Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-128

8 °5 A nemzetgyűlés 128. ülése 1947. radjon meg: miniszterelnöknek, hogy X, vagy Y legyen-e az utóda, (Zsedényi Béla (pk): Az a mi dolgunk!) azt nem Londonban, vagy Pa­risban, nem Washingtonban vagy Moszkvá­ban kell eldönteni, (Élénk helyeslés és taps.) hanem Budapesten és csakis Budapesten .(Élénk helyeslés és taps a kommunistpárt. a szociáldemokratapárt. a parasztpárt és a kis­gazdapárt oldalán. — Pfeiffer Zoltán (pk): Itt a budapesti pariámentben kell eldönteni.) a magyar törvényesség és a magyar alkot­mány szabályai szerint. (Helyeslés a kommá­nivta-, a szociáldemokrata-, a parasztpárt és a kisgazdapárt oldalán. — Pászthory Isitván (msz): Ugy van!) Jegyezze, meg magának Pfeiffer képviselő úr. hogy tudtommal a nemzetgyűlés politikád bizottsága nem a par­lamenten kívül áll, hanem a parlament szerve. (Ugy van! Ugy van! a kommunistapárt és a szociáldemokratapárt oldalán. — Farkas Mihály (kp) Pfeiffer Zoltán (pk) felé: És te későn jöttél a politikai bizottság ülésére! — Derült­ség.) T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, nem lehet nézeteltérés magyar és magyar között abban, hogy nincs olyan külföldi kölcsön, amelyért Önrendelkezésünkről, szabadságunkról, függet­lenségünkről lemondanánk. (Egy hang a szabad ságpárt oldalán: Ki kívánja ezt?) Mi öröm­mel tapasztaltuk a válság napjaiban, amikor a magyar demokrácia — valljuk be — erős külföldi nyomás alatt állt. hogy népünkben mély gyökeret vert az az elszántság, hogy megvédi a magyar függetlenséget. Ismétlem: akarunk és elfogadunk külföldi kölcsönt szívesen, de ha a külföldi kölcsön célja és feltétele a magyar demokráciával szembenálló belső erők gazdasági és politikai támogatása, akkor inkább nem kérünk belőle! (Ugy van! a kommunistapárt oldalán.) Ha a külföldi kölcsön célja és feltétele, hogy Ma­gyarország gyarmattá. repülőtámaszponttá vagy felvonulási területté váujék. akkor fájó szívvel, de inkább lemondunk róla. (Helyes­lés és taps a kommunista', a szociáldemokrata-, a paraszlpárl és a kisgazdapárt oldalon. — Reicher Endre (pk): Tud a képviselő úr ese­tet, hogy ilyen feltétellel kölcsönt ajánlottak volna fel? — Zaj és mozgás a kommunista­Párt oldalán. — Orbán László (ko): Olt van Görögország példája! — Az elnök csenqet.) Mindenesetre nem vagyunk vakok, t. képvi­selőtársam és (Zaj. — Az elnök csenget) a vi­lágpolitika verebei egyet-imást csiripelnek ilyenfajta dolgokról... ÍReicher Endre (pk): De ne a verebekről beszéljünk, hanem tények­ről!) Ha ön nincs irformálva, informálódjék (Fa-kas Míhálv (kp): Olvassa el az újságokat! — Nagy Vince (msz): Ne a verebekre hallgas­sunk! — Zaj. — Az elnök csenget)... és me Próbáljon engem meggondolatlan nyilatkoza­tokra provoikálni, úgysem fog sikerülni. (Rei­cher Endre közbeszól. — Zaj) Elnök: Csendet kérek. Reicher képviselő úr, nem a képviselő úré a szó' v Révai József (kp): T. Nemzetgyűlés! Mi barátságban, élénk gazdasági és kulturális kapcsolatokban akarunk élni a nagy Angliá­val és a nagy Egyesült Államokká). Mi tisz teljük és szeretjük a nagy amerikai és ane-ol nemzetet. Nagyon jól tudjuk, hogv mit kö­szönhet Washington és Jefferson Lincoln fa Roosevelt népének a -haladó emberiség. Mi, sajnos, Hitler csatlósai voltunk ebben a hábo­rúban és éppen ezért duplán csodáljuk az an­évi június hó 11-én, szerdán. 806 gol és amerikai nép teljesítményeit a fasiszta barbárság ellen vívott felszabadító háborúban és hálásak vagyunk nekik, akik, ha közvetve is, de hozzájárultak felszabadulásunkhoz. Egy Hitler oldalán vereséget szenvedett nemzethez, kis országhoz illő szerénységgel, de egyben egy olyan nemzet önérzetével, amely a demo­kráciában magára talált, megmondjuk nyíltan: ha a nyugati hatalmakkal való barátságunk­nak az az ára, hogy távolodjunk el nagy szom­szédunktól, a Szovjetuniótól, hogy vegyünk részt a Szovjetunió ellen irányuló világpoliti­kai tervekben és intrikákban (Parragi György (pk): Senki sem fog résztvenni benne, akinek józan esze van!), hogy lazítsunk a vele való barátságunkon, Reicher képviselőtársam lesz természetesen az első, aki ilyesmit vissza fog utasítani. (Reicher Endre (pk): Ugy van! Az természetes! Már most visszautasítom! — Derültség a kommunistapárt oldalán- — Reicher Endre (pk): Megint konkrétumokat mondjon, ne általános halandzsát! — Farkas Mihály (kp): Nyugtával dicsérd a napot! — Pfeiffer Zoltán (pk): Sajtóetika is volna!) Elnök: Csendet kérek. Reicher képviselő úr! Révai József (kp): Ha az lenne az ára hogy e barátság fejében lazítsunk a Szovjet­unióval való barátságunkon, amely nemcsak a hála érzelmein nyugszik — ez önmagában­véve édeskevés lenne — hanem; érdekazonossá­gunk felismerésén is, akkor azt kell monda­nunk, hogy az ilyen barátság nem igazi, nem őszinte és nem önzetlen barátság. (Farkas Mi­hály (kp): Ugy van!) T. Nemzetgyűlés! Nem hihetjük, hogy az Egyesült Államok nem a magyar népnek akar gazdasági segítséget nyújtani, hanem Nagy Ferencnek és a magyar reakciónak. Nem hihetjük, hogy az Egyesült Államok irántunk való jóakaratának és barátságának az legyen a feltétele, hogy felmondjuk a barátságot an­nak az országnak, amellyel elsősorban aka­runk barátságban élni. a Szovjetuniónak. T. Nemzetgyűlés! En teljesen egyetértek Filó Sámuel t. képviselőtársamnak azzal az álláspontjával, hogy kis ország lévén, ne dug­juk bele az orrunkat olyan dolgokba, amelyek nem tartoznak ránlk, más szóval, hogy ne avatkozzunk bele a nagyhatalmak ellentéteibe. Hiszen ezt úgy sem tehetnénk, még ha nagyon akarnánk is. Mi is valljuk, hogy semmi szük" ség egy olyan külpolitikai nagvzási hóbortra, amely már sokszor vitt bennünket (Ugy van! Ugy van! a pártonkívüliek oldalán.) — ezt a kis Magyarországot — tévútra és a rom» •lásba. Semmi szükség erre. Engedjék meg azonban, hogy ahhoz, amit Filó igen t. kép­viselőtársam hangoztatott — ós amellyel is­mételten egyetértek — két fenntartást fűzzek. Az egyik fenntartás a következő: ne jivatkoz- * zumk valóban a I T Iagyhatalmak ellentéteibe, kivéve azt az egyetlen esetet, ha ezek az ellen­tétek történetesen körülöttünk, Magyarország körül forognak. IIa rólunk magunkról van szó. akkor elvégre nem lehetünk semlegesek, lia csak nem akarunk annak a néma gyermek­nek sorsára jutni, akinek tudvalevőleg az anyja sem érti a szavát. Sajnos, ilyen néma gyermekek voltunk néhány hónappal ezelőtt, amikor jegyzékeket váltottak rólunk a nagyhatalmak, rólunk, a mi belső ügyeinkről volt szó. anélkül, hogy ini magyarok, a magyar demokrácia és annak ! kormányzata, tehát a Legilletékesebbek. hal­51*

Next

/
Thumbnails
Contents