Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-120
465 A nemzetgyűlés 120. ülése 1947. évi április hó 10-én, csütörtökön. 466 Gróh t. képviselőtársaim mondott. Azt mondotta, hogy a kamara megalakításával újabb terheket rakunk a szövetkezetekre. Hát tévedni méltóztatik. Először is a kamiara a szövetkezeteknek mindenkitől független autonom testülete. Az egész törvényen végigvonul az autonómia tisztelete és megbecsülései A legalsóbb foktól a legfelsőig. De ezen túlmenőleg, t. képviselőtársam illene tudni, hogy a iszövétkeseteket ezidőszerint is terhelik kamarai terhek, mert a mostani jogszabály szerint a szövetkezetek ia kereskedelmi ós iparkamaráknak a tagjai, az ipari, a fogyasztási és az értékesítési szövetkezetek is, tehát ka maira i illetéket roost is kell nekik fizetniök. A különbség csak az, hogy most a kereskedelmi és iparkamarába fizetik be. a törvény végrehajtása után, ha megszületett a szövetkezeti kamara, ezt az illetéket a szövetkezeti kamara pénztáraim fogiák befizetni. (Gróh József (pk): Két kamara lesz!) Tehát tájékozatlan a képviselő ur, wert ez nem plusz-kiadás, (Gróh József (pk): E zt kifogásoltam!) hiszen ugyanezt a járulékot fogiák más pénztárba befizetni. (Gróh József (Pk): A bürokrácia szaporodik! Csak ezt kifogásoltam!) Amit az egy szövetkezeti központtal kapcsolatban mondottam, ugyanaz vonatkozik a szövetkezeti hitelintézetre is. Azt mondja Gróh kénviselőtársam, hogv minek kpfll úVibb hitelintézetet csinálni. Ez megint tájékozatlanság, mert nem csinálunk újat, csak takarékoskodunk megint iái szövetkezők és a szövetkezetek előnyére, mert a kettőből konstruál a törvény eervet, tehát imiegint az a helyzet, hogy Két elnök helyett lesz egy elnök és két vezérigazgató helye f t l&m egy igazgató. Amit f a törvény a szövetkezők érdekében takarékossági szemnontból végrehajthat, azt igvnkszik is mindenütt végrehajtani és a takarékosság^ elvét érvényesíteni, azonkívül nedig az ( egységes irányítási és vezetést megvalósítani. Talán túlhosszúra nyúlnék, ha nz eery szövetkezeti központ egész konstrukciójáról beszélnék, hogv mikéopen fog egvmásba Mposolórlni az inari és 1 ráiepftgazdasáiiri termelő BTOvptkezot, hoe-van fogja nz egyik a masikat ki«gészíteni, hogvan fognak az építői na ri ter melS szövetkezetek , a falusi kislakáséprkezesbe bekapcsolódni, «z e'gy szövetkezeti központ nO; *van fo«ia tudni ' alAméntálni az énítoinari termelőszövetkezetet, amelyen keresztül a falu résziére egészséges kislakásokat lehet maid szövetkezeti vonalon építeni anélkül hogv suives' terheket raknának a szövetkezők yHllarn. Mindez programm lelhet, és ha végigtekintjük az egv szövetkezeti központ egész konstrukcióját, akkor osak rosszindulattal lehet azt mondani, hogy egészségtelen dolog és ezt nem lehet G lfogadni. Ha végigmennek az egész konstrukción, akkor ez azt is jelentené, hogy az ellenzéknek Is csak egy álláspont™ lehetne: hogy e z egészséges konstrukció, tehát tessék megvalósítani. Én tudom, hogy az ellenzéknek nehéz e zt mondania, de amikor én itt Q nemzet gyn les «zíne előtt bizonyítom, hogy személyi vonatkozásbarn miiven megtakarításokat tudtink elérni az egy szövetkezeti központtal, és ha ehhez hozzávesszük azt, hogy az egységes irányítás — akár lesz tervgazdálkodás, akár nem lesz — a szövetkezetek szempontjából folteHonul szükséges ahhoz, hogv az a mezőgazdasági dolgozó, aki a szövetkezetben a termelést végezte, az általa termelt navakat a legjobb feltetelek mellett tudja értékesíteni, valamint az ipari vo^EMZETGYÜLÉSl N'APT.O VIT. natkozású szövetkezeteik hasonló helyzetbe tudjanak jutni, akkor nyilvánvaló, hogy ez a célravezető, ez az előnyös. Megvallom őszintén, hogy amikor ezt az álláspontot képviselem, akkor magamban az az érzésem, hogy ennek az álláspontnak a képviselete és megvalósítása kétségtelenül sérti a nagytőke érdekeit, én azonban nem vállalkoztam másra, mint a dolgozó magyar nép érdekeinek képviseletére ebben a parlamentben is. (Közbeszólón a pártonkívüli éknél : A kisparasztok érdekeiről van szó!) Tgy néz ki tehát a hitelintézet kérdése is, amelyről Gróh képviselőtársam így nyilatkozott. Meg kell még mondanom valamit, azt. hogy nincs központi kényszer. Ezzel a problémával Pfeiffer képviselőtársam úgy foglalkozott, ahogyan nem volna szabad, ha tárgyilagosan nézzük. Ö ugyanis abból a feltételezésből ín finit ki, hogy az egy szövetkezeti központból kilépő szövetkezettel szemben közigazgatási nvomás vagy valamilyen gazdasági szektor részéről való nyomás fog érvényesülni. Ha így bírálja el a kérdést, Pfeiffer képviselőtársam, kénytelen vagyok azt mondani, amit Pfeiffer képviselőtársam mondott itt valamelyik képviselőtársamnak, hogy ez a fasiszta ideológiát hordja magán, mert feltételezi, hogy a magyar köztársaság kormánya és demokratikus szervei ugyanazt fogják kínálni ezekkel a szövetkezetekkel szemben. (Pfeiffer Zoltán (pk): A miniszter úr tudja, hogy nem ezt mondottam, hanem mást mondottam!) amit a mull rendszer az Általános Fn«rvn*fctéf*î Szövetkezettel szemben csinált. fPfeiffer Zoltán (pk): Nem ezt mondottam! — Felvinezí László fmsz): Gazdasági hátrányról beszélt ó«. nem közigazgatási nvomásról!) Tiszta fa világooan ezt méltóztatott mondani. (Pfeiffer Zoltán (pk): Maid megnézzük a gyorsírói jegyzeteket! (Tossétk elővenni, nézzük menr! Azt ^ mondotta képviselőtársam, hogv f akik kilérmek, azokkal szem*»°n valaki kénvsrert fognak alkalmazni. (Pfeiffer Z«Hán <^\): Most már »valami« kényszert említ!) Miután kö-^nonti kényszer nincs, azok a szövetkezet ok lé-mejk bo az egv köznoutba. amejvek akarnak, és addig mnrnrlnak bent, ameddiV nVarnak n-mnrl di«r órdokoíkof ott .védeni látiók (Pfeiffer Zoltán (pk): f,s konkurrn.lnak óriási nagy gazdn<jáon prővel'^ H^ "oedlg^érdekiík az. hogy lénVuek be, akkor lenjének be. m^rt ezzel szolgálják a saját maguk és a szövetkezők érdekeit. Talán nem túlságosan érdekes, de^ az a módszer, ahogyan Pfeiffer képviselőtársam személyemmel kapcsolatban is nyilatkozott, olya.n módszer, amelyet én nem tudnék követni, mint ahogyan beszédem elején mondottam. Ezt a módszert ugyanis nem tartom alkalmasnak arra, hogy a parlamenti légkör olyan legyen, amely tiszteletben tartja a parlamentarizmust é s a ^demokráciát, annál is inkább, mert hiszen a törvényjavaslat első tárgyalásakor volt alkalmam a nemzetgyűlés színe előtt megmondani, hogy amikor a bizottsági tárgyalások folytak, akkor én nem gyengélkedtem, hanem nagyon súlyos vakbéloperáción estem keresztül, tehát nem csak gyengélkedtem. Ezért nem tudtam a tárgya In son ott lenni, és ahogyan a bizottsági tárgyalás jegvzőkönyvéből tudom, az ott engem képviselt Vajda államtitkár barátom azt a javas latot, hogy az építőipari munkások ne alapíthassanak szövetkezetet, .nem fogad'a el, a többség azonban elfogadta a javaslatot. Tehát 30 •
