Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-119

383 À nemzetgyűlés 119. ülése 1947, zetgyűlés előtt ecsetelnem, mivel megtették he- lyettem mások. Nem volt ugyanis egy párt sem, amely javító szándékkal fel ne szólaltatta volna egy-egy tisztességes emberét. Legutoljára a kisgazdapárt részéről Vaszkó Mihály képviselőtársam napirend előtt tett indítványt ebben a tárgyban, (Drózdy Győző (msz): Szegény!) Vaszkó Miihá'y a maga és még annyi sok tisztességes, becsülete« képviselő nevében mondotta el azt, amit elmondott s amihez igen sokan csatlakoztak a többi pártok részéről is. Elmondotta. És történt valami? Nem (Vásáry József (msz): Olyan naivak, hogy azt hiszik, lemondanak arról a vagyonról, amit megszereztek?! — Zaj.) Akkor tiadán történt valiami, amikor »eigy kommunista, szociáldemokrata, vagy paraszt" párti« Vaszkó Mihály mondott (hasonlókat? Nem történt. Lehetséges, hogy egy egy ilyen felszólalás nettni volna több egyéni megnyilatkozásnál, amelyhez a pártvezetőségeik kegyesen hozzájárulnak? Lehetséges, hogy a pártvezetőségek részéről a »vakulj magyar, ne láss tót« elvének alkalmazásáról van mindössze sízó? Nem firtatom a részleteket! Egyet azonban leszögezek, (hagy ilyen irányban mindezideig nem történt semmi. (Vásáry József (msz): Nem is fog.) Nem tudom* de nem az én dolgom kiértékelni, hogy mennyiben terheli a felelősség magát a kormányt s mennyiben a pártvezéreket. Egyet tudok, azt, hogy 'hia még a. parliament! felszólalások szövege felől is a pártközi megáll! apodások döntenek, a mindenható »pártközti« miiért nem hoz már a parlament elé törvényjavaslatot a korrupció megszüntetéséről, az újgazdagok vagyonánaik felülvizsgálásáról stb? (Ugy van! Ugy vtm! — Taps a szabadság, párt soraiban.) Vájjon miért nem? Ne talál gassuk, a válaszadást bízzuk aiz illetékesekre ! Azt azioiníban biztosra veszem, hogy a koalíciós pártok nagyobb százaléka, nem szóivá az ellenzékről és a pártonkívüli képviselőkről, és nem szólva a dolgozó imiilliókról, amelyekre Vas Zoltán, Szakaisits Árpád, Balogh Istváln, Erdei Feirenc egyformán szívesen szeret hivatkozni, nagyon nehezen várja már a Vaszkó Mihály-féle napirend^ előtti indítványnak sür gős napirendre tűzését és letárgyalását. Igaz ugyan, t. Nemzetgyűlés, hogy éppen a miniszterelnök úr a megajániási vita sorián eMhangzott felszólalálsábam a következőket mondotta az általam említett témakörrel kapcsolatban (olvassa): »A három nagy társadalmi réteg közös vágya és kívánsága, hogy ia> korrupció, a visszaélések ellen minél eredimé" nyosebh harcot folytassunk. (Élénk taps.) Takarékosságra és közéleti tisztaságra van wszükség ennek a szegény országnak az érdekében. Seim /aiz alacsony áraikkal és adó terhei vei küz" k'óúö magyar paraszt, sesm a nehéz viszonyok között élő munkás, sem a kényszerű szegénységben élő magyar tisztviselő nem nézheti jószemimel, ha becsületes munkájának gyümölcsét mindinkább szaporodó egyesek, vagyongyűjtésre vagy luxuséletmódra használják fel.« (Vásáry József (msz): Nem beszéd kell, hanem cselekedet kell!) T. Nemzetgyűlés! De ha ebből a miniszterelnöki beszédből a Vaszkó Mi/h ál y ok valami konkrétumot tudnak felmutatni, vagy egy drákói rendelkezést, esetleg a- napirend előtti indítvány sürgős letárgyalását, iákkor még én is elhiszem., hogy a »Politika« című hetilap Katona Jenője nem azonos (Gúnyos derültség a szabadságpárton) az »Iminády« című tatnulévi április hó 9-én, szerdán. 384 mány szerzőjével, (Némethy Jenő (msz): Iimréldy trubadúrja volt!) nem azonos, Kornfeldék Katona Jenőjével m nein azonos a még 1940 után ás legitimista Katona Jenővel. (Vásáry József (msz): Ma a legjobb demokrata! — Némethy Jenő (msz): Imrédy trubadnrja volt! — Drózdy Győző (msz): Ilyen emberekre támaszkodnak! — Némethy Jenő (msz): Ez a békési vonal? Rajta vagyunk a bév kési vonalon! — Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Felszólalásomban szólnom kell még a sajtó problémájáról. (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárton és a párton* kívülieknél.) A sajtó problémája azonos a társadalom főproblémájával: hogyan óvhatja mes I'iiggetlensegi't ia közhatalomtól, hogyan teremtheti meg ezt a .nélkül, hogy ezzel jog talán magán- vagy külföldi érdelkek vagy a saját jogtalan érdekei javára visszaéljen, másrészről hogyan biztosítható a sajtóban a közérdek anélkül, hogy ez a sajtó függetlenségét csökkentené? Háromféle veszély ' fenyegeti elsősorban a sajtót: a közhatalom nyomása, jogtalan magánérdekek érvényesülése és a külföldi érdekek befolyása. De vannak más akadályai is annak, hogy a sajtó megfeleljen hivatásának, a közönség tökéletes informálásának és a közvélemény egészséges kialakításának. Nem vitás, hogy a lapok versengenek — különösen a kevésbbé művelt országokban — a közönség kegyeiért, illetve különösen az úgynevezett bouíevard-lapok igyekeznek az átlagember, az olvasó Ízlését kiszolgálni. A felületes életfelfogás jobban vonz, minit a komoly problémák". A tömegek előítéleteinek, szenvedélyeinek kiszolgálása jobb üzlet, mint a tárgyilagosság. Gnodoljunk itt az »emberkolbász«

40 meséjére, amely hír kínos szenzációja mérhetetlen kárt okozott számunkra külföldön» (Némethy Jenő (msz): Es a rádió is leadta!) (Jondoljunk arra, hogy a marxista lapok egyike még azt is megírta, hogy a hír elindításában az összeesküvők keze volt benne. Mondjuk, hogj még ezt is elhiszem, de ugyanakkor meg kell mondanom, hogy' nem olvastam arról, hogy az »Üj Sopron« című kommunista napilap szerkesztőit vagy ..munkatársait valami molesztálás is érte volna, nem beszélve a felelősségrevonásról, mert a polgári beállítottságáról »annyira« közismert »Független Magyarország« is, majd pedig a többi pesti és vidéki lapok az »Új Sopron« hiteles kútforrásaiból táplálkoztak beteken keresztül. És ha már itt tartok, egy kis kitéréssel hadd mondjam el, hogy ezeket a bizonyos emberkolbász-gyártókat a nyomozó hatóságok végig kisérték a már ismert ostoba és bárgyú módszer szerint Pereszteg községen, hangosan ordíttatva velük: »Mi vagyunk a rendőrgyilkosok! Mi csináltuk az emberkolbászt!« Nincs idő rá, hogy részletesen foglalkozzam a sajtó mérhetetlen káros üzleti vagy pártpolitikái hazudozásaival. Jelenleg nem is ez a célom- (Spitálszky Károly (szd): A »Holnap«-ról van szó! — Vásáry József (msz): Cáfolják meg ami abban van! — Zaj.) Csupán arra utalok, hogy az utóbbi évtizedekben azok a példátlanul magas példányszámot elért'lapok, melyeket a felsorolt hibák jellemeztek, a Pesti Újság és a Magyar Futár voltak. Mindkettő a közönség aljas ösztöneit szolgálta ki. (Spitálszky Károly (szd): Akárcsak á Holnap! — Zaj a szabadságpárton.) Hogy a mai liaipok közül, ha egyelőre nem