Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-118

327 A nemzetgyűlés 118. ülése 19Í7 példánynál elért 66.000-es példányszámnak a sokszorosát is nyugodtan el tudtuk volna adni. T. Nemzetgyűlés! Amilyen örömmel és elégtétellel állapítottuk meg ezt mi, a szabadságpárt vezetői, ugyanolyan aggodalommal tapasztaltunk bizonyos jelenségeket, mert tudtuk, hogy előbb-utóbb alkotmányos fegyverek hiányában erőszakkal fogják a lap szabad meg jelenését lehetetlenné tenni. Ez be is következett, amennyiben tegnap, a lap megjelenésének tizenötödik napján a lapot előállító Légrádynyomda alkalmazottainak egy kéttagú küldöttsége jelent meg a lap szerkesztőségében és kö* zölte a felelős vezetővel, hogy a nyomdai munkásság a szakszervezeteket ért támadások miatt és a lap állítólagos munkásellenes beállítottsága miatt nem hajlandó a lap kiszedését tovább vállalni. (Apró Antal (kp): Demokrácia ellenes! — Felkiáltások a kommanistapárt oldalán: Éljenek a munkások! Éljenek a nyomdászok! — Élénk éljenzés és taps a kommw nistapárt és a szociáldemokratapárt oldalán. — Zaj és mozgás a szabadságpárt oldalán.) T. Nemzetgyűlés! A meglepő ebben a hirtelen fellépésben az volt, hogy ez a hirtelen felháborodás, amely csekélységem Hódmezővásárhelyen elmondott beszédére támaszkodott, öt napig lappangott és ötnapi lappangás után tört ki hirtelen erővel, véletlenül azon a napon, amikor a tájékoztatásügyi minisztérium az április hónapra szóló papírelosztást elvégzi, hogy hivatkozni lehessen arra: A Holnap című napilapnak pedig nem jár papír, mert ez a napilap nem jelenik meg és tisztán, véletlenül ós spontán módon ugyanazon a napon, amikor a Szabadság Párt politikájával szembén a Szakszervezeti Tanács tiltakozása elhangzott. T. Nemzetgyűlés! Brumiller László nyom. dászipari szakszervezeti vezető nyilatkozata szerint erre a lépésre az adott okot, hogy a lap egy fasiszta irányzatot valló pártnak a lapja (Egy hang a kommunistapárt oldalán: Ez a tiszta igazság!) és a munkásság nem hajlandó fasiszta irányú lapot kiszedni, mint ahogyan erre a múltban sem volt hajlandó és mint ahogyan szembenállott a reakció idején is a fasiszta irányú lapok irányzatával és azt nem segítetté elő. T. Nemzetgyűlés! A rossz emlékezet felfrissítésére azonban meg kell mondanom, nem tudok példát arra, hogy akár a Harc, akár a Virradat, akár az Egyedül Vagyunk, akár a Magyarság, akár az összetartás, Pesti TJjság vagy bármely fasiszta lap kiszedését a nyomdai munkásság valaha is megtagadta volna. (ügy van! Ugy van! — Taps a szabadságpárt oldalán. — Piros László (kp): Akkor csendőrszurony volt! — Kossa István (kp): Akkor csendőrszurony volt, most nincs csendőrszurony. Ne rágalmazza a nyomdászokat! — Apró Antal (kp): Ez fasiszta összehasonlítás! — Kossa István (kp): Akkor ott volt a katonai parancsnok! — Zaj. — Az élnek csenget. — Kossa István . (kp): Azoknak a szedőknek nagy része ma nem tagja a nyomdász szakszervezetnek! Kivágták őket!) Ez a felháborodás nem indokolt és tárgyi alappal egyáltalán nem bír, mert volt egy idő Magyarországon, 1938—39-ben, amikor Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter eigészen- éles és komoly harcot folytatott a nyilas pártok ellen és ebben az időben nem lett volna csendőr•zurony, (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt ivi március hó 29-én, szombaton. 328 oldalán.) amely arra kényszerítette volna a munkásságot, hogy a Hubay Kálmán szerkesztésébe átment és Pethő Sándor (kezéből erőszakkal kivett Magyarságot kiszedje és mégis ebben az időben is, amikor a hivatalos kormánypolitika még szemben állt a nyilas politikával, (Révai József (kp): Szemben állit? Ez új felfedezés! — Apró Antal (kp): Nem állt szemben!) nem akadt nyomdai munkás, aki megtagadta volna ezeknek a nyilas orgánumoknak a kiszedését. (Kossa István (kp): De igenis volt!' — Révai József (kp): Kisül, hogy Horthy alatt nem voltak csendőrök!) Én nagyon szívesen vitatkozom egy értelmes közbeszólással, de ez nem volit értelmes. (Derültség és taps a szabadságpárton és egyes pártonkívülieknél. — Révai József (kp) a pártonkívüliek felé: Gratulálolk! Üljenek oda!) Rajk László belügyminiszter úrról igazán a t. túloldal sem mondhatja el, hogy túlságosan szimpatizálna velünk és hogy nem nagyító üveggel vizsgálná minden szavunkat, amelyet lapunkban megjelentetünk. (Piros László (kp): Nem kell nagyítóüveg«!) Ha a belügyminiszter úr nem talált okot a törvényes fellépésre és ha á demokratikus magyar kormánynak egyetlen szerve sem talált okot arra, hogy velünk szemben fellépjen, akkor nyilvánvalóan a tehetetlenségnek, a vak dühnek és a nyers terrornaik nyílt bevallása az, ami velünk szemben történt. (Ugy van! Ugy van! a szabadsá-gpárton. — Kossa István (kp): Ez demokrácia, nem terror, képviselő úr! — Nagy Vince (msz): Ez a sajtószabadság? — Kossa István (kp): Mindenki annak dolgozik, akinek akar! Ez a demokrácia! — Zaj. — Az elnök csenget. — Kossa István (kp): Minden munkás annak dolgozik, akinek» akar, senki sem kényszerítheti arra, hogy ki" nek dolgozzék! — Piros Lászüó (kp): A sajtószabadság nem jelenti azL hogy a demokráciát lehet ócsárolni! — Nagy Vince (msz): ócsárolni?! Ne beszéljen! — Andrássy Dániel (kg): Egy bizonyos: ez a legjobb reklám A Holnapnak, amit csinálnak! — Kossa István (kp): Ne védje Andrássy képviselő úr A Holnapot! Ne védje! — Reicher Endre (pk): A sajtószabadságot védi, nem az újságot! — Andrássy Dániel (kg): Nagyon rossz taktika ez! — Révai József (kp): Bízza reánk! — Zaj. — Az elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Magyarország törvényhozása az 1946. év elején az 1946:1. tcben törvényerőre emelkedett törvényt alkotott, amelyben az ország minden lakosának biztosítja a szabad véleménynyilvánítás jogát, de ezen túlmenően nemzetközi szerződés is 'kötelezi Magyarországot ugyanerre, (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) mert a Paris városában 1947 február 10-én aláírt békeszerződés második része első címének második cikke a következő rendelkezést tartalmazza (olvassa): »Magyarország minden szükséges intézkedést megtesz az iránt, hogy a magyar fennhatóság alá tartozó minden személynek biztosítsa faji, nemi, nyelvi vagy vallási különbség néllkül az emberi jogok és az alapvető szabadságok élvezetét, ideértve a véleménynyilvánítást, a sajtó és a közzététel,, a vallásgyakorlat, a politikai véleménynyilvánítás és a nyilvános gyülekezés szabadságát.« (Kossa István (kp): Csak •• fasiszta politikai véleményre nem vonatkozik ez!) Igaz ugyan, hogy a békeszerződés ratifikálva, törvénybeiktatva még nincs, életbe még nem lépett, ellenben Gyöngyösi külügyminisz-