Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-124
64:9 A nemzetgyűlés 124. ülése 1947. PÖkkel kapcsolatban. Mindenki jól viselkedett, csak a kisgazdapárt vezetősége'vállalja azt az ódiumot, hogy ezt az ügyet szorgalmazni kell, végre egyszer talán a munkáspártokkal szemben, olyan helyzetbe kerül, hogy rájuk tudja erőszakolni az aikiaratát. (Derültség és taps a, szabadságpárt oldalán.) A politikának, igen t. Nemzetgyűlés, megvannak az illemszabályai. Azok ellen véteni nem bűn, de súlyos hiba. ízléstelennek, hibának tartom, hogy a katolikus pap a főtitkári székbe való ülésével egyidejűleg ilyen kérdést felvet. ' ö ugyan azt állítja magáról, hogy bűvész. (Mozgás a szabadságpárt oldalán és a kisgazdapárt egy részén.) Majd erre is bátorkodom kitérni, — írásbeli dokumentumoik lesznek — de en nem hiszem, hogy képességei teljes erejükben megmaradtak volna, mert eldobta a nagy, nehéz követ, de Toldival ellentétben 'tudnia kellett volna, hogy hol áll meg és kit hogyan talál meg. (Gulácsy György ípk): A Bimbó-út »•6-ban majd kipiheni fáradalmait! — Felkiáltások a k s gazdapárt oldalán: Mi van? — Mozgás a kisgazdapárt és a szabadságpárt soraiban.) Én nem ismerem annyira igen t. képviselőtársam anyagi helyzetét, nem is érdekel és nem *s tételezem fel róla, hogy nagy elfoglaltsága mellett az egyház szerény hű fia még az anyagiakra is pislog. (Nagy Vince (msz) gúnyosan: Nern törődik vele! Megveti az anyagiakat! — Vásáry József (msz) gúnyosan: Szerzetesi szegénységben él! — Nagyiván János (msz): Egy kis képért nem megy a szomszédba!) Én óva intem a kisgazdapártot, ettől a játéktól és figyelmeztetnem kell arra is- hogy 1945 őszén a választások előtt a kisgazdapárt' nem ezt a magatartást ígérte a választóknak. A mi plakátjaink, a # kisgazdapárt plakátjai nem helyezték kilátásba, hogy eljön még egy idő, amikor a katolikus főtitkár, akinek ismernie kell egyháza törvényeit, ismernie kell a konkordátumok történetét ' és procedúráját, ilyen eeryszerűen és fölényesen veti be a közvéleménybe ezt a kérdést, oktatja ki egyházát, mert most már ott tartunk, hogy nemcsak © demokráciát, nemcsak a független kisgazdapártot oikitatia ki, (Egy hang a szabadságpárton: Fenyeget!) hanem megjelenik a Belvárosi Katolikus Körben é s kioktatja az egyházat. (Egy hang a szabadságpárton: Ugy van! Fenyeget!) Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a kisgazdapárt választói és tömegei más magatartást kívántak. (Pászthory István (msz): így van!) Hogy igen t. képviselőtársam ebbe a hibába esett, az magyarázható azzal, hogy valószínűleg mind : g annak a születésnapnak a hatása alatt él, amelynek alkalmával hol Kossuth Lajos szellemével hozták kapcsolatba, (Sulyok Dezső (msz): összetévesztették!) hol pedig azt mondották, bárcsak akkor eH volna, amikor Bakócz Tamás elindult Kocába a pápaságot megszerezni (Nagy Vince (msz): Ezt mi is mondjuk! Bárkákkor élt volna! — Derültség.) és amikor ot Pázmány Péterrel és Martinuzzi fráterrel hasonlították essze. Valószínűleg ez tette szemmértékét olyan végzetesen hibássá. Remélem, hogy a •nggetlen kisgazdapárt vezetősége megnyugtató módon tisztázni fogja ezt a kérdést a kisgazdapárti tömegek és képviselők irányában. Polit'kai kérdésekben sem tudok egyetérteni a kotrmányzat magatartásával.^ Kifogásolom, hogy a kormányzat nem valósítja meg a évi április hó 17-én, csütörtökön.- 650 teljes demokráciát, amelynek lényeige a parlamentáris kormányzás és amelynek lényege az a törvény, amelyet 1946 február lén egyhangú lelkesedéssel szavaztunk meg, amely szabályozta demokráciánk kereteit, tartalmát, az állampolgároknak az államhoz való viszonyát és szabályozott sok egyéb kérdést; kifogásolom, hogy a kormányzat ettől a szabályozástól nagyon sok vonatkozásban eltért. Már az is nehézséget okozott, — ennek megszüntetéséről azután» a kommunistiapárt bölcsesége gondoskodott — hogy 1945-ben parlamentáris kormányzatunk ellenzék nélkül indult el, elindult egy olyan koalícióból, amely alatt nem volt vegetáció. Szerencse, hogy a kommunistapárt ráébredt erre a hiányra és hármat szeletelt ia . független kisgazdapártból. Ez teszi lehetővé, hogy parlamentünk életképesebb, ez teszi lehetővé, hogy az eszmék, az érdekek meg tudnak ütközni itt a nemzet nyilvánossága előtt. De milyen furcsa helyzetet teremtett ez a koalíció! Megjelentek itt a koalíciós pártok vezéregyéniségei, a megállapodás szerint megtartották beszédeiket, a parlament megszavazta, amit akartak, a szavazógép működött, utána pedig elmentek a népgyűlésekre és ott kontrakarirozták <a barátságot, a koalíciót és előbbi kijelentéseiket. Ugy nézett ki ez a koalíciós együttes, mint amikor a pesti barátnők együtt vannak és szétválnak: amíg együtt vannak, szemben dicsérik egymást, amikor szétválnak, kígyótbékát kiabálnak egymásra. (Kiss Ferenc (msz): Honnan tudja? — Jármay Gyula (msz):'Nem mindig!) Hogy ez mennyire aláásta demokráciánk hitelét és mennyire lerontotta azt a nyugodt atmoszférát, amely kívánatos, mutatja az a tény, hogy bár állandó távollétével tüntet a kormányzat, szemben a reakciós rendszerrel (Jármay Gyula (msz): Még tévedésből sincs itt miniszter! — Csizmadia Lajos (kg): Minisztertanács van!) mert az álparlamentarizmus idejében a reakció nem merte magának azt a bátorságot venni, (Nagy Vince (msz): Ugy van!) hogy ilyen tartalmas és nívós költségvetési vitában ne vegyen részt, viszont bárhol van egy akármilyen kis népgyűlés, ott megjelennek demokráciánk nagyjai, világtörténelmi jelentőségű beszédeket mondanak, megleckéztetik az egész világot, tanácsot adnak jobbra-balra, keletre-nyugatra. északra és délre egyaránt, de amikor a demokrácia szelleme szerint itt kellene lezajlani ok a politikai vitáknak, itt kellene tisztázódnia, hogy az egymástól eltér'ő felfogásoknak milyen az ereje, milyen a kohéziója és mi a megoldása, akkor éppen azok, akik fennen hangoztatják a demokráciát, (Egy hang a szabadságpár ion: És akik felelősek!) a népgyűlések pódiumát választják. Gondolkodtam ezen és rájöttem, mi ennek az oka. Az, hogy ott nem lehet válaszolni. (Derültség.) Nem lehet válaszolnia még az esetleg polgári pártinak sem, meri a baloldali blokk gyűlésein a rendőrség remekül működik« Mielőtt a közbeszóló megnyikkanna, a demokratikus rendőrség már a tényállást veszi fel vele. (Derültség a szabadságpárton.) Talán ez az oka 'annak, hoigy egyes demokratikus vezéregyéniségek annyira szeretik a népgyűléseket. Ott nem kell meghallani a választ, mert ott nem felelnek vissza, ott nem kell vitatkozni, nem kell az érveket meggyőzően felsorakoztatni (Némethy Jenő (msz): A hallgatók ki vannak rendelve!) és nem kell senkit meg*
