Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-123
595 A nemzetgyűlés 123. ülése 1947. tassanak ,a szenvedések, amelyeket nagyszámú szerencsétlen, nemzetisége, vagy faji származása miatt már oly régóta keservesen visel. A mi atyai szívünk nem maradhat érzéketlen ezekkel a sürgető kérésekkel szemben, ami szeretetszolgálatunknak megfelelően, amely minden embert átölel. Ezért személyesen Főmóltóságodhoz fordulunk, nemes érzelmeire appellálva, azzal a teljes bizalommal, hogy ezekkel a sürgető" kérésekkel SZIMHIHMI, a mi hatalmában áll, hogy annyi szerencsétlen ember újabb gyásztól és fájdalomtól megkíméltessék. XII. Pius.« Horthy kormányzó erre június lén a következő választ adta (olvassa): »A legmélyebb . megértéssel és hálával fogadom Szentséged táviratát és kérem Szentségedet, legyen meggyőződve arról, hogy én miudept megteszek, ami hatalmamban áll, mindenek felelt, hogy a keresztény emberi elvek követel menyeit érvényhez juttassam. Legyen szabad Szentségedet még arra kérnem, hogy kegyeskedjék a magyar népet súlyos megpróbáltatásának óráiban kegyelmében megőrizni. Horthy Miklós, Magyarország kormányzója.« Kevesen tudják, hogy e sürgönyváltás folytán következett be a vidéki deportálásokban beállt szünet. 1944. július 2-án, amikor ezek a kegyetlenkedések fokozódnak, a Szentszék felhívja a nuncius útján a magyar püspöki kart, hogy keljen cselekvőleg az üldözöttek védelmére. Egész világviszonylatban így cselekedett a Szentatya. Nekem magamnak, magában Rómában lévén abban az időben, csak arra volt alkalmam, hogy lássam, hogyan lépett fel a szlovákiai zsidóüldözésekkel szemben. Táviratilag, vagy telefonon utasította Szlovákia hét püspökét, hogy személyesen menjenek el Tiso államelnökhöz, Tukához és Mach miniszterhez és tiltakozzanak az ellen, hogy a már deportált hatvanezer zsidó szlovák állampolgár után még a megmaradt húszezret is deportálják, akiknek fele zsidó, fele pedig keresztény volt. Azonkívül elrendelte, hogy Szlovákia összes templomaiban a hét püspök személyes aláírásával olvassanak fel pásztorlevelet, amely kifejti, hogy miért nem egyeztethető össze sem a szlovák alaptörvénnyel, sem pedig a hivők keresztény lelkületével a deportálás. Hogy nem csak egy túlzott elgondolás az, hogy a Szentatya ilyen erősen belenyúlt a zsidóság sorsának enyhítésébe és védelmébe, ezt bizonyítja az. hogy megkapta Hitler-oldalról a »zsidóbérenc« megtisztelő címet. Hajthatatlanságának páratlan bizonyí téka volt az az eset is, amikor Hitler az ő gyors elgondolásai során elgondolta a villámbékét, és jól gondolta el. amikor ezt a Vatikán ból akarta kiindíttatni. Emiatt Ribbentropot elküldötte XII. Pius pápához. Abban az időben a nyilas rádió nálunk egész naP hangoztatta, hogy milyen nagyszerű fogadtatásban része sült, mennyi ideig tárgyalt vele a Szentatya, mint senki mással és a többi, azonban a Nene Zürcher Zeitung leadta a való tényeket, s tudósításában a következők foglaltattak: A Szentatya először is nem engedte meg. — az általános szokással ellentétben — hogy az autó, amely Ribbentropot a Vatikánba hozta, viselje a horogkeresztes jelvényt. Azután amikor Ribbentrop előadta küldetésének célját, a Szentatya azt felelte, hogy ő minden békemozgalomhoz csatlakozik, bárhonnan jöjjön az, de amennyiben Hitlertől jön, csak az esetben fogja ezt támogatni, ha először is: visszaadja évi április hó 16-án, szerdán. 596 az eltiport országok szabadságát, másodszor: jóváteszi az illető országokban okozott károkat és harmadszor: szüntesse meg mindazon szörnyűségeket, melyek folyamatban voltak. Ribbentrop pedig kifejezte Hitlernek azt a sürgető kérését, hogy a vatikáni rádió ne adja le a szörnyűségeket, tehát a zsidóirtásokat, amelyeket ő Lengyelországban és az összes többi országokban* műveltet, ahová német csapatok lábukat betették. Erre a Szentatya azt felelte: ne cselekedjenek ilyeneket és akkor nem fogja, leadatni a rádióban. A kihallgatás vége az hogy Ribbentropot olyan rosszullét fogta el, hogy mielőtt a Vatikánból távozhatott volna, le kellett pihentetni őt az államtitkárság egyik szobájában. Hogy a Szentatya mennyire védte Európaszerte az üldözötteiket, azt bizonyítja az, hogy a háború után a nemzetközi zsidóság képviselete megjelent XII. Pius pápánál és köszönetet mondott azért a védelemért, amelyben őket részesítette. ! Az előbb felolvastam Horthy Miklós válaszát a Szentatya sürgönyére. Itt meg kell jegyeznem azt, hogy bár mindenkor szakadék volt Horthy kormányzó irányzata és a mi irányzatunk közt, mert az én irányzatom a legitimizmus útján vitt és egyéb dolgok miatt is volt ellentét, de ahányszor a zsidók ellen elkövetett atrocitások miatt a kormányzónétól kihallgatást kértem, ő azt minden lehető és lehetetlen körülmények között haladéktalanul megadta. Az egyik ilyen alkalommal, amely már a kormányzóhelyettes halála után volt, beszéltünk a dolgokról és ő felemlítette fiának a halálát. Azt fűzte hozzá: »Látja, pedig neki egyik fő programmpontja volt, hogy a zsidóüldözést megszüntesse.« És ez így is volt. Innen érthető a Népszavának az a cikke, amelyet minap Vásáry képviselő úr felolvasott, érthetetlennek találván, hogy a Népszava olyan tisztelettel és megbecsüléssel írt a kormányzóhelyettes haláláról. Ennek az ő állandó állásfoglalásának volt ez a következnie* nye, elismerési:. (Juhász Isiván (szd): Hungosabban. mert a karzaton a kisleányok nem hallják! — Milassin Kornél (msz): Mi köze hozzál? Azok jönnek ide, akik akarnak! — Egy hang a kisgazdapárt oldaláról — Juhász István felé: Csak az elnöknek van joga figyelmeztetni! — Milassin Kornél (msz): Ügy van! Semmi köze sincs hozzá! Az jön ide. aki akar! Micsoda beszéd ez? — Juhász István (szd): Na. milyen beszéd? — Milassin Kornél (msz): Mi köze valakinek ahhoz, hogy ki jön a karzatra 1 ? — Ternay István (msz): Juhász »elnök« úrnak' kifogása van ellene! — Juhász István (szd): En csak figyelmeztettem, hogy hallják meg a karzaton! — Milassin Kornél (msz): Mást nem tudott közbeszólni, hát most ezzel jön elő! Cáfolja meg azt. amit a szónok mond! — Szemes József (kg): Legközelebb jelöljük elnöknek! — Milassin Kornél (msz): Mindig kellemetlenkedik a Juhász úr! — Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Fel akar tűnni! — Milassin Kornél (msz) Juhász István felé: Ide sem figyelnek, nem-is érdekli magukat!— Az elnök csenget.) A Szentatya tehát nunciusai útján is védelmezte az üldözötteket. Én a baloldal tiszteletére mondom el és adom melg a választ, hogy mit csinált a katolikus egyház. Hát ezeket tette, mi tudjuk. (Milassin Kornél (msz): Nem törődnek ők azzal! — Ternay István (msz): Hát a büffé nyitva van! — Juhász István (szd):
