Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-125

?li À nemzetgyűlés 125. ülése 1947 úgy tetszik *- erős jobboldali fölfejlődéssel. A francia kommunistapárt. a szavazatok 29 száza' lékát kapta. Ez nem abszolút többség, méter a szocialistákkal együtt sincsen abszolút több­sége. Vele szemben a népi köztársasági moz­galom, az ifjú katolikusok pártja és a külön­böző, jobboldalinak nevezett pártok állanék. A francia népről nehéz elhinni, hogy jobb­oldali. (Ternay István (msz): Ugy van!) A nagy forradalom mély nyomokat hagyott ben no. Ha akadtak is olyanok, akilk kollabo­ráltak a németekkel, ez afféle emberi gyönge­ség vagy aljas politikai számítás volt, ami­lyen minden népnél előfordul, de éppen a francia nemzet jó, egészséges ösztönét bizo­nyítja, hogy a kollaboránsokkal azonnal föl­számolt: nagyrészüket a fölszabadulás napjai­ban kiirtotta, a maradékkal meg törvényesen végez. A gloire nemzete, az emberi szellem leg­tökéletesebb kifejezője s képviselője, nem tudott egyöntetű véleményre jutni. A francia szocia­listák ingadozása is egyetemes európai jelen­ség. Az arcvonalak kibontakozása mintha egy újűbb vallási háború előjele lenne. Az olaszok, németek, osztrákok, hollandok, belgák, a gyilkos háborúban résztvett néoek politikai vívódásai ugyanazt jelentik: keresik a legjobb megoldást. Egyik helyen a többség az egyház kétévezredes presztízsére támaszko­dik, ezért a katolikus jellegű pártok előretörése náluk. Kommunisták is vannak mindenütt; szervesen beleilleszkednek a nép vágyaiba, tö­rekvéseibe, érdekes színes szektort alkotnak a politikában, híveik vannak, hatnak, a kizáró­lagosság gondolatát, úgylátszik, elvetették, to­lerálják ű katolikus és a polgári pártokat, azok törekvéseit és programm j ait Azt állítani, t. Nemzetgyűlés, hogy minídaz, ami nem kommunista, jobboldali vagy fa­siszta: merész általánosítás. Ne essünk túl­zásba: a világ bizonyos részein döntő tényező, egyetlen forma a kommunizmus, másutt a de­mokrácia gyökerezett meg kiirthaitatlanul és ismét másutt a vallás és a politika összeegyez­tetésével keresi boldogulását az emberiség. Nemcsak az a haladás, amire a kommunista­párt ráüti bélyegét. Lehet a boldogulást más utakon il keresi. Nem szabad erőszakoskodni, inkább arra kell törekedni, hogy megértsük egymást, tiszteletben tartsuk egymás meggyő­ződését és politikáját, különben ideológiai há­horú borzalma szakadhat az emberiségre. T. Nemzetgyűlés! Elérkeztem beszédem leglényegesebb részéhez, ahhoz a kérdéshez, amelyre felelnünk kell mindnyájunknak. Ez a kérdés egyformán komolyan érinti a koalí­ciót, a kommunistapártot és az ellenzéket. Fe­lelősséggel . tisztázni kell, vállalja-e a kom­munizmust a magyarság, illetve elfog»adja-e partnernek a kommunistapárt a nem marxis­tákat, a csak demokratákat. A politikai kör­kép, amelyet áttekintettem, nem igazolja azt az állítást, hogy a kommunizmus az egyedül üdvözítő programm. Amikor tehát a magyar ság csak kisebbségében sorakozott fel a kom­munisták mögé, a szabad elhatározás tiszte letreméltó jogával élt. Az a 17 százaléknyi miai­gyar, aki a kommunistapártra szavazott, a kommunizmusban látja a legjobb megoldásit; a többi US* 1 » más pártokba, más prognaan­mokba helyezte bizalmát. A lakosság 66 0/,-a nem marxista. Hogy belőlük mennyi a reak­ciós, 30 százalék-o, — ahogy tisztára elméleti számítással Bibó István, az ismert politikai író megállapított« — vagy ennél kevesebb. évi április hó 18-án, péntekén. 712 illetve több, a kérdés eldöntésénél nem fon­tos, mert hiszen a reakciós éppenúgy nem akar kommunista lenni, mint ahogy a szo­ciáldemokrata, a parasztpárti, a kisgazdapárti vagy a szabadságpárti szavazó sem, és ami­kor pártjára szavazott, elutasította magától. Tény, amit tudomásul kell venni, hogy a ma­gyarság kisebb részében vállalja a kommu­nizmus programm ját; a többség, akár reak­ciós, akár demokratikus, más utakom keresi politikai érvényesülését Ezt a kommunistapárt természetesen nem veheti tudomásul, örök mozgásával igyeksziík szétbontani a nem kommunista társadalmat demokratákra és reakciósokra, azután a de­mokratákat »jó« demokratákra és »rossz« de­mokratákra, a jó demokratákat »kemény« de­mokratákra és »puha« demokratákra és így tovább; a hóeke állandóan dolgozik, a malom őröl; dinamikus magatartásával, direkt-akciói­val, kollektív programmjával újabb párthíve­ket akar szerezni; reménykedik, hogy mind többen és többen csatlakoznak hozzá. Ez rend­ben is van, de addig, amíg nem tudja egye­dül vezetni az országot, nem biztosítja egyed­uralmát, feltétlenül számolnia kell más pár­tokkal, más erőkkel és más törekvésékikel s ha valóban az együttműködés híve, akkor tu­domásul kell veunie .az övétől eltérő vélemé­nyeiket és elgondolásokat is a politikában. (Ügy van! Úgy van! — Ëlénk taps a szabad" ságpárt és a pártonkívüliek soraiban, vala­mint a kisgazdapárt egy részén.) Forradalmi átalakulásban, olyan niagy ára­dásban, sodródásban, mint amilyen ma a ma­gyar politika, nagyon nehéz a pozíciókat meg­határozni. Az eltávolodás vagy az eltolódás nagyságát, irányált., célját csak fixponthoz le­het mérni. Eddig a fixpont mindig a kommu­nistapárt volt, ő szabta meg, hogy ki lehet jobboldali, ki maradt fasiszta, ki nem demo­krata, kit kell kiirtani a politikából- De az sem lehetetlen, hogy maga a kommunistapárt tolódott el. menetrendjétől eltérőleg gyorsab­ban tör célja felé és ha változatlanul fixpont­nak tekinti magát, akkor a partnerek opftikaja lehet jobboldali. Ne áltassuk magunkat: a po­zíció kérdése változó, mint ahogyan a politika is állandóan változik. Az okos visszavonulás ideje érkezett el: vissza kell húzódni arra a területre, amelyen még hitelképes minden ál­lítás vagy akció, különben annyira elmérge­sedhetik a helyzet, hogy békés megoldásra már gondolni sem lehet. (Úgy van! Ügy van! a szabadságpárton és a pártonkívüliek oh dalán.) T. Nemzetgyűlés! A politika lényege a megegyezés, az állandó kiértékelés, az örököa kompromisszum. Engedni kell. A megmereve­dés a legnagyobb veszély. Amint ebből a kör­ből kilép a politikus és különleges eszközök­höz nyúl, erőszakosan keresi a döntést, ez már nem poliltiba, hanem forradalom, polgár­háború, tehát egészen más természetű kísérlet a megoldásra. (Ügy van! Ügy van! a szabad­ságpárton.) óvjuk az ilyen kísérlettől a koalí­ciós pártokat, különösen a kommunista pártot, mert egy ilyen politikának, .amelv felforgialída a helyzetet, könnyen második 1919 lehet)3ivége. A magyar nép 1919-re idegenkedéssel gon­dol. Horthyék a parasztságot a proletárdikta­túrával ijesztgették, felnagyításával, torzítá­sával bírták rá az ellenforradalomra, de az­után hosszú időn keresztül a parasztság »el­lenforradalminak« is számított. Jelenleg nem

Next

/
Thumbnails
Contents