Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-123
615 A nemzetgyűlés 123. ülése 1947. ségesebb fasizmusba torkolt. Engedjék meg, hogy a weimari demokrácia bukásáról néhány szót sTióljak. Helytelen beállítás az, hogy a weimari demokrácia bukását a túlságosan szabadra engedett jogok okozták. Nem. A weinitari demokrácia bukását éppen egy pártnak momopolisztikus törekvése, éppen egy pártnak az abszolút hatalomra vaíó törekvése, a párthadsereg felállítása, a pártközigazgatás felállítása okozta, mert természetszerűleg — és itt „ méltóztassék végignézni az egész történelmen — ennek ellenhatása jelentkezett azután a népben azok részéről, akik nem voltak hívei aninak a pártnak és ezzel természetes agitatív eszközt adtak ezeknek az elégedetlen tömegeknek a kezébe. De okozta a weimari köztársaság bukását az is, hogy a német nép csordanép, nem lehet összehasonlítani a magyar néppel, amelyik tökéletesen és teljesen Individ uaüsta. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) És itt követ el hibát mindenki, aki a magyar népet a németekkel egy kalap alá akarja venni, itt követték el a hibát Szálasiék és Sztójayék is, amikor a magyar népet egy kalap alá vették a németekkelA német csordanép, a mémetet vezetni kell, a német vezettetni akarta magát, örült annak, hogy megjelent Hitler őrmester vagy káplár. — nem tudom, milyen rangban volt akkor — aki vállalkozott a német nép vezetésére. A mi népünk azonban nem kívánja így vezettetni mm gát, a mi népünknek véleménye van és akkor érzi majd magát tökéletes demokráciábaoi, ha ennek a véleményének szabadon, minden befolyástól mentesen kifejezést is adhat. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szabadságpárt ás a pártonkívüliek soraiban. — Gyuska János (kp): A képviselő úr csak nem hiszi, hogy minden német örült Hitlernek!) En azt nem mondottam, hogy minden német örült; kivételek természetesen vannak. (Nagy Vince (msz): Sajnos, csak kevés. Nyáj módjára mentek utána!) T. Nemzetgyűlés! A kormány kötelessége, hogy itt, ebben az országban olyan hangulatot teremtsen, hogy a szélsőségek propagandájia ne találhasson talajra. Az elkeseredée, em elégedetlenség, minden szélsőség legkitűnőbb propagandája, (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárt oldalán.) és engedje meg a t Nemzetgyűlés, hogy itt leszögezzük, hogy a jobboldali és a baloldali szélsőség egyformán ellensége az igazi demokráciának. (Nagy Vince (msz): Ügy van! Ellene vagyunk!) T. Nemzetgyűlés! A weimari köztársaságot szidják állandóan. (Zaj. — Nagy Vince (msz): Van még jobbra tőlünk a parlamenten kívülálló... Reakció, az van!) Sajnos van. (Nagy Vince (msz): A reakció megvan, csak minket nem lehet összeboronálni vele! — Rudas László (kp): Kizárják a szabadságpártból, ha ilyeneket mond! — Nagy Vince (msz): Nem! Ezt vallja a szabadságpárt!) Nem akarom a weimari köztársaságot védeni, .nem feladatom, de engedjék meg, hogy hivatkozzam arra, hogy a magyar rádió egyik márciusvégi adása szerint Molotov külügyminiszter úr a weimari demokrácia alkotmányának alapján akarja Németországot újjáépíteni. (Rudas László (kp): Persze, mert papíron nagyon szép dolog!) A papírt, az alkotmányt tartalommal kell megtölteni! (Rudas László (kp): Ugy van! Majd most!) A kormány feladata ós a mi feladatunk, hogy a magyar alkotmányt tartalommal töltsük meg. A köztársaságról szöló törvény beveévi április hó 16-án, szerdán. 610 zetését is ennek a kormánynak és ennek a nemzetgyűlésnek kekene tartalommal megtolttni. (Nagy Vince (msz): Ugy van! Az is egyelőre papiros!) i. Nemzetgyűlés! Amikor mérleget készítünk a felszabadulás óta eltelt két esztendőről, meg kell állapítanunk azt, hogy Magyarországon a kormányhatalmat tulajdonképpen a négy párt gyakorolja. Köztudomású dolog, hogy rendeletek nem születhetnek meg, törvényjavaslatok nem kerülhetnek a nemzetgyűlés elé, mielőtt azokat a »négy nagy« a pártközi konferencia át nem beszéli. Ahelyett tehát, hogy én most a kormány működését bírálnám, engedjék meg, hogy a dolog gyökeréig menjek és a négy párt működéséről állítsak fel mérlegel. Előre hangsúlyozom, hogy ennek a mérlegnek mind a négy pártra, vonatkozólag vannak aktívái és vannak passzívái is. A legnagyobb párt a Független Kisgazdapárt. Aktívái közé tartozik az, hogy a választások előtt, amikor itt egy meglehetősen kaotikus, meglehetősen szédült állapot volt, amikor az emberek nem tudták, hogy hova, merre forduljanak, amikor felébredtek egy hosszú alvásból, merném talán úgy mondani, hogy egy hosszú tetszhalálból, akkor a polgári elemeket maga köré, pártjába tömörítette. Nem volt ez akkor az elején tudatos, de valahogy megérzés volt, hogy itt ebben az országban kétféle tömörülés alakul ki: egy marxista és egy úgynevezett polgári tömörülés. Nem szeretem ezt a két kifejezést egymással szembe állítani, de így forog közszájon, engedjék meg, hogy én is így használjam. A kisgazdapárt vezetősége a polgári elemet magábaszívta,,magához tömörítette és ezzel a nehezen mozgó magyar polgárságból egy kompakt, harcolni hajlandó tábort alakított. Aktívája az. hogy bizonyos fokig letompította a marxista eltolódást, mert hiszen, különösen az elején a munkáspártoknak — ezt sem szeretem így mondani, — mert szerintem a kisgazdapárt és a szabadságpárt js éppen annyira munkáspárt . . . (Prieszol József (kp) és mások a kommunistapártról: Ez már nagy merészség!) tudniillik nem kézimunkáspartról van szó • . . (Nagyiván János (msz). Prieszol József felé: Ha maga dolgozna annyit, mint a paraszt, másként állnánk! Maga nem kel fel félnégy órakor dolgozni, az biztos,! —Mozgás és zaj a kommuni stapárton és a szociáldemokratapárton. -— Prieszol József (kp): A bankárok és igazgatók pártja! — Hódy György (msz) a kommunistapárt felé: Nagyszájúnk! Nagy Vince (msz): Hát a mi parasztiaépviselőink micsodák, ha nem munkások?!) Elnök: Hódy képviselő urat sértó közbeszólásáért rendreutasítom. Ternay Isván (msz): Nem azt mondtam, hogy a mi pártunk és a kisgazdapárt éppen annyira az ipari kézimunkásság pártja, mint a kommunistapárt vagy a szociáldemokrata; párt, mert hiszen a földmíves és az értelmiségi is munkása laz államnak és munkása a demolv ;ioi;in:;k. (Nagy Vince Iruszh Természete«;!) Ezért nem szeretem ezt a kifejezést így használni. (Zaj a kommunistapárton. — Nagy Vince (msz): Nem lehet ezt a kifejezést kisajátítani!) Azután nagy aktívája a kisgazdapártunk — most már ezzel talán ellentétbe kerülök minden eddigi felszólalóval — mondom, nagy érdeme a kisgazdapártnak az, hogy áldozatokat hozott a koalíció fenntartása érdekében. (Nagy Vince (msz): Ezt Parragi megmondta!) Mlïrt ha a koalíciót fenn kellett tartani- mint
