Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-124
657 A nemzetgyűlés 124. ülése 1947. évi április hó 17-én, cmtörtökön. 658 földje és most nem tudja, hogy mit csináljon, nem bír jószágot tartani és ezáltal életképtelenné válik. Milyen kár volt elkövetni azt a hibát, hogy a megépített gazdasági egységeket szétszedték, szétmarcangolták, elvették! egyszerű parasztemberektől, egyszerű munkásoklói. ök maguk bélyegzik meg legjobban a földreformot. Azt mondják, — és joggal mondják — hogy: lám, ez a földreform, mintha ezzel tal án óriási eredményt ért volna el ez a nemzőt, de látjuk, hogyan osztották szét a földet. A nép tudja" ós látja mindezt. Azt mondják ogyes újgazdákra: ezek a föld rabjai, akik hatos nyolchengeres autókon járnak, — mert vannak ilyenek — ezek a föld szerelmesei 1 ? — minketpedig-megf osztottak a boldogulástól, az érvényesüléstől és ezért nem tudunk nemcsak a nemzet javára, hanem még a magunk és családunk számára sem termelni és kellő eredményt elérni. A nép tehát látja a hibákat és várja, hogy ezek a Üábák kiküszöbÖltessenek. Rá kell mutatnom arra, hogy mennyire fontos kérdés ez politikai szempontból is. Amikor ilyen hibákat lát a nép, akkor ezek nem a demokrácia iránti ragaszkodást, hanem annak ellenkezőjét váltják ki a dolgozó nép zöméből. Különösen áll ez akkor, amikor ma is ezer holdak vannak bevetetlenül. A múltban őseink közül sokan még Amerikába is kivándoroltak, hogy boldoguljanak. Hát olvam megrázkódtatás îett volna ebben az országban, ebben a magyar honban, ha 'az egyik megyéből a másik megyébe (kellett volna elvándorolni a nagyobb birtokra? Mi szükség volt arra, hogy 10—20—30—40—50 holdakat szétszaggassanak és ezzel ellentéteket váltsanak ki magának a parasztságnak körében ? Hiszen volt már egy földreform Nagyatádi Szabó István idejében, amikor két holdakat kaptak és azokat a két holdakat is — tisztelet a kivételnek —.nagyon sok eladta, nagyon sok könnyen továbbadott rajta, a szorgal. nias pedig megszerezte. Ugyanazon az úton vagymnk most is. Már vannak adatok arrahogy sokan megelégelték, nem kérnek a földből, olyanok is, akik már megkapták a földet. ö k is 'bíznak és várnak ugyan segítséget, de amikor a parasztsáig zömét, a nemzeti lét alapiét így támogatják, akkor hogyan bízzanak? Hogyan bízzék az a földhöz juttat ott ember, ;"nikor nem tud hitelhez jutni, amikor nem kap kellő támogatást? A földreformnak ezefot. a hibáit tehát feltétlenül ki kell 'küszöbölni. , Foglalkoznom kell az irányított gazdálko Jással, a kötött gazdálkodással is. Az irányított, kötött gazdálkodás, a keretgazdálkodás * gazdasági élet. rabbilincse, rablánca. A gazdasági élet éltető napsugara a szabadság. (Pászthory István (msz): Ugy van!) Ezt elvi tatni nem lehet. Hiába határozunk el es fektetünk le terveket, irányítást lehet adni bizonyos tekintetben, de — minden ,io gazdának ismernie kell a maga földjét, a maga talaját — ö tudja, hosy mit. termelhet azon. Az íranyiJas tehát ilveu esetben csődöt mond es ezért káros. .,. Nekünk arra kell törekednünk, hogy ezekb °l a .bilincsekből, béklyókból kikerülnünk, gert sokkal nagyobb eredményt érünk el így. Mi nt ahogyan nem lehet előírni <a kiszálló Céhnek, hogy hová -és mikor szállnon ki es Mennyi mézet hordjon, ugyanúgy nem lehet előírni a termelést. Nincs az a tudós, aki mmS EMZET<:YI II sí NAPLÓ > II den talajra megfelelően tudná szabályozni azi Magának a termelőnek kell a saját mesterének lennie, mert — mint ahogyan mondottam — a földbirtokreform végre van hajtva, a föld el van osztva, de hiába: a szorgalom, a tehetség» nincs elosztva. A szorgalom és a tehetség összefogva tud csak boldogulni és ez a legnehezebb iskola. Aki ezt érti, az eredménnyel tudja végigjárni ezt az utat és tud boldogulni rajta. A kötött gazdálkodással kapcsolatban rá kell mutatnom a beszolgáltatásra. Tudjuk nagyon jól, hogy ez elkerülhetetlen volt és ma is szükséges. A miniszterelnök úr beszédében megígérte, hogy ha hatmázsás átlagos termést . érünk el, akkor nem lesz beszolgáltatás. Nagyon szép igére ti de kérdezem: ki ellenőrzi ezt? Hogyan tudjuk majd mi is megállapítani ezt? (Közbeszólás a szabadságpárton: A statisztikából!) Igen, a statisztikából, de kérdezem, lehet-e a népnek bizalma a statisztika iránt, amikor 1 napjainkban folyton' összeirogatják, hogy mire van szüksélg. Annyit csalódott már ez a magyar nép, hogy nem bízik ezekben a statisztikákban, hiszen legújabban összeírják, nemcsak az állatokat, nemcsak a gazdasági felszerelést, hanem még a gyümölcsfákat is és a jó Isten tudja mit De hogyan legyen hű és őszinte a gazda; ha bajok vannak, ha nem tud elszámolni, akkor jön a beszolgáltatásnál is a büntetés. Láthatjuk;, hogy imit tartalmaznak ezek a rendelkezések, ha a termelő esetleg nem tudja teljesíteni a beszolgáltatást: öt évtől tíz évig terjedhető feigyház van még ma is előírva, súlyosabb esetekben pedig halál. (Hegymegi Kiss Pál (msz): Ilyet nem is lehetne rendeletben kimondani!) Kérdezem én, hát így építjük mi a demokráciát? Ennek a szorgalmas, verejtékező társadalmi rétegnek lehet így bízni, lehet így dolgozni? Mit eredményez ez? Megtanítják arra, hogy az a termelő ember ne legyen őszinte. A mai időkben egyetlen más termelési ágban sincs büntetés, különösen ilyen rettenetes mértékű, csak éppen a mezőgazdálkodásban, amely a legnagyobb áldozatokat hozta— a múltban, hozza a jelenben és fogja hozni ia jövőben isiit mutatók rá arra, hogy ez a termelőtársadalom hat éven keresztül teljesen ingyen adta a kenyeret a nemzet számára. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton.) Tessék csak visszaemlékezni a régi Jurcsek-rendszerre, 'amikor a beszolgáltatott gabonának a befuvározásáért többet kellett kifizetni, mint amennyi ellenértéket kapott érte az a gazda- Tehát miért dolgozott? Volt olyan gazda, aki bement az elszámoltató hivatalba és az mondta: Uram, ingyen odaadom, csak szállítsák be. (Ugy van! a szabadságpárton.) És nem fogadták el. hanem azt mondták, hogy neki kötelessége beszállítani. Ellenőriztem az egyik esetet. Az illetőnek 9 mázsa 60 kilót kellett beszállítania. Fuvarossal volt kénytelen elvitetni és kapott érte abban az időben 3600 pengőt, viszont, ő a fuvarért kifizetett 12.500 pengőt. Láthattuk ezt legújabban is: a rozs árát kifizetik 33 és H forintban, a búzát 38 forintban és ennek a sokat szenvedő munkás- és tisztviselőtársadalomnak 92 fillérért adnak barna kenyeret. Micsoda óriási különbözet van itt! Ezen vitatkoztam jeles tudósokkal. Azok azt mondták nekem: nem érdekük maguknak, hogy több lcnren az ára. — Kérdem : miért van ilyen nagy különbség? — Azt mondják; azért, mert 42
