Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-124
$71 A nemzetgyűlés 124. ülése 1947. évi április hó 17-én, csütörtökön. 672 után Franciaországból hazaérkeztem, áttanulmányozva a nemzetgyűlés naplóit, mély megdöbbenéssel kellett megállapítanom, hogy — őszintén megmondom — milyen kevés törvényt hoztunk és mennyit személyeskedtünk. Akkor magamban azt határoztam el, hogy ezt az új -nemzetgyűlésben meghonosított régi parlamenti divatot, amely a folyosói intrikákban és személyeskedésekben éli ki magát, nem leszek hajlandó isommi körülmények között követni, egészen egyszerűen azért nem, mert a magyar nép azért küldött be bennünket a nemzetgyűlésbe, hogy dolgozzunk, törvényt alkossunk, az ő érdekeire minden vonatkozásban vigyázzunk. Azonban Gulácsy György tervez, Nagy Vince képviselőtársam végez. (Hegymegj Kiss Pál (msz): Na! Na!) Amikor Reicher Endre képviselőtársain tegnap az összkormányhoz intézett interpellációja során a kultuszminiszter urat a párt kétizben^ való megtámadásával vádolta meg, Nagy Vince, igen t. képviselőtársam, aki úgy látszik epeömlést kap, valahányszor közbeszó lásait valamelyik parlamenti szónok zavarni igyekszik, felém kiáltotta, hogy »Gulácsy is megtámadta hátulról a pártot«. Én„ tekintettel arra, hogy a házszabályok összesen tíz percnyi -időt engedélyezlek személyes megtámadtatás címén való felszólalásra!, továbbá azért, mert a magam elé k'tűzött alapelvtől eltérni nem akarok, személyes motívumok ismertetése helyett inkább egy par írott dokumentummal fogom megvilágítani a deklarációk, a támadások történetét és valódi mibenlétét. Mindenekelőtt le kell azonban szögeznem, hogy az 1. számú úgynevezett márciusi deklarációt nemcsak én írtam alá, hanem aláírták Dobi István, Danes József, Rácz Lajos és Katona Jenő igen t. barátaim, és a kultuszminiszter úr is. (Bácsalmási József (kg): Akkor még nem volt az!) Ez a deklaráció nem volt hátulról való támadás, merti annál nyíltabb kiállás nem igen (képzelhető el, mint amit mi akkor megtettünk. Azt is nyiltan meg kell mondanom. — volt rá alkalom, hogy erről képviselőtársaimmal is beszéljek — hogy azthogy kiket zártak ki a pártból, nem mi határoztok meg. és azt is eil kell irt mondanom, hogy talán valami csalhatatlan jó poliltákai ösztönből, vagy talán jó megfigyelőképesség<től vezettetve, átadtunk a pártvezetőségnek egy listát, "amely egészen véletlenül pontosan, az összeesküvők nevével kezdődött. Ismertetnem kell azonban e tárgyban a miniszterelnök úrhoz intézett leveleméit, azt a kísérő levelet, amelyet a deklarációhoz mellékel, tem. Ez sok mindent meg fog magyarázni (olvassa): »Miniszterelnök úr! Tisztelt t Barátom! Hosszú hónlapok óta barátaim is, jómagam is, felhívtuk figyelmedet azokra a jelenségekre, amelyek megítélésünk szerint nemcsak pártunkat igyekeztek eredeti irányvonalától eltéríteni, hanem éppen azért, mert a legmagyarabb párt vagyunk, amely a parasztság és a haladó értelmiség széles réteereit egyesíti magában, a nemzet életét is esetleer jóhiszeműen, de mégis veszélynek teszi ki. Most amik Dr a Függetlenségi Front többi pártja harcot hirdet a reakció ellen, mi fájdalmasan látjuk igazolva álláspontunkat, (mert hidd el, szivesebben meaculpáznánk) Leszögezni kívánjuk, hogy a reakciós elemektől való megtisztítás minden pártnak, így a miénknek is belső ügye, éppen azért az idemellékelt deklarációt juttatjuk el Hozzád, mert meggyőződésünk, hogy a párt presztizsét az szolgálja, ha ezt a folyamatot belülről indítjuk el és nem kerülünk a közvélemény előtt abba a látszatba, mintha külső nyomásnak lettünk volna kénytelenek engedni. FDgadd változatlan barátságom nyilvánítását.« Ezt a levelet másfél esztendőn keresztül senkinek sem mutattam meg; Nagy Vince képviselőtársamnak ellenem intézett támadása hozott abba a helyzetbe, hogy most a való helyzetet evvel a kérdéssel kapcsolatban megvilágítsam, így tehát hátulról való támadásról nem volt szó. Hogy az idő, az események vaü összeesküvéssel kapcsolatban kit igazoltak, annak megállapítását az igen t. nemzetgyűlés ítélőképességére bízom. A 2. számú deklaráció, ha jól tudom, 1946 augusztusában történt. Minthogy én útlevelem tanúsága szerint 1946 júniusában elhagytam az országot és csak 1946 augusztus 29-én térr item vissza, fizikailag sem voltam abban a helyzetben, hogy ezt a deklarációt aláírhassam. Nem óhajtok arról beszélni, hosrv milyen álláspontot foglaltam volna el az akkori politikai szituációban, mert hiszen nem ismertem pontosan a feltételeket. Ugy vagyok informálva, hogv Futó Dezső képviselő úr egy személyünk , ellen intézett támadást vezetett a párt képviselői csoportjában. (Futó Dezső (pk) felé fordulva:) Ne haragudjék igen t. képviselőtársam, ez a támadása velem szemben, akiről ön tudta,, hogy három hónapja távol vágyok, igenis hátamögötti támadásnak minősíthető. Legyen-meggyőződve képviselőtársam arról, hogy én vagyok olyan egyenes és bátor ember, hogy nem deklaráción keresztül, hanem nyomban ott a képviselői értekezleten megadtam volna a képviselő úrnak a választ. (Futó Dezső (pk): Sajnálom, hogy nem, volt ott!) Hazaérkezésem után megállapítottam. hogy a pártban ellenem és Katona Jenő kép' viselőtársam ellen« valamint ;» mostani kultuszminiszter úr ellen kizárási indítványt tettek, amely kizárási indítványt a párttal szemben • Ortutay Gyula úgy zárt le, hogv boesánatot kért. Számomra azonban ez a lehetőség nem állt fenn, miután én a párttal szemben semmi* el nem követtem. Megérkezésem napján a miniszterelnök úrhoz az itt most felolvasandó levelet intéztem' (Olvassa): »Pártelnök tfr! Kéthón.apo>s külföldi utam' ról hazatértem. Künn szerény képességeimmel munkálni igyekeztem azt, hogy szerencséth' 11 népünk — sajnos, azt kell mond.iarmi — telje» külpolitikai izoláltságából kikerüljön. Harcoltam a nagyon is jól ismert új emigrációs körök rágalomhadjárata ellen, amit demokráciánk ellen szisztematikusan folytatnak. Megérkezésem után Dobi István és Ortutay Gyuh' barátaim közléséből értesülést nyertem ari' (>1, hogy Kovács Béla képviselő úr távollétein id|j jén azt a j'ivaslatot tette pártunk képviselői csoportjának, hogy kérje a Pártelnökségtől J* pártból való kizárásomat, őszintén megvallom — bár harcos ember vagyok, — hogy ez az e?' tesülés megdöbbentett. Megdöbbentett annáll* inkább, mert Kovács Béla képviselő úr a V 1 '
