kell. amint ezt a belügyminiszter úr közegei sok esetben megcsinálták. (Rajk László belügyminiszter: A legtöbb esetben nagyon helyesen!) T. Nemzetgyűlés! A politikai terror legvadabb és legelítélendőbb formája az, amely Magyarországon ma velünk szemben szerte mindenütt, uralkodik. (Nógrádi Sándor (kp): Magyarországon nem akarnak mégegyszer fasizmust! Erről van szó!) Politikai szabadságról és véleménynyilvánításról, tehát mindaddig, amíg terroruralom alatt élünk, nem lehet Magyarországon beszélni. Ez a valóságos helyzet. T. Nemzetgyűlés! Egymásután tartóztatták le és fogták le embereinket. Ez nem mese, hanem valóság. Nagyon sok emberünket lefogták és internálták. Ez a dicsőséges hóhérmunka pedig azzal kezdődött, hogy lefogták a szegedi diákokat, akik annakidején a fakultatív vallásoktatás ellen tüntettek. (Pfeiffer Zoltán (pk): Több politikai érzékük volt, mint Ortutaynak! — Derültség a szabadságpárton— Pfeiffer Zoltán (pk): Azóta a Dinnyés-kormány a szegedi diákoknak adott igazat és nem Ortutaynak! — Piros László (kn): Magukhoz tartoztak? Akkor tagadták! — Zaj!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Sulyok Dezső (msz): Piros képviselő urat. mély tisztelettel.kérem, legyen szíves, tegyen le arról, hogy engem közbeszólásával beugratni próbál. Azt kérdez e tőlem, hogy azok a diákok, a mieink vóltak-e vagy nem, mert annakidején letagadtuk. Nem a mieink voltak, most sem a mieink, de inivel más nem teszi meg. nekem, mint a szabadságpárt szónokának, kötelességem, hogy ezeknek a gyerekeknek^ védelmében akkor is szót emeljek, ha nem az én pártomhoz tartoznak. (Taps a szabadságpárton. — Pirog Lász'ő (kp) gúnyosan: Az egyetlen demokrata a parlamentben!) Visszatérve az alaptémára, a helyzet az,