Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-120

451 A nemzetgyűlés 120. ülése 1947. évi április hó 10-én, csütörtökön. 462 hogy a másfélmillió szavazatból egymillió paraszt. Akkor viszont kénytelen vagyok megállapítani, hogy az ipari munkásság részben otthagyta a munkáspártot. (Derültség és taps a szabadságpárt oldalán. — Némethy Jenő (msz): Ott sem volt! — Kossa István (kp): Meglátszik, hogy öreg ügyvéd!) Elnök: A képviselő úr beszédideje leiárt. Kérem, fejezze be beszédét. (Kossa István (kp) Pfeiffer Zoltán felé: Szerencséje, hogy magára nem hallgatnak az országban. Ez az egyetlen hely, ahol nyugodtan hazudhatik.) Pfeiffer Zoltán (pk): T. Nemzetgyűlés! Sajnos a közbeszólások miatt nem tudom befejeznii beszédemet- (Pásztor Imre (szd): Tudva valótlant állít!) Nem tudom, hogy miért tudva valótlan állítás az, hogy a szövetkezeti tanács tizenkét tagjából »csak« hót volt munkáspárti. Miért valótlan az, hogy elrendelték a Hangya szövetkezetek feloszlatásai, miért valótlan, hogy létesítettek egy olyan konstrukciót, (Pásztor Imre (szd): Arról beszéljen, amit állít!) hogy a Hangya szövetkezeteknek a fogyasztási célokat szolgáló vagyona bemegy a fogyasztási szövetkezetek központjába. Tudniillik ismeretes volt, hogy a Hangya az elmúlt rezsim alatt nem töltötte be a hivatását, mert inkább termelő szövetkezetnek kelletlt volna lenniie, mint fogyasztásinak, de a teljes vagyona átment az Általános Fogyasztási Szövetkezet vagyonába. (Pásztor Imre (szd): Bodóné!) És miért valótlan az, hogy ezzel a javaslattal a magyar parasztság. •. (Birkás Imre (kp): Ne beszéljen a parasztság nevében.') Beszélhetek, mert én tizenhat éven keresztül verekedtem a parasztságért, nagyobb szájú demagógokkal szemben, mint maga. (Birkás Imre (kp):' Szélhámos!) Nekem megvain a jogom» én megszereztem a történelmi belépőjegyet ahhoz, hogy a parasztság képviseletében beszéljek. Engem nem a párt keret köt a parasztsághoz. (Egy hang a kommunistapárt oldaláról: Szégyene a parasztságnak, Ihogy ilyen alakok vannak. — Drózdy Győző (msz) a kommunistapárt felé: Ne tolakodjanak anynyiira, úgyseim hiszik el, hogy parasztok! —Egy hang a kommunistapárt oldaláról: Göm bös-fióka! — Szirmai István (kp): Még nem volt holdvilágos éjszaka? — Zaj.)

49 Elnök: Birkás képviselő urat súlyosan sértő kifejezéséért rendreutasítom. Kossa képviselő urat a parlamentet súlyosan sértő kifejezéséért rendreutasítomKérem a képviselő nrat, szíveskedjék befejezni beszédét. Pfeiffer Zoltán (pk): Minthogy a törvényjavaslatban a parasztság gazdasági érdekeinek súlyos sérelmét Játom, a törvényjavaslatot nem fogta dorn el. (Taps a szabadságpárt oldalán.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Gyurkovits Károly jegyző: Nagyiván János. Nagyiván János (msz): Mólyen t. Nemzetgyűlés! Amikor ezt az újabban benyújtott szövetkezeti törvényjavaslatot tárgyaljuk, amelynek benyújtását a Hangya-paragrafus tette szükségessé, csodálkozom azon, hogy éppen a Hangya miatt volt erre szükség, amelyik egy életképes, jól működő szövetkezet volt és jelenleg is működnék, ha nem csorbítanák meg az »életképességét. [(Állandó mozgás, zaj és járkálás az ülésteremben-) Elnök; Kérem a képviselő urakat, foglalják el helyeiket. (Nagy Vince (msz) gúnyosan: Gyerünk a büffébe, uraim!) Nagyiván János fmsz): Érdekes jelenség ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása, amelyet a nemzetgyűlés egyszer már letárgyalt, elfogadott és most újból ide kellett hozni- .Es amikor a szövetkezetek terén először az alapot kellett felépíteni, mert vannak olyan szövetkezetek, amelyeknél sok hiba és sok kiküszöbölni való van, akkor most egy csúcsszervet ém'tenek és ennek érdekében mi itt új törvényt akarunk alkotni, amelyet tulajdonképpen már meg is alkottunk, tehát megmásítjuk az előzőleg alkotott törvényt. A részletekről szólva, meg kell említenem a halászszöyetkezetet, amelynek az élén Csongrád megyében bizony nem megfelelő elnök áll. A halászszövetkezet tulajdonképpen abból a célból alakult, hogy minél több eredményt mutasson fel és minél több javakat szolgáltasson a nemzet részére. Ezzel a szövetkezettel kapcsolatban a vizeket államosították, de bekapcsoltak olyan vázeket is. amelyek magántulajdont képeznek, a holt Tisza-ágaknak egyes részeit és a telekköriyvileg még ma is egyéni tulajdont képező vizek államosítása során olyan csekély térítési, használati díjat állapítottak men-, hogy holdankint csak 40 deka halai szolgáltatnak be- Ez egy elenyésző csekélyéé», amelynél egy egyszerű picéző ember is sokkal többet tudna beszolgáltatni. Es ra kell mutatnom, hogy ezek bizonv sokszor hátrányosabb munkát végeznek, mert a gyümölcsösök végében lévő vizeken beevezve a földön dolgozó gazda távollétében — előfordult a múlt évben is — 40 deka halhasználat ellenében 40 kiló gyümölcsöt is elváttek a kertből. Tehát nekünk elsősorban a szövetkezeteket kell felépítenünk. Ezzel ellentétben rá kell mutatnom szegedi viszonylatban a paprika-szövetkezetre, amely a legnehezebb időkben egyéni kezdeményezésre, a termelők és kikészítők összefogásából alakult 1945 február 11-én. Annak ellenére, hogy ez a szövetkezet állami támogatást nem kapott és elenyészően kis hitellel látták el, gyönyörű eredményeket ért cl, teljesíti hivatását és kötelességét. A múlt érában, a régi rezsimben a Wiiuscherék által birtokolt szövetkezetek 10 millió pengő hitelkerettel láttáik el, urna pedig, 'nem tud hitelhez jutni ez a szövetközet, attnely pedig valóban a kisemberek érdekeit képviseli. A 10 milliós pengős'hitelkeret akkor, 120 vagon őrölt paprikának felelt meg és ma ez a bjeváltó szövetkezet nem képes hitelhez jutni, annak ellenére, hogy 1945 február 11-e óta működik ez a két szövetkezet, a szegedi és a kalocsai szövetkezet. Csak a mai adatokat hozom most ide. Jeletnleg Szegeden a szövetkezet 46 vagon paprikát tárol 6,194.683 forint értékben, a kalocsai szövetkezet pedig 27 vagon paprikát tárol 3,668.000 forint értékben. Még vau 200 vágón paprika beváltani való. Ez a szövetkezet 12.000 egy holdon aluli birtokkal rendelkező családot képvisel, két bol don aluli tagja van a beváltó szövetkezetnek 1220, ha pedig összegezzük az egészet, több mint százezer személyt érint abban a tekintetben, hogy a termelő munkáját folytathassa. Mindennek ellenére ez a szövetkezet, amely valóban a nép szövetkezete, nem kapja meg a kellő támogatást abban a tekintetben, hogy hitelt adnának neki. Ezeket az eredményeket majdnem a saját erejéből hozta létre. Szegeden a múltban 8—9000 holdon ter-