Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-127

793 A nemzet gyűlés 127. ülése 1947. A magam és pártom részéről a kormány Progranimját tudomásul veszem. (Élénk helyes lés és taps a kisgazdapárton.) Elnük: T. Nemzetgyűlés! A napirendünk tárgyalására megállapított idő leteli, ezért a vitát félbeszakítom és javaslatot teszek legköze­lebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Ja­vaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap» szerdán délelőtt 10 órakor tartsuk és napirend­jére tűzzük ki a kormány programmja feletti vita folytatását. Méltóztatnak napirendi javas­latomat elfogadni! (Igen! Nem! — Zsedényi Béla (pk): Szót kérek!) Zsedényi Béla képviselő úr kért szót. Zsedényi Béla (pk): T. Nemzetgyűlés! Amikor a nemzetgyűlés színe előtt a kormány elnökének, Dinnyés Lajos miniszterelnök úr­nak bemutatkozó beszéde elhangzott s a mi­niszterelnök úr a nemzetgyűlés bizalmát kérte a maga és kormánya részére, a nemzetgyűlés elnöksége helyesen és az alkotmányos gyakor­latnak megfelelően járt el, amidőn javasolta, hogy a bemutatkozó beszéd feletti vitát, illető­leg annak folytatását tűzze ki a nemzetgyűlés a következő ülés napirendjére. Normális körülmények között neon is le­hetne a nemzetgyűlésnek más és sürgősebb fel­adata, minthogy minél előbb döntse el: vájjon hizalommal vágy bizalmatlansággal ' viselte­tik-e a kormány iránt és részére a kért vagy kérendő felhatalmazást megadja-e. Azok a tra­gikus események azonban, amelyek a magyar politikai életet már hosszú hónapok óta vál­ságból válságba vezették és a legutóbbi napok­ban egy olyan válság elé állították, amellyel az egész világ érdeklődésének homlokterébe, vi­lágnézeti és hatalmi érdekeknek ütközőpont­jába kerültünk, olyan helyzetet teremtettek, amelynek sima és gyors megoldása még a kor­dánnyal szemben megnyilvánuló bizalom vagy bizalmatlanság és a részére kérendő felhatal­mazás megadásánál is sürgősebb feladatot ír elénk. (Ugy van! a szabadságpártról.) Ez a probléma, ez a kérdés annak a váeuuimnak a megoldása, amely a magyar nemzetgyűlés elnöki székében állott elő, s amely ekként az egész magyar szuverenitást képviselő törvény­hozó hatalom, a magyar nemzetgyűlés integri­tását érinti. Figyelemmel továbbá arra is, hogy nem a törvényhozó hatalom függ a végrehajtó hata­lomtól, hanem éppen fordítva, a végrehajtó hatalom a törvényhozó hatalomtól, (Ugy van! Ugij van!) — hiszen ennek eklatáns példáját láttuk magunk előtt éppen ma, amikor a mi­niszterelnök a kormány élén idejön es kéri a nemzetgyűlés bizalmát és már holnapra be fogják nyújtani a felhatalmazási javaslatot, amelyben felhatalmazást kér az ügyek vite­lére, viszont az ügyeket addig is mtezi es a legszükségesebb tennivalókat az állami elet zavartalan vezetése szempontjából addig is megteheti — elengedhetetlenül szükséges, hogy a nemzetgyűlés integritása minél előbb és mindenekelőtt helyreálljon. (Ugy van! « **r hadságpárton. — Egy hang a szocialdemo­kratapártról: Majd helyreáll!) Ebből az alkotmányjogi szükségességből folyik az elnöki indítványt kiegészítő napi­rendi javaslatom aziránt, hogy tűzze ki a neair zetgyülés legközelebbi illésének napirendjére a kormányprogrammá fölötti vitat megelóző­le~, illetve azt megszakítva, annak a megálla­pítását hogy a nemzetgyűlés e noki széke megüresedett és e megállapítástól fuggőleg évi június hé 10-én, kedden. 794 tűzzék ki azonnal az új elnök megválasztását. (Helyeslés a szabadságpárton. — Gyurkovits Károly (szd): Az elnök nem mondott le!) Erre mindjárt rátérek. Hogy indítványomat röviden, pár mondat­tal -megindokoljam, mert hiszen egészen rövid idő áll csak rendelkezésemre, fel kell vetnem a kérdést, lehet-e valakinek is kétsége a bekövet­kezett események után aziránt, hogy a nemzet­gyűlés lelnöki széke, de facto, válóban megüre­sedett. Idézhetném a köztudomást, a bel- és kül­földi sajtó híreit, a rádió kommünikéket, a nem­zetgyűlés elnöke saját pártjának 1 megnyilatko­zásait, e párt politikai bizottságának megnyi­latkozásait, a párt részéről kijelölt szónok mai beszédét» mindenekfölött a mó'miszterelnök úrnak elhangzott beszédét, aki — azt hiszem, jól je­gyeztem meg — szórói-szóra azt mondta Nagy Ferencről és Varga Béláról, hogy elárulták nemcsak a saját fajtájukat, hanem elárulták 1 a magyar demokráciát is. Ha mindezeket a bejelentéseket, amelyek itt a nemzetgyűlésen is egy szó ellenvetés nélkül hangzottak és hangozhattak el, figyelembe ve­szem, akkor mindezekből minden kétséget kizá­rólag kitűnik 1 , hogy Varga Béla, a magyar nemzetgyűlés elnöke, anélkül, hogy a nemzet­gyűlésnek ezt bejelentette volna, útlevél nélkül, a visszatérés szándéka nélkül külföldre távo­zott. (Felkiáltások a kommunistapártról: El­szökött!), hogy saját pártjának szavaival éljek, külföldre szökött, A kapitány elhagyta a hajót és viharban hagyta cl a hajót. (Egy hang a kommunistapárton: Patkány módra! — Egy hang a szociáldemokrat aparton: ö s/.entné, ha vihar lenne! — Zaj). Vihar volt, méltóztassék elhinni. De lehet-e és szabad-e ebben az esetben a konzekvenciák levonásával taktikáznunk, ha­boznunk? Hallottam olyan jogi érvelést, t. Nemzetgyűlés, amely pz 1848. évi törvényre hi­vatkozva aat moaidjai hoery a Ház elnöke az or­szág-, illetve nemzetgyűlés egész időtartamára nyervén megbízást — csupán ennyi van a tör­vényben — az elnök e magas közjogi állását csakis halál vagy Lemondás esetében vesztheti el. Egy másik teória szerint az elnökválságnak az volna a megoldása, hogy bizalmatlanságot kellene az elnökkel szemben szavazni; egy har­madik teória ped'g — és úgy hallottam, hogy ez volna a hivatalos álláspont, nem tudom biz­tosan — előbb állampolgárságától, s ezen az ala­pon képviselői mandai urnától akarná az elnö­köt megfosztani és ennek folyományakép szűn­nék meg három hónap múlva — vagy nem tu­dom, mikor — elnöki méltósága és megbízatása. Én ezeket a teóriákat, t. Nemzetgyűlés, mind feleslegeseknek tartom és teljesen irrele­vánsnak annak a mérlegelését is, hogv Varga Bé­la elnöki állásáról lemondott-e, vagy pedig nem. Ez fontos és talán perdöntő lehetne akkor, ha egy másik testület életében bekövetkezett za­varról vagy vacuumról lenne szó, de ne felejt­sük el, hogy mi, a magyar nemzetgyűlés az 1946:1. te. értelmében — most a törvényt idézem — az államhatalom kizárólagos forrásának és b'rtokosának, a magyar népnek és ilyképpen a magyar köztársaságnak is törvényhozó hatal­mát teljesen kizárólagos joggal képviseljük. Jogunk és kötelességünk is tehát, hogy ha a törvényben és a házszabályokban előre nem lá­tott esetek veszélyeztetik a nemzetgyűlés integ­ritását, ennek helyreállítása érdekében haladék­talanul minden szükséges intézkedést megte­gyünk.

Next

/
Thumbnails
Contents