Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-125

685 A nemzetgyűlés 125. ülése 19í7. tudott megjelenni, ott, a legtöbbször ezt a munkát a îâagyar kommunistapárt végezte el es ő alakította meg sokhelyütt a nemzeti Parasztpártot olyan céllal, hogy a nemzeti Parasztpártból is bedelegálhassa a tagokat a varos vagy község vezetésébe és a nemzeti bizottságokba. Utolsónak, talán a háború befejezése után e gy-két hónapra, jelent meg a független kis­gazdapárt nagyon kevés párttitkár;! és szer­vezője, akik szintén felkeresték 12—20 éves pulttal rendelkező párthíveiket és igyekeztek Bort, búzát, békességet! köszöntéssel a polgári és keresztény gondolatot képviselni s a régi tiarthíveik segítségével pariinkat megalakí­tani. (Gyuska János (kp): Hát ki ellen védték a keresztény gondolatotl) Erre majd rátérek képviselőtársam és akkor önnek majd szíve­sen elmagyarázom. A kisgazdapárt szintén megalakította ;i helyi szerveit (Milassin Kornél (msz): Meg is voltak alakulva miindcnütt!) de a* legtöbíb he­lyen önként alakították meg sa iát maguk az emberek, mert hiszen tudták azt, hogy a régi elnyomatásuk most már végetéri és nekik, d<> különösen a magyar parasztságnak a függet­len kisgazdapárt :i partink. A község vezeté­sébe, a bizottságokba szinten delegálta a kis­gazdapárt tai maga tagjadt, íary tehát, a háború befejezése utáni időkben a község vezetésit í" koramnnistapátrt, a szoeláldcinokratanárt és a •kisgazdapárt vezetői pártfunkciónáriusaü vet­ték át. (Milassin Kornél (msz): De megtoldot­ták a szakszervezetekkel is!) A községekben még akkor nem voltak szakszervezettek. (Ju­hász István (szd): A főispán iir nem tudja! 87 — Miílassin Kornél (msz): Hogy még nagyobb legyen az aránytalanság! — Juhász István (szd): Persze hogy nem! Milotay (megírta, »Marxék falun«!) A magyar nép ezek után látta, hogy poli­tikai szabadsága van* és kezdett érdeklődni a politika iránt is. MeginduUt egy soha nem lá­tott politikai harc az egész országban, amelyet ha tárgyilagosan bírálunk, azlt hiszem, nines a t. Nemzetgyűlésnek olyan tagja» aki el nem Ítélne. De különösen két párt a marxista pár­tok igyekeztek sokszor nem illő módon és eszközökkel pártjukba híveket, párttagokat szerezni, míg a parasztság pártja- a független kisgazdapárt főleg csak a választások előtt kezdett erősebb politikai harcba. A debreceni ideiglenes nemzetgyűlés és az ideiglenes kormány a Szövetséges, Ellenőrző Bizottság engedély ével 1*45. november 4-én ál­talános, egyenlő, iilkos választásokat tartott és tí választások során a független kisír r/dnpárt nak közel 55 százalékos abszolút többsége lett, a marxista pártoknak 17 és 20 százalékos kép­viselettet adtak a választások során. (Milassin Kornél (msz): Hol a többség 1 ? — Mónus Illésné (szd) gúnyosan: Na. hol"?) A tiitkos választások után megalakult a koalíciós kor­mány és a koalíciós kormányzatban file arányban a kisgazdapárt, fele arányban pedig a »Tinán- akkor a Dato!dali Blokkban tömörült S az előbb általam említett három párt foglalt helyet A tárcák elosztásakor és betöltésekor szerintem a kisgazdapárt elkövet 'le az első óriá­si hibát, amelyei később sajnos, nem tudott jóvátenni, mégpedig azt, hogy a (miniszteri tárcák elosztásánál azokat a tárcákat, amelye kel feltétlenül meg kellett volna neki tartania. elsősorban a parasztságot érintő tárcát, a föld mívelósügvi tárcát átengedie. (Bognár József évi április hó 18-án, pénteken. 686 (kg): Azt megtartotta!) Bocsánatot; kérek. Nagy Imre volt a földmívelésiigyi miniszter akkor. (Bognár József (kg): Az ideiglenes kormány­ban, de a választás után nem!) Ezután átengedte a belügyi táreát s ezzel a rendőrséget és az egész közigazgatási appa­rátust átengedték pártöélokra felhasználni, majd pedig a közlekedésügyi tárcával át­engedtük a postát, a vasutat, a hajózást, egész közlekedésügyünket, míg végül az igazságügyi táreát is átengedtük a munkáspártoknak. A kisgazdapártnak azok a tárcák maradtak meg, (Milassin Kornél (msz): Ami maradit!) ame­lyek akkor nagyon nehezek és támadhatók voltak, így például a közellátás a pénzügy, il­letőleg azok, amelyek bizony se nem osztottak, se nem szoroztiak. (Eft y hang a kisgazdapárt oldalán: A tájékoztatásügyi tudja*? — Derül h séf).) Jól mondja a képviselőtársam, nagyon jól tudja. De tovább szeretnék menni és arra is rá akarok mutatni a koalíciós pártik vezetői felé» hogy amikor az ideiglenességről a végle­ges kormányzásra tértünk át, akkor külön kreáltak miniszteri tárcákat, egyes pártfunk­cionáriusoknak. Azt hiszem, hogy a hétmilliós magyar népnek nem vobna szüksége most. tizennyolc miniszteri bársonyszékre a hozzá­tartozó ötven-hatvan államtitkárral együtt. A miniszterek és az államtitkárok anyagi ellá­tása, fizetése olyan sokba kerül a magyar nép­nek, hogy ennek fejében nagyon sok magyar hadifoglyot tudna hazahozatni a kormány. Szerintem a koalíciós kormányzásra szük­ség van és szükség is volt, de nem lett volna szabad a koalícióban pártminisztériumokat felállítani és pártminisztereket kinevezni, ha­nem ha koalíciós kormányzásra határozzák el magukat a párt vezetőségek- akkor a minisz­térium élére szakembereket, szakminisztereket kelleti volna állítaniuk. (Milassin Kornél (msz): oíonjosuH: Pé'er bácsi szakember! — Pásztor Imre (szd): Kies István nem szakember!) Szak­ember, de erős pártember is. A másik súlyos hiba az volt, hogy a koalí­ciós kormánynak nem volt kormányt erve. Mindegyik miniszter—igyekezett ia saját mi­nisztériumának tisztviselőit az ő pártállására és felfogására rábírni. így adódhattak elő olyan esetek, hogy ha minisztercsere vagy váb tozás volt a pártok között, akkor a következő miniszter a régi miniszter párthíveit vette át, s a tisztviselők igyekeztek pártállásukat meg­változtatni, igyekeztek az új miniszter párt­jába lépni. Ile nem határozták meg a pártok lazt sem. hogy ki mit ért demokrácia alatt. Mindegyik vezető vagy párttitkár — amikor kiment fa­lu,.., _ demokráciáról beszélt, azt tartotta szükségesnek hangoztatni. A vége az lett. hogy :iz ország közvéleménye előtt több, mint tíz­tizenkétféle demokráciáról beszélitek, úgyhogy a magvar nép nem '.s tudta- hogy tulajdonkép­pen mi is a demokrácia és hányféle demo­k'-nem van. Szerintem azt kellett volna csi­nálni a kormánynak, ha koalíciós kormányza lot tartott szükségesnek, hogy ademokrAcia fo­galmait összeegyeztetve, egy jó demokráciát alakítson ki. Az volt a baj, hogy a szólamok után nem demokratikus eszközöket használtaki igen so­kan, főleg a kommunistapártból. (Mozgás a ]cofnmuní8tapárt oldalán,) Ez pedig nem szol­gálta a nép megelégedését. Mindenkinek tudo­másul kell vennie, hogy ; i magyar nép csak

Next

/
Thumbnails
Contents