Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-128

8,1 A nemzetgyűlés 128. ülése 1947. or szagon — híven a régi felfogáshoz — a népjogok, a politikai jogok, a gazdasági lehetőségek tekintetében a magyar népet kiszorították az alkotmány sáncaiból és csak részben engedtek lehetőséget az alkotmányos életben való részvételére. Ebből ered azután az, hogy nálunk, Magyarországon — elmondhatjuk — alig történt valami, ami a magyar politikai és kulturális felemelkedés lehetőségét biztosította volna s ezzel kapcsolatban a parlamenti életnek is olyan vetületét adta volna, amely a későbbi idők folyamán alkalmas lett volna arrahogy nemzetünket, országunkat megkímélje számos súlyos és nagy megpróbáltatástól. Ezt a jelenséget láttuk 1945-ben is, amidőn az ország egy esztelen, bűnös háborús beavatkozásból eredően a szenvedések, a csalódások és a fasiszta kifosztottság miatt, .mondhatnánk, ájultan hevert a földön. Tele volt ez a nemzet kétségbeeséssel, reménytelenséggel és hitetlenséggel. Csak dicsérettel, elismeréssel lehet szólni mindazokról, akik az országnak ebben a nehéz, történelmi, tragikusan komoly pillanatában nem vesztették el a szebb, biztosabb jövő iránti bizalmukat, hitüket, és reménységüket. Akadtak vezetők, politikai pártok és tömegek, amelyek ebben az igen kemény és nehéz időben első gondolatként nem azzal foglalkoztak, hogy az ország tönkretevőivel, az ország pusztítóivá] les/vámoljanak és elégtételt követeljenek, hanem bementek a gyárakba, irodákba, kimentek^ a földekre és megindították a reménytelenségből elinduló munkát Megindult a termelő munka olyan körülmények között, hogy ezt a nemzetgyűlésnek minden egyes tagja annakidején — azt hiszem — csak bámulattá] és csodálattal szemlélhette. Elmaradt tehát a felelősségrevonás.. Ez nyilván sokakat megtévesztett és egyeseket abban a hitben hagyott, hogy tovább folytathatják azokat a bűnös üzelmeiket, amelyeket a magyar néppel, az országgal szemben az előző négy évtized alatt véghezvíttek és elkövettek. Egy ilyen súlyos tehertétellel, mint amilyent az előző négy évtized jelentett, a háborúvesztés következményeivel, az azzal f gyütf járó töm-egnyoimorral, elkeseredéssel kellett az új magyar demokráciának elindulnia a semimi bői, a reménytelenségből, és új országot t — ahogy mi, szociáldemokraták, már annakidején mondottunk — egy jobb és boldogabb országot építenie, minden demokratikus érzésű ember összefogásává] és szolidáris munkájával. Most, amikor mögöttünk van már két és fél esztendő ebből az áldozatos munkából és ennek politikai konzekvenciáit is áttekinthetjük, megállapíthatjuk, hogy ebben a két és fél esztendőben igen gyakori volt a politikai feszültség, amelyek nyomán többször fordultak elő politikai válságok is és ezeknek a politikai válságoknak hátterében mindig meg lehetett találni azokat a személyeket, akik az elmúlt négy évtizedes rendszernek, négy évtizedes tönkretovésnek voltak képviselői és akik négy évtizeden át nem tettek egyebet, mint uralkodtak ebben az országban a nép felett, de a nép nélkül. Ezek a rétegek, amelyek.két ós fél esztendő alatt számtalan politikai válság előidézői voltak, megfigyelésünk szerint nem tudtak és nem is akartak beleilleszkedni a Magyarországon 1945 óta keletkezett új demokratikus politikai rendszerbe, nem tudtak ennek követői. SZÓflZÓló] lenni, ellenkezőleg, ennek a politikai rendszernek állandóan támadói voltak,' áská évi jiínius hó 11-én, szerdán. 812 Iódtak ellene és minden lehetőséget megragadtak arra, -hogy megnehezítsék az ország újjáépítésének nagy és nehéz munkáját. 1914-ben és 1939-ben két szörnyű nagy földrengés kezdődött, köztük pedig politikai, gazdasági és társadalmi válságok zajlottak le*« amelyeknek nyomán ebben az országban sok szörnyűség történt: átélt a nép itt ebben az országban fehérterrort, átélt csendőruralmat, megalázást, jogfosztottságot, szörnyű gazdasági nyomorúságot, az ország minden terhét a kis- és vékonyjövedelmű rétegekre hárították át, ia népnek kellett tehát ebben az országban elszenvednie a két háború közötti időben a felmerülő problémák minden nehézségét» amelyek szinte elviselhetetlenek voltak. Ebben az országban minden nehézség a magyar népet sújtotta, a magyar dolgozókat érintette elsősorban és elmondhatjuk, hogy minden szabályozás, ïamely abban az időben a magyar törvényhozásból kikerült, nem a nép érdekében, hanem inkább a nép érdekei ellen való volt. Emlékezzék vissza a nemzetgyűlés arra az időre, amidőn a földbirtokreformmal ebben a parlamentben valóságos komédiát űztek. (Gyurkovits Károly (szd): Paródiát csináltak!) Kifelé hirdették a földbirtokreformot, befelé nem valósították meg; földet ennek nyomán egyetlenegy paraszt som kapott az országban, legfeljebb néhány befolyásos és az akkori klikkhez közelálló egyén (Gyurkovits Károly (szd): Az Örffy Imrék! 700—800 holdat!)

74 de kaptak földei és visszakapták földjüket Romániából ide áttelepült nagybirtokosok és mágnások, akiknek optánspörük elintézése nyomán adták vissza nagybirtokaikat úgy, hogy a magyar népnek kellett az úgynevezett A) és B) kasszába befizetnie azokat az összegeket, amelyekkel ia román kormány visszaváltotta ezeknek a földbirtokosoknak egyszer már kiosztott birtokait és ingatlanait. Tehát azt is, hogy ők nagybirtokaikat Romániában visszakaphassák, a miagyar néppel, a magyar dolgozókkal fizettették meg. Ilyen rendszerek közepette jött az egyik gazdasági válság a másik után, az egyik politikai válság a másik utáin, így telt el a két háború közötti idő, és miindenki. aki tisztességes munkájából élt ebben azi országban, csak azt várta, hogy mikor lesz vége ennek a sok megpróbáltatásnak, politikai jogtalanságnak, üldözésnek és mikor juthat végre már szóhoz a magyar nép a maga demokratikus megnyilatkozásán keTesztül. Ezek az emberek, akik ezt a szörnyű helyzetet, a két világháborút és a közlük eltelt különböző válságokat a magyar népre zúdították, ebben a parlamentben magyar embereknek nevezték magukat és azt mondották, hogy a magyar népet tulajdonképpen ők képviselik, itt vannak a magyar nép képviseletében és Magyarországon ők, mint a történelmi osztály képviselői, hivatottak arra, hogy politikát esináljanak. Nos ennek a történelmi osztálynak és az általa folytatott politikának gyakorlati értékét a magyar nép igen szomorúan érezte a saját bőrén, tapasztalhatta a gyakorlatban. Amidőn a kormánynyilatkozat alkalmából erről itt beszélünk, tesszük ezt azért,, is, hogy valahogyan rádöbbentsük a tisztességes és jószándékú magyar embereket arra a szörnyű helyzetre, amelyet a magyar nép évtizedeken keresztül kénytelen volt elszenvedni és amely nek Ittmaradt ayúlványaj és a politikai háta-