Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-119
ill À nemzetgyűlés 1Í9. ülése 1947 nak a kezében mindig- van kellő hatalom, hogy a vitát megfékezze és megrövidítse. A házszabályok szerint egyedül a költségvetési és a megajánlási vitánál van meg az alkalom, amikor a vita bizonyos fokig tényleg télies szabadsággal hömpölyöghet. Igen t» Nemzetgyűlés! Amikor — mint említettem — a legnagyobb elismeréssel vagyok az összkormány és különösképpen egyes miniszterek munkateljesítménye iránt amikor csodálattal adózom az újjáépítésnek afelett a foka felett, amely a külföldön is valósággal bámulatot kelt, amikor őszinte öröm tölt el ennek láttára, ugyanakkor mégis kénytelen voltam belső aggodalmam miatt önök elé hozni ezeket a kérdéseket; és most, még mielőtt áttérnék az utolsó problémára, amelyet a mai alkalommal érinteni akartam, az előbb elmondottak alapján jelzem, kénytelen vagyok arra az álláspontra helyezkedni, hogy miután ezekre vonatkozólag » kormányzatban nem látom a garanciát, miután az én szavazatom itt igazán semmit sem nyom a latban, (Spitálszky Károly (szd): Ez a mi szerencsénk! — Pfeiffer Zoltán (pk): Miért szerencséjük 1 ? — Halljuk! Halljuk! —„Taps a szabadságpárton. — Rudas László (kp): Az előbb tapsoltak volna? — Sulyok Dezső (msz): Ma demokrácia van, mindenki akkor tapsol, amikor akar! — Taps és derültség a szabadságr párton és a pártonkívüli képviselők csoportjában.) képviselő úrnak szabad véleménynyilvánítása van. nekem is — én a megajánlási javaslatot nem szavazom meg. T. Nemzetgyűlés! Még egy kérdésről szeretnék beszélni. Amikor majd elmondtam már azt, ami mondanivalóm még van, meg méltóztatnak látni, hogy engem az a cél vezet, hogy ismét saját szakmámban beszélve teljes objektivitásra, nem a kérdés elmérgesítésére, hanem kiegyenlítésére és békés, harmonikus együttdolgozásra törekedjem, az összes pártok, a nemzetgyűlés egyeteme, a jövendő érdekébenMindnyájan ismerjük azt a, vitát, amely a magvar társadalmat, a sajtót, a politikai közvéleményt — és mondhatnám — magát a nemzetgyűlést is a demokrácia értelmezése tekintetében két részre osztja. Ismerjük a vita anyagát és tudjuk, hogy miben térnek el, miben különböznek egymástól ezek a nézetek. De 'tudjuk azt is, hagy miben nem térnek» mert nem is térhetnek el egymástól, ha egyszer a demokráciáról van szó. Ez a két álláspont nem különbözhetik és nem is különbözik egymástól azoknak az elemi szabadságjogoknak a kérdésében, amelyekről már az előbb is beszéltem és amelyek végeredményben a demokrácia lényegét jelentik.. A magyar demokrácia minden egyéb nézetkülönbségtől függetlenül jogos büszkeséggel tekint az egyhangúlag ós egyforma lelkesedéssel elfogadott 1946. I- te.- re, amelv az elsődleges fontosságú kérdésekben minden kétséget kizáróan helyezi törvénves védelem állá a demokrácia alapjává kodifikált emberi szabadságjogokat. (Ügy van! Ügy van!) Ezzel az egyhangúlag megszavazott demokratikus alaptörvényünkkel és a benne deklarált szabadságjogokkal egyszersmind megvontuk a demokrácia értelmezése körüli vitáknak » határait és területét is- Mert e minden demokrácia számára szent szabadságjogok tekintetében viták — úgy érzem — mi közöttünk — és itt a Háznak valamennyi tagját egynek tekintem — nézetem szerint nem is lehetnek, ab* évi április hé 9-én, szerdán. 4l2 ban a tekintetben ugyanis, hogy ezekre a jogokra szükség van és ezek n jogok a mi szent fundamentumaink. Ezeknek a demokratikus alapjogoknak egyik legfontossabbika, a sajtószabadság. (Ügy van! Ügy van!) az elmúlt hetek eseményei kapcsán — mint már annyiszor a világtörténelemben — ismét a viták előtérbe ke rült. Meggyőződésem, hogy ebben az egész demokráciánk sorsára és jövőjére befolyással bíró vitális kérdésben a demokrácia legfőbb őrének, a magyar nemzetgyűlésnek kell kinyilvánítania a véleményét és félreérthetetlen akaratát. (Ügy van! Ügy van! — Taps a pártonkívüliek és a szabadságpárt csoport iáiban.) T. Nemzetgyűlés- Még ha a weimrari demokráciának történetét nem is ismeirném — (a szociáldemokratapárt felé fordul) most méltóztassék . esetleg ellene szólni annak, aimit most fogok mondani (Pfeiffer Zoltán (pk) az egyik szociáldemokrata képviselő felé: Nem tudja, mi jön, de már kézből kontnázik!) — akkor is tudnám; íhogy egy célzatos sajtópro" paganda eltűrése milyen veszedelmeket rejt magában a demokratikus köztársaság számára. 'Még békés, nyugodt időkben, is jelentős ez a veszedelem,, de különösen nagy lenne most, amikor még alig zárult le történelmünknek közelmúlt, gyászos, szégyenteljes fasiszta korszaka és nyilván még hatalma«, talán százezres létszámban is él közöttünk az elmúlt rendszerrel szimpatizáló, lélekben azzal együ't' érző, mindjén antidemokratikus propaganda számára melegágyként kinálkozó reakciós tö meg. (Ügy van! Ugy van! a parasztpárti pad' csoportból.) A deimiokrácia kötelező önvédelmi parancsai írják elő & sajtószabadság örve alatt megújuló demokrácia ellenes sajtópropaganda el' némítását. (Helyeslés a szociáldemokratapárt' ról.) és ilyen irányú tendenciák legkönyörtelenebb eltiprását. (Helyeslés a szabadságpártról.) A népbíróságokról és a köztársaság vedeliméről szóló törvényeink nemeseik megadják törvényes lehetőséget erre — (Nagy Vince (msz): Ugy van!), hanem az illetékes hatóságainknak egyenesen kötelességévé teszik a haladéktalan beavatkozást. (Nagy Vince (msz): Helyes!) T. Nemzetgyűlési! Az egyik engedéllyel megjelenő napilapunk meg nem jelenésével kapcsolatos események különös aktualitást adnak ennek a különben is elsődleges fontosságú problémának. Egyikünk sem lehet olyan szerénytelen, hogy bírói jogot követeljen magának annak a kérdésnek eldöntésében> amely egyedül a magyar köztársaság illetékes szerveire tartozók, hogy megsértette-e & Holnap a fennálló és a demokráciánkat védő törvényeinket, igene vagy ndmi. (Ugy van! Ugy van! — Taps a szabadságpárton és a pártonkívüliek csoportjában.) Megjegyzem jelentékeny és igen komoly faktoroknak, értem aJatta a szakszervezeteket, értem alatta a magyar kom munistapártot —- nem tudom, a szociáldemokratapárt nyilatkozotté, nem vettem észre — az a véleménye, hogy igen. De ha ez így van» akkor ez a kérdés, igen t. Nemzetgyűlés, többé nem a szakszervezeteknek és a lap kiadóinak és szerkesztőinek magánügye, (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt és a pártonkívüliek soraiban.) akkor ez a ügy inindannyiunké. a» •ma^ar demokráciáé, (Ugy van! Ugy van! Élénk taps a szabadsáapárt és a r>ártonkívüliek soraiban.) és nem függhet többé egyetlen,
