Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-113

10 A nemzetgyűlés J13. ülése ~1947. évi március hó 20-án, csütörtökön. 50 után egy új demokratikus Magyarország jelentkezett a történelem színpadán, amely minden, szellemi közösséget megtagad az előző népellenes uralommal, akkor egyszersmind ez az új demokratikus Magyarország nem feledik ez hetik meg és nem is feledkezik meg arról, hogy a hosszú elnyomatás alatt akár gazdasági, akár politikai okból innen kitaszított magyar vériünket a szabad Amerika földje fogadta be, adott nekik jogot, kenyeret és új hazát, (Taps a kisgazdapárton, a parasztpárton és a szabadságpárton.) 'tehát az Egyesült Államokkal — majdnem azt mondhatnám — a nagyszámú emigrált magyarságon keresztül vérségi kapcsolatok is fűznek össze bennünket. (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárton és a szabadságpárton.) Éppen ezért nemcsak jól jött, de nagyon jólesett és bennünket mély hálára kötelez a szoros és eleven kapcsolat, amikor nemcsak az amerikai magyarság, hanem az Egyesült Államok népe és kormánya szívből jövő adományaival és számottevő anyagi segítséggel jö.t és jön támogatásra a romokból alighogy ftltátpászkodó, elgyengült, éhező és nyomorgó magyar népnek. (Nagy taps a szociáldemokratapárton, a parasztpárton, a kisgazdapárton és a szabadságpárton.) Eppenúgy értékesnek és ápolandónak tartjuk azt a jóakaratot, amely az angol királyság ereszéről Magyarország irányában a háború óta számtalanszor megnyilvánult és amely a magyar nép irányában — azt mondhatnám — még a végzetes háború alatt is változatlanul fennállt. Kapcsolataink kiépítése Franciaországgal régi történelmi és talán leginkább progreszszív és forradalmi hagyományainkon épül fel és mi hisszük, hogy a világnak ez a nagymultú vezető nemzete hamarosan visszanyeri . az őt megillető helyet Európa és. a világ politikai életében. T. Nemzetgyűlés! Nagyon jól tudom, — és itt egyik-másik szónok ennek kifejezést is adott — hogy amikor a nagyhatalmakhoz való viszonyunkról beszélünk, ha nem is. mondjuk ki. mindenki lelkében önkéntelenül felvetődik a kérdés azokról aa ellentétekről és véleménykülönbségekről, amelyek ma a nagyhatalmak , között fennállani látszanak és amelyek joggal nyugtalanítják az egész világot és a mi kis országúinkat is. Azt hi^zenív mindannyiunk szívéből beszélek, amikor kijelentéin, hogy a niagyarságnak nincs forróbb vágya és bizonyára Európa kis nemzeteinek nincs hőbb akarata, mint az, hogy a nagyhatalmak ezeket a véleménykülönbségeket egymás között tisztázzák, az ellentéteiket küszöböljek ki, mert csak a nagyhatalmak egyetértésén alapulhat e

ey igazi, tartós és szilárd béke, és a kisnemzetek nyugalma, amelyre pedig különösein a háboirú által sújtott Magyarországnak az újjáépítés érdekében annyira szüksége van (Ugy van! Ugy vwi! — Taps as szociáldemokrataPárton, a parasztpárton, a kisgazdapárton és a szabadságpárton. — Egy hang a szabadságpári r

ól a kommunistapárt felé: Ott nem tapsolnak?) T. Nemzetgyűlés! Foglalkoznom kéli még a szomszédainkhoz fűződő viszonyainkkal is. (Halljuk! Halljuk! a kisgazdapárton.) Itt elsősorban Jugoszláviáról akarok megemlékezni, őszinte hálával állapíthatom meg, hogy a Dugoszláv nép és kormánya, fátyolt borítva a közelmúlt fájdalmas, sőt szégyenteljes eseNEMZETGYÜLftSI NAPLÓ VII. menyeire, jóindulattal! és megértessél közeledik Magyarország felé. ~Ea azért is jól esik nekünk, mert a magyar népet a sok lelki és jellembeli hasonlóság álapján őszinte rokonszenv töltötte el mindenkor a jugoszláv nép iránt. Ez a rokonszenv még csak erősbödött a magyar népben az után a hősi harc után, amelyet ez a nép szabadságáért és a demokráciáért folytatott. Hisszük, hogy áldásos eredmények fognak fakadni és ezek hamarosan gazdasági téren mindkét ország háborús pusztításainak helyrehozatalában áldásosán fogják éreztetni hatásukat. A demokratikus román kormánnyal való barátságunk megállapít lia lóan megelőzte a nemrégiben felvett formális diplomáciai kapcsolatot. Bizom abban, hogy a román demokrácia kormánya, amely eddig is sok megértést és jóindulatot mutatott a magyar nemzetiségű román állampolgárok emberi és nemzetiségi jogaiinak tiszteletbentartására, barátságos tárgyalás útján minél hamarább lehetővé fogja tenni nekünk a közöttünk még fennálló függő kérdések megnyugtató elintézését és ezzel a magyar-román barátságnak szorosabbra fűzését. T. Nemzetgyűlés! Külön kell foglalkoznom Csehszlovákia magatartásának kérdésével, ami az előttem elhangzott felszólalásokból is .kicsendült. Már nem egyszer kifejezést adtam a t. Házban annak, hogy bennünket egy valóságos rokonszenv, hogy úgy mondjam, szerelem hajtott Csehszlovákia felé, sajnos azonban- ez a vonzalom egyoldalúnak bizonyult. Azok a demokratikus magyarok, aki szenvedtek a huszonöt vagy hány esztendős Horthyelnyomatás alatt, mindig csodálattal és vágyakozás sali néztek a demokratikus Csehszlovákia felé, ahol — ha a magyarságnak talán voltak is kívánságai, amelyek mem nyertek kielégülést, s ezt meg kell állapítani — demokratikus berendezkedésénél fogva az ottani magyarok helyzete is magasan fölötte állt az itteni magyarok helyzetének- (Ugy van! Ugy van! a szociáldemokrata- és a parasztpárton.) Mégis mit kellett tapasztaImink j Mi azt vártuk joggal, hogy Csehszlovákia, amely a béke iránti törekvésében jogos bizalmatlansággal viseltetett Horthy rezsimjével > szemben, miután félt annak erőszakos-*evizionizmu«ától, népelnyomó tendenciájától s reakciós nemzetközi összeköttetéseitől, ezeknek a gátlásoknak megszűntével, tehát akkor, amikor Magyarország végrte demokratiikus kormányzatot kap, a magyar demokrácia megerősítésében fogja találni és felismerni a maga feladatát. Ezzel szemben sajnálattal kell megállapítani, hogy mindaz, ami azóta történt, csak arra alkalmas. hogy Magyarors/ágpn a demokratikus, erőket gyöngítse, viszont a magyar reakciót táplálja és növelje. (Ugy van! Ugy van! a kispazdapárton.) < T. Nemzetgyűlés! Csehszlovákiával kapcsolatban egyelőre alig beszélhetünk viszonyról. Ezt a viszonyt egyrészt egy szerződés, másrészt a békeszerződésnek egy szakasza szabályozza. A szerződés, «melyet a múlt év februárjában kötöttünk s amelyet a törvényhozás ratifikált, egy magyar oldalon önkéntes, szlovák oldalon pedig nem önkéntes, hanem kényszerjel legű lakosságcserére vonatkozik. (Nagy Vince (insz): Ez nem volt egalitás!) T. képviselő úr, nem akaróin a gondolatmenetet megzavarni, de mégis, hogy méltóztassék gondolkodni a dolog felett, arra kérem, fontolja meg: 4