Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-121

527 ./ nemzetgyűlés 121. ülése 1947. évi április hó 11-én, péntekén. 528 inussal, a horthyzmussal. vagy azokat, akik így írtak és mindezt nyilvánosságra adták. Döntsék el, mi volna ezeknek büntetése és sorsa és merhetike ezek a Cato tógáját felvenni és itt a demokrácia köntösében tetszelegni, tömegeket vonultatni fel ünneplésre. (Prieszol József (kp): Mi legyen azokkal, akik a parasztot nyúzták és ütötték'? Képviselő úr feleljen! — Ternay István (msz): Ez nem védi a többieket.) Igen t. Nemzetgyűlés! Én nagyon jól tudtam azt . . . (Prieszol József (kp): Agyonhallgatja hónapok óta, mellébeszél! — Zaj. — Az elnök csenget.) Kérek egy órai meghosszabbítást. (Juhász István (szd): Elég volt! — Némethy Jenő (msz): Megadjuk — Juhász István (szd): »Vásári« hang volt. elég volt belőle!) Elnök: A képviselő úr egy óra meghosszabbítást kér a nemzetgyűléstől. Kérd-m^ a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Felkiáltások: Meg adjuk!) A nemzetgyűlés a meghosszabbítást megadta, Tessék folytatni. (Egy hang a szociáldcmokrat apart soraiban: Hadd szórakozzunk! — Némethy Jenő (msz): Jó idegeik vannak! — Egy hang a kommunistapárt soraiból: Nem végzett soha életében hasznos munkát, mibe merültek volna ki az idegeit Ha abból kellene megélnie egész családjának, amit ő termelt, régen meghalt volna. — Zaj.) Csendet kérek képviselő urak. Tessék folytatni képviselő úr! Vásáry József (msz): Igen t. Nemzetgyűlés! (Zaj.) Igen t. Nemzetgyűlés! (Juhász István (szd): Senki többet harmadszor.' - Deiiillség. Nánási László (pp): Nem adunk több meg hosszabbítása ! ) M iiitán már clmondo1{ani, hogy magyarjainkat hogyan kell megbecsülnünk, múltjukra való tekintet tri nem lesz felesleges, ha rátérek a mostani politikai helyzetre is. Mint mondottam, a politikai szabadság és a gyülekezési szabadság biztosítva van. Ezt azonban nagyon sokan igen különösképpen értelmezik. Azt mondják, hogy mi borítottuk fel az ország rendjét. Hát túlbecsülnek bennünket. Azt olvasom a lapokban, hogy önök a gyűlések tömegeit tartják meg, mi pedig mindössze négy gyűlést tartottunk eddig, lehetetlenség lett volna, hogy ezeken a gyűléseken mi felborítsuk a helyzetet. Egy nagyon érdekes kép van a kezemben. Miskolcon egy pódiumon van velem a kommunistapárt kiküldött agitátora, aki végighallgatta a gyűlésünket. A mi demokratikus érzésünket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy felkértük a közönséget, — a kommunisták is ott voltak — hogy gyűlésünk után tartsák meg az ő gyűlésüket, hadd mondja el a kommunista szónok is a maga beszédét. Arról én nem tehetek, hogy senki sem volt kíváncsi az előadására. (Feh kiáltások a szabadságpárt .oldalán: Hallatlan!) Igen t. Nemzetgyűlés! Nemcsak mi bontjuk meg a munkások egységét, sőt mi nem is bontj.uk meg, vannak itt eg^es- könyvek s újságok, melyek a kezembe kerültek. Nem lesz felesleges például a Ganz újságnak egy rövid cikkét felolvasnom. Azt mondja ez az újság április 1-i számában. »Mozgalmi hírek innenonnan« rovatában (olvassa): »A segédmunkások értekezletét tartották 8-án. A szakszervezetet Schiffer elvtárs, üzemeinket Beké főbizalmi képviselte. Bodnár elvtárs tartatta a beszámolót, aki megnyitó szavában sérelmezte, hogy 2000 segédmunkás közül csak 300-an jelentek meg és azt mondotta, hogy ezt el kell kerülni, mert mindenkinek ott kell lennie.« * Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok a szabadság érdekében felszólalni és mindenki számára kérni azt a szabadságot, amelyet az önök belügyminisztere, a balodali blokk belügyminisztere megígért és azt mondta, hogy mindenkinek meg kell adni a munkához való jogot. Megint a kezembe került egy jegyzőkönyv, amely szerint kizártak hat munkást a Magyar Pamutipar Rt.-ből. azzal az indoklással, hogy szabadságpárti érzelműnek vallották magukat és egy Sugár nevű igazgató utasítást adott, hogy hívják fel a politikai rendőrséget, amelv kivizsgálja az ügyet. Azt kérdezem ahhoz, hogy valaki melvik pártban van, mi köze a politikai rendőrségnek? Hát dezavuálui akarják azokat a nagyhatalmakat, amelyek megadták a szabadságpártnak a működési engedélyt? önök kritizálják a három nagyhatalmat képviselő itteni vezetőket, akik megadták a működési engedélyünket s akik eddig még egy szavunkat sem kifogásolták? önök ezt merik kritizálni és a politikai rendőrség odamegy. Tessék talán hatályon kívül helyezni a szabadságjogokról szóló törvényt és megmondani, hogy itt pedig nincs szabadság, csak az a szabadság, amit önök akarnak és , úgy, ahogy önök akarják; vagy tessék felelősségre vonni azokat, akik ilyesmit el mernek követni. (Döbrentei Károlyné (ßp): Most is visszaél a szabadsággal!) Március 31-én ezekkel a, munkásokkal elszámoltak és azonnali hatállyal elbocsátották őket a munkából. (Közbeszólás a szociáldemokrata várton: Az egészet? — Ternay István (msz): Nem tréfa ez, képviselő úr!) Még egy kérdésre akarok kitérni. Előre kell bocsátanom, hogy a külfölddel semmi nexus3m sincs s azért, amit felolvasok, felelősséget nem vállalok. (Egy hang a kommunistapárt soraiban: A felelősséget nem vállalja, de elmondja!) Egészen természetes, tessék meghallgatni, hogy mit mondok. Egy külföldi, svájci újságban megjelent egy közlemény, amely ha igaz, a magyar nép sorsára döntő jelentőségű. Megkérdezem a kormányt, igaz-e ez? Erre mindenki joggal és okkal kíváncsi, mert ha igaz. a kormányt mérhetelen felelősség és mulasztás terheli, ha nem igaz, akkor a nagyvilág nyilván Dsságára kell hozni, hogy aknamunka az. ami ebben az újságban megjelent. A/.t írja a Basier Nachrichten 1946 szeptember 6-iki száma a párisi béketárgyalásról (Olvassa): »Masaryk azt a kérdést intézte a magyar delegáció vezetőjéhez. Gyöngyösi külügyminiszterhez, hogy mit tett Magyarország a háborúban a németek ellen. Erre Gyöngyösi nem adta meg azt a választ, amit kellett volna, hogy — eszerint a lap szerint — Magyarország volt az első a csatlósállamok közül, amely 1943-ban a feltételnélküli fegyverletételt felajánlotta.« Méltóztassék elolvasni ezt a cikket. A külügyminisztérium képviselői Törökországban tárgyalták meg a fegyverletételt, Roosevelt és Churchill az ajánlatot tudomásul vették és továbbították a szovjet kormánynak. PDntokba van foglalva, hogy mik voltak a feltételek, mindent elfogadott a magyar kormány, azDnban nem tudták megvalósítani, mert benne volt az. hogy amikor a szövetséges csapatok el fogják érni a magyar határt, akkor átallnak a magyar csapatok. Benne volt az. hogy nem akadályozták magyar részről a repülőgépek átszállását, amit