Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-117

:>)1:>> A némzetjyülés 117. ülése H)47. é a pilLanaJtaiyi politikai ihelyzet játékából kikényszerültünk a kisgazdapártból, de örömmel ragadom meg azt az alkalmat, amelyet Vaszkó Mihály igen t. képviselőtársam nyújtott, nekem akkor, amikor hivatkozott arra, hogy a parasztságnak igenis szüksége van a dolgozó, a haladó városi értelmiségre. Ezzel kapcsolatban a magam részéről osak annyit mondhatok, hogy az a körülmény, hogy mi ma külön pántban ülünk, nem tépheti el azt a szövetséget, nem vághatja el azt a kézfogást, amelyet a városi értelmiség még 1943-ban a parasztsággal kötött, (Ugy van! a szabadságpárton.) azt a kézfogást, amelyet mi — bármilyen pártban is legyünk — magunkra nézve mindvégig kötelezőnek tekintünk és a jövőben is kötelezőnek fogunk tekinteni. (Ugy van! Ugy van! Taps a szabadságpárt soraiban.) T. Nemzetgyűlés! Az előbb rámutattam arra. hogy mi úgyszólván valamennyien a koalíciós pártok padsoraiból indultunk el és botorság volna az ellenzéki padsorokból azt állítani, hogy a kétesztendiős koalíciós kormányzás teljesen meddő maradt, annak semmlifélé látható eredménye nincsen. Mindenekelőtt azt tartjuk, hogy a koalíciós 'kormányzat legnagyobb érdiemé, hogy elvezette az országot az 1945 novemberében megtartott választásokig, azokiíg a tiszta választásokig, amelyekre mind a mai napig büszkék vagyunk. (Döbrentei Károlyné (kp): Nana!) amelyek erősen megtépázott presztízsünket Európában úgy-ámennyire helyreállították. (Ugy van! a szabadságpárt soraiban.) Ma is azt mondjuk, hogy ez a legnagyobb aktívumunk, ez a legpozitívebb tételünk a felszabadulás óta és éppen ezért, még' ha kt is kerültünk tagjai sorából, aggodalommal tekintünk a kisgazdapárt mai vívódása felé. mert) azit látjuk, hogy a kisgazdapárt eHemésztése nem egyéb, mint a választópolgárság szabadon megnyilvánuliti akaratának illetéktelen befolyás által való megmásítása. (Ugy van! Ugy van! — Taps a szabadságpárt soraiban — Apró Antaili (kp): Es a Magyar Közösség semmi? — Ternay István (msz): Tagja volt a képvisel cl úr? — Apró Antal (kp): A Magyar Közösség semmi? — Ternay István (msz): Tagja volt?) T. Nemzetgyűlés! Azt is elismeréssel állapítom meg itt. hogy az infláció eszeveszett rohanását az összes dolgozó rétegek segítségével sükerült a kormányzatnak megállítania és a forintot sok kétkedővel, sok kishitűvel szemben Európa egyik legjobban fundált és legstabilabb valutájává tenni. Az újjáépítésnek ez egyik előfeltétele és készséggel

1 elismerjük, hogy a stabilizáció sikerült, ad'ja Isten, hogy ezt a stabilizációt tovább lis sikerüljön megtartanunk. (Apró Antal (kp): Lesz rá gondunk!) A legnagyobb elismeréssel vagyunk az ipari munkásság teljesítményei iránt, (Ternay István (msz): Ugy van!) és hőskölteménybe illik az, amit a magyar parasztság a felszabadulás óta produkált, (Ugy van! a szabadságpárton.) hang nélkül, hangos reklám nélkül, propaganda nélkül, mert ez a munka eredményezte — és ebben is igaz

;i van Vaszkó Mihály igen it. képviselőtársamnak —, hogy mia valamennyiünknek van mit ennie és hogy uni, háborút vesztett ország sok tekintetben kedvezőbb gazdasági, kedvezőbb élelmezési körülmények között élünk, mint számos, a háborúban győztes állam. (Ternay István (msz): Éljen az ismeretlen magyar dolgozó!) T. Nemzetgyűlés! Mindezek előrebocsátása vi március hó 28 án, l'en ekén. 314 után viszont .Reicher Endre igen t. barátomnak kell igazat adnom aibban, hogy amikor materiális értelemben jelentő« előrehaladásról beszélhetünk, Kölcseyvel azt kelil mondanunk, hogy: Haladás a matériában, de haladás a lélekben úgyszólván semmi. 1945-ben azt hittük, hogy egy nagy nemzeti összefogásnak leszünk tanúi és ez a nagy nemzeti összefogás fcgjlii az ország hajóját kivezetni aíbból az örvényből, amelybe bűnös kezek taszították. Ali nem mondjuk azt, hogy mindenért, mindazokért a visszásságokért, mindazokért a jelenségekért, amelyekért mi a mai állapotokat nem tarthatjuk a demokrácia igazi kiteljesedési fbrmájiáinak, a jelenlegi koalíciós kormányzat ai felelős, mert ha ezt tennők, abba a hibába esnénk, mint az a bíráló, aki a csődért nem a kereskedőt, hanem a csőtltömeggondnokot tenné felelőssé. (Török Júlia <szd): Reicher képviselőtársunk a csődért a csődít ömeggondnokot tette felelőssé!) A csődtömeggondnoknak, aki egy csődtömeget vesz át, kétségtelenül igen nehéz dolga van, de lehet ezt a feladatot jóű, rosszul és még rosszabbul elvégezni. T. Nemzetgyűlés! A demokráciát a mai szóhasználat szerint általában három pillérre szokták helyezni: a munkásság, a parasztság és a haladó értelmiség három pillérére. Attól eltekintve, hogy nem tartjuk helyesnek, ha éppen csak az értelmiségnél tesszük hozzá a »haladó« szót, mert a demokráciának a haladó választópolgárságnak, az ország haladó szellemű lakosságának egészén kell nyugodnia, (Ugy van! a szabadságpárton) ugyanakkor azt sem fogadhatjuk el, bogy azt, hogy ki a haladó értelmiségi, ki kapja meg ezt a kutya* bőrt, mint egykor Lueger bécsi polgármester, kizárólag az egyik oldal állapítsa meg, kizárólag az mondhassa meg azt, hogy: téged pedig haladó értelmiséginek számítunk, a másikat meg nem számítjuk annak! (Török Júlia (szd): Van ennek kritériuma!) T. Nemzetgyűlés! Azt, hogy valamennyien a haladás hívei vagyunk, bajos volna kétségbe vonni, hiszen szépen mondja Széchenyi István, hogy a balladás az, amely az embert az állattól megkülönbözteti. (Schiffer Pál (szd): Az állat is halad!) A medve ugyanúgy telel, mint a teremtés kezdetén, a méh ugyanúgy gyűjti a mézet, (Gúnyos derültség a kommun&sía\ és szociáldemokratapárt soraiban.) csak az ember az, aki a sorsán állandóan javítani akar, mert ez a jövő, és mi ugyanúgy a haladás szellemében kívánjuk az országot újjáépíteni, mint ennek a nemzetgyűlésnek bármelyik pártja. (Taps a szabadságpárt soraiban. — Döbrentei Károlyné (kp): Neun mindenki így kívánta!) T. Nemzetgyűlés! El kellett ezt mondani akkor, amikor a lelkekben valóban olyan kevés haladás van; amikor a nagy nemzeti öaizszefogás helyett azt tapasztaljuk, hogy valamivel több mint két évvel a felszabadulás után. ismét két gyűlölködő táborra oszlik az ország; amikor lassankint odajutunk, hogy immár niem politikai ellenfelek állnak szembeni egymással, — ahogyan mi szeretnők és amihez a jövőben tartami kívánjuk magunkat — hanem ellenségek, akik egymást a legképtelenebb és h'goi'.'rombább vádakkal illetik. (Schiffer Pál szd): Ez igaz! — Közbeszólások a kisgazdapárt oldaláról: Sajnos!) Mi, akik ellen újabban, a legutóbbi napokban odáig imientek el, hogy egyenesen a fasiamius vádját szórták reánk, (Andics Erzsébet (kp): Teljes joggal! — Apró