Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-121
483 A nemzet Q)iülés 1.21. ülése 1'J'n. rasztság is képviselve lehessen ti parlamentben, megtehesse itt laz észrevételeit. Most itt vagyunk. A demokrácia lehetővé tette, hogy a 'tanyai parasztság is kifejezést' adhasson észrevételeinek. Módunkban áll kifejezni azt is, hogy soha olyan nehezünkre nem esett az adófilléreket gyűjteni, mint ma. Módunkban áll kifejezésre juttatni azt is, hegy sokkal kevesebb forint van ma a kezünkben, mint az Inflációs idők előtt pengő voltHa a megélhetési indexszámot nézzük, akkor minden 1938-as pengő helyett közel 5 forintnak, ha a költségvetési szorzószámot nézzük, akkor 4 forintnak, ha az ipari árindexet vesszük tekintetbe, 4.70 forintnak, ha az agrárindexet nézzük, akkor 3.30 forintnak kellene a zsebünkben lennie minden 1938-as pengő helyett. Sajnos, ennek töreldéke sines. Koldussá tette a mi népünket a háború, az •agrárolló és a múlt esztendőbeír aszályos nyár és tavasz. Nem lehet az egész parasztság teherbíróképességét abból megítélni, hogy vámnak még köztünk egyesek, akiknek van néhány mázsa gabonájuk, vagy abból megítélni, hogy a múlt esztendőben egyeseknek közülünk értékes bor- és gyümölcstermésük volt. (Milassin Kornél (mez): Majd elveszik azt i Hangya-vagyonnal együtt! Hogy a parasziképviselő miről beszél- az nem érdekli az inakat!) Ezeknek a gazdáknak jövedelméből éppen olyan tévedés lenne az egész parasztság jövedelmére következtetni, mint amilyen tévedés f lenne — bocsánat az összehasonlításért — a nagyfeketézők zsákmányából a kiskereskedők jövedelmére következtetni, vagy Bedig amilyen tévedés lenne egyes olyan cipészek, szabók, bognárok, kovácsok jövedelméből az egész iparosság jövedelmére következtetni, akik csak gabonáért voltak hajlandók dolgozni. A mostani nehéz anyagi körülmények kö zött hatványozott mértékben érezzük az adók terhét, a költségvetést azonban mégis teljes egészében megszavazzuk- Pedig valamikor kiint a tanyavilágban, ha munkaközijén megalltunk egy pipaszóra beszélgetni egymás között, de sokszor elmondottuk mi parasztok üzt, hogy esak egyszer állna módunkban beleszólni az állami költségvetésbe, (Milassin Kornél (msz): Hát most itt vannak, most módjuk van rá! — Pászthory István (msz): Most itt vatn a lehetőség!) majd lefaragnánk mi azt az adót vagy érvényre juttatnánk az állami kiadásoknál a takarékossági elvet. Most pedig it! vagyunk, jogunk van hozzá •ezólni oz állami költségvetésihez s mégsem arra törekszünk, hogy lefaragjuk a költségVetés egyes tételeit. Tudjuk nagyon jól, érezzük, hogy mennyi egy forint, sőt még azt is tudjuk, hogy mennyi az a 4420 milliószor egy forint, ami az állami kiadások végösszegéi jelenti, mégsem azon voltunk, mégsem arra törekedtünk, hogy mi ezl az összeget esők kei its ük. Pedig soha így nem éreztük az adóterhe . mint ma. Ha egyik-másik tételnél sok a ihn tuk is a kiadásokat. — így például a gépkocsitartásoknál, — azt sem irigységből sokalltottuk. Nekünk nem az fáj;, hogy 'miniszteri titkárok is autón mehetnek ide-oda. nekünk sok kai inkább az fáj, hogy amíg Budapesten (Milassin Kornél (msz): Túl sok autó van!) nem tudunk átjutni az utca egyik oldaláról a másikra, hogy ne kelljen, nem tudom menynyi ideig várni, hogy el ne üssön bennünket autó, — mert e^yik autó a másikat éri — évi április hó 11-én, pénteken. 484 ugyanakkor, amikor itt annyi üzemanyag van az autók fenntartására, kint a határban leállnak a traktorok szántás közben, mert nincs üzemanyag, (Milassin Kornél (msz): Akkor mégis jobb lenne, ha fájna!) leállnak a traktorok azért, mert olyan hitvány kenőolajat kapnak, hogy berágódik a csapágy. (Pászthory István (msz): Hová megy ap, a sO|k autó 1 ? — Némethy Jenő (msz): Vidéken lenne inkább helye az üzemanyagnak! Akkor mégis fájjon egy kicsit! Elég baj, hogy nem fáj! — Szintén György (kg): Majd megmagyarázza, csak meg kell érteni!) Nem vagyunk irigyek, de az fáj, hogy oda nem jut üzemanyag. Ha egyik-másik tételnél akartunk is lefaragni a költségvetésből, viszont más- tételeknél, amelyek szociális, kulturális vagy újjáépítési célokat szolgálnak, szívesen áldoztunk volna még többet is. Én, aki mindennap az alföldi tanyavilághói jövök ide a parlamentbe, mindennap látom az én tanyai paraszttársaim szomorú, nehéz helypetét, mindennap látom, hogy csak milyen rendkívüli erőfeszítéssel tudják az adófilléreket összegyűjteni(Milassin Kornél (msz): Van-e betegszállító autó nálatok]) Átérzem sorsukat és még sem tudok mást mondani még az ő nevükben sem. mint hogy mi teljes egészében vállaljuk azt az áldozatot, amelyet a költségvetés terhe jelent népünkre. Vállaljuk azért, mert mi, tanyai parasztok is hisszük, hogy ez az ország nem iazok számára fog felépülni, akik valamikor olyan nagyon könnyen tudtak dobálózni a százezrekkel és milliókkal, hanem azok számára fog felépülni, akik tudják, mennyi egy forint, mennyi egy karaj kenyér és akik razt is nagyon jól tudják, mit jellent egy kenyérkereső édesapa. Ha voltak is észrevételeink a költségvetés tárgyalásánál, azokat nem gáncsoskodó, nem elkedvetlenítő szándékkal, hanem javító szándékkal tettük meg- Legáltalánosabb (észrevételünk nekünk, tanyai parasztságnak a költségvetéssel kapcsolatban az, hogy a közigazgatás sohasem törődött velünk tanyaiakkal annyit, mint a városiakkal. Nálunk a tanyák között a múltban a közigazgatást, azt mondhatjuk, inkább a végrehajtó, a csendőr, a leventeoktaitó és a rekviráló közeg képviselte. (Milassin Kornél (msz): Most pedig a párttitkár megy ki!) Ezeket jórészt a mi adónkból fizették, de nagyon sok áldást egyik sein hozott reánk: az adóvégrehajtó elvitte a párnát a fejünk alól, a csendőr lelőtte a kutyánkat «Síért, mert megzavarta a mezei nyulat gyü. mölesfapusztító tevékenységében. (l'Jfjjj Ww*ftfif a kisgazdapárt oldalán: Azt is ide kell hozni már!) sőt még- Jel is jelentettek bennünket; a leventeoktató arcul verte a .parasztgyereket, mert >a:z nem akart egyetlen ünneplő ruhája; han »feküdj«-öt csinálni a sárban, a rekviráló közegek pedig legjobb teheneinket vitték el Németország számára. (Felkiáltások a kisgazdapárt oldalán: Sajnos!) Ezek jöttek ki mihozzánk a tanyákra, akiket nem szívesen vártunk. lAJkiket szívesen fogadtunk volna vagy örömmel vártunk volna, azok közül csak legfeljebb a tanyai tanítók jöttek ki hozzánk, csupán a tanyai tanítók vállalták velünk és értünk azt a nehéz Robinson -életszerű, szórakozás nélküli életet. (Némethy Jenő (msz): Most is koplaltatják őket! A demokrácia is koplaltatja a falusi tanítókat!) Csak a tanyai tanítók voltak haj! lantlók értünk ós velünk nekivágni a sokszor
