Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-117

317 A nemzetgyűlés 117. ülése 1947. évi március hó 28-án, pen ekén. 318 -.Valamennyien egyetértünk abban, (hogy a£ 1345. evi választások demokratikus választójog alapján folytak le, tiszták voltak és a nemzet akaratát híven tükrözték. (Milassin Kornél (nisz): Ez fáj nekik!) A nemzetgyűlés munkája nem isi volt meddő egy darabig, 1946 tavasziéig, aniig a koalíciós pártok közötti egyetértés any ny ina-amennyire biztosítva volt. Akkor kezdődtek «nőig a kisgazdapárt megbontására irányuló törekvések. (Nagy Vince (msz): Az eltúrt népítéletek! — Döbrentei Károlyné (kp): Amikoj. a reakció felütötte a fejét!) Azóta t. Nemzetgyűlés» ezek a válságok periodikusan visszatérnek, úgyhogy gyakran eszébe jut az embernek

A a koalíció válságairól Szabolcska Mihály bájo® salzburgi csárdája, amelyről azt mondja: »Szerető, vetélytárs egymásra ismernek, de tenni nem mernek. Vidiáim verkliszónál «sak úgy veszekednek.«. (Mozgás. — Tetszés a szabadságpárton.) Ez ismétlődik meg immár eigy év óta (Milassin Kornél (msz): Tizenötöd szőr») hatlhetenkint, és» ez az^ ami tönkreteszi, veszélyezteti azt a munkát, amelyet aaimak is, aki ellenzéki magatartású, bizonyos mértékig támogatnia kell. legalább is bírálatával, mert ezekből a koalíciós válságokból senkinek, az ellenzéknek sincs semmifé^ haszna. (Vásáry József (msz): Hatalmi féltékenykedések!) De kérdezem, t. Nemzetgyűlés, hogy «miikor mindnyájunk célja a parla menta rizimus kifejlesztése volt, amikor nekünk az a célunk, hogy ide koncentrálódjék a nemzet élete, ez az elmúlt két esztendő alatt valóban megtörtént-e? Erre a kérdésre a válaszunk csak negatív lehet. Nem történt meg az. ami a legfontosabb lett volna, hogy végre a parasztság és a munkásság széles rétegei itt a nemzet szabad fórumán nevelődjenek, hogy megszokják a parlamenti légkört, hogv itt szabadon beszélhessenek, mert mindvégig azt tapasztaltuk, hogy egyszerűen az történt, amit a pártközi értekezlet taz előző napon elhatározott, az szólalhatott lel. akinek a pártvezetőségek erre engedélyt adtak, és az is. aki felszólalt, túlnyomórészt olvasta a maga beszédét (Nagyiván János unsz): Pártdiktatúra!) Ásít'ó miniszteri bársonyszékek ellőtt folytak le az interpellációs napok. (Zaj a szociáldemokratapárton. — Nagy Vince (msz): Úgy mint most! Semmibe sem veszi a kormány a p írlamentarizmust!) Ásító bársonyszékek előtt kér a kormány bizalmi szavazatot a maga számára a nemzetgyűléstől. 'Nagy Vince (msz): Szégyen, gyalázat! LenéZl

'<;: parlamentarizmust, az egész» intézményt!) (Az elnöki széket délután 1 óra 3 perckor Kossa István foglalja el) . Ugyanakkor, amikor a nemzetgyűlés üléseik, bizottsági ülések és minisztertanácsok vannak, mi'utiha az, anü Ht i.-i parlamentben történ

Ü<, nem is volna lényeges. (Milassin Kornél 'HISZ) (/,',,ij/()S(tn: Senkiit, sem érdekel — Vásáry Joz ef (msz) : Eltiitézi'k a pártközi konferencian az ország sorsát!) Lehet, hogy mi ebben a tekintetben talán túlságosan ragaszkodunk a parla* nientárizmushoz, de a mi demokratikus felfogásunknak (Közbekiáltás a kommunista/párton: demokratikus?) egyik lényege a parlamentáí'.ieia, ezt kívánjuk fejleszteni a jövőben is. mert ebben látjuk a legnagyobb biz», tosítékát annak a demokráciának, amely Magyarországon sohasem volt még» és amelyet meg kell teremteni. (Nagy Vince (msz): Ügy van!) Tudjuk, hogy koalícióval kormányozni igen nehéz. Az újabbkor! magyar politikai életben eddig csak egyszer volt koalíció» 1906-tól 1910-ig. Az eredménye az volt, hogy ez a koalíció teljesen lejáratta magát, és 1910-ben a reakció karjaiba lökte az országot, amikor Tisza István, illetve még megelőzően KhuenHéderváry vette át a kormányt (Döbrentei Károlyné (kp): Ennek nem az lesz a vége!) Igen t- Nemzetgyűlés! Azt vártuk, azt hittük, hogy a magyar demokrácia lesz az. amely az eddigi álparlamentariznms helyett megteremti it!:; az igazi pirlamentáris levegőt, megteremti azt a lehetőséget, hogy egészséges váltógazdaság útján a demokrácia különböző árnyalatai mutathatják be, mi az, amit ez a nemzet produkálni tud, újabb és újabb garnitúrákkal, úgy, amint a régebbi demokráciájú országoky ban ez már meghonosodott. Ehelyett az utóbbi időben mind gyakrabban hallottuk azt, hogy: ostoba parlamenti aritmetika. T. Nemzetgyűlés! Egy contradictio in adjecto-t látok már magában abbaji a kifejezésben, hogy: »ostoba aritmetika«, mert az aritmetika sohasem téved, (Ugy van! a szabadságpárton.) legfeljebb az tévedhet, aki az aritmetikát bírálja. És aki a parlamenti aritmetikát bírálat tárgyává teszi, az voltaképpen nem tesz mást, mint a parlamentarizmus intézményét bírálja, amelynek lényege a többségi elv, (Nagy Vince (msz): Ugy van! — Vásáry József (msz): Ez fáj!) amelyet mi tiszteletben tartunk és tiszteletben akarunk tartani a jövőben is (Vásáry József (msz): Kellene csak tiszteletben tartani!) bár jelenleg kisebbségi, ellenzéki párt vagyunk. (Révai József (kp:) A koalíció van többségben!) A Ik'oaLició többségben van, igen 1 Kévai képviselőtársam, amikor azonban az ostoba parlamenti aritmetikát emlegetik, az emiegetőknek nem az fáj, hogy a koalíció van többségben, hanem az, hogy azok vannak többségben, akik a demokráciát úgy értelmezik, mint ahogyan mi értelmezzük. (Révai József (kp): Ne beszéljen a kisgazdapárt nevében a képviselő úr! Honnan tudja?) Ha a részletkérdésekben lehetnek is eltérések köztünk, a demokrácia általános felfogása tekintetében nincs különbség. (Vásáry József „(msz): Nem a düktatúra hívei!) annak ellenére, hogy most ők nem tapsolhatnak ennek. (Vásáry József (msz): A magyar nép! Beszélhetek úgy, mint maguk mindannyian, mert az én magyarságom régebbi. mint a maguké! Uj magyarok! — Döbrentei Károlyné (kp): Ide nem fognak jönni, olyan nines!) T,. Nemzetgyűlés! Nem látunk kellő erőt a parlamentarizmus fejlesztésére a kormánynak abban a gesztiójában sem, hogy a felszabadulás óta, — ide nem számítva az 1945- december 22"én az ideiglenes nemzetgyűlés által adott felhatalmazást — Öt felhatalmazási törvényjavaslatot bocsátott ennek a nemzetgyűlésnek elbírálása alá: az 1945 : XI., az 1946 : VI., az 1946 : XVI., az 1946 : XXVIII. és legutoljára az 1947 : VIII. te. javaslatát. Ezekben a törvényekben a kormány felhatalmazást kért és kapott arra, hogy olyan ügyekben is rendeleti úton intézkedhessek, amelyek egyébként a törvényhozás hatáskörébe tartoznak. (Hegymegi Kiss Pál (msz): Bis gromoboj!)

34 Nem tudom, hogy különösen az utóbbi időben mi oika volt a kormánynak ezeknek a felhatalmazásoknak a sűrű megkérésére. Semmi esetre sem volt ez helyes, mert ezzel is visszafejlesztették a par-