Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-116

291 A nemzetgyűlés 116. ülése 1947. nesadót ós elsorvasztani a fogyasztási, for­galmi és Ihiasonló adónemeket, de az egyemos­ladón belül is azokr ia az alapokra kell döntő súlyt vetni, amieilyek a teiherníróképesebbek és amelyeknek áthárítása a kevésbibé teherbíró rétegek felé a legkevésbbé lehetséges*. A Szociáldemokrata Párt részéről nem elő­ször vetjük fel és én /most újra sürgetően fel­vetem a vagyondézsniíi gondolatát és problé­máját. Pártom gazdaságpolitikai tervében cure vonatkozóan a következőket mondja (olvassa): »Szükség van, mégpedig sürgősen, komoly va­gyondézsmára, mint egyszeri kincstári bevé­telnél és komoly vagyonadóra, mint állandó be­vételi forrásra. Ez (adónemek hatékonyságá­nak feltétele a rószvényjog olyan reformja, amely megszünteti a bemutatóra szóló rész­vényben rejlő névtelenséget és a névre szóló részvények és kötvények tulajdonosainak va­gyonát nyilvánossal, elérhetővé és megfogha­tóvá teszii.« Tehát a vagyondézsmia mint egy­szeri adó és a komoly vagyonadó, mint ál­landó bevételi forrás. Természetesem a vagyon­dézsmát úgy képzeljük, hogy ez egy egyszleíri adónem, amelyet azonban részletekbe kell be­osztami, (hogy a folyó jövedelmekből fedethető legyen. Ha ugyanis vagyonrészeket kellene megmozdítani azért, hogy az adót befizethes­sük, ez bankjegyemissziót, bankjegykiboosá­tást tenne szükségessé, márpedlig ablból a cél­ból, hogy adót fizlefthesisiünk, bankjegyet kibo^ csátani közgtaizdaságilag és áill am pénzügyi leg is elhibázott volna. T. Nemzetgyűlés! Végül néhány szót kell szólnom nemzetközi kötelezettségeinkről és nemzetközi reményeinkről is. A jóvátételi ter­hek nem alacsonyaik. A békeszerződésbeli köte­lezettségek nem jelentéktelenek. A magyar gaz­diaisági életnek minden erejét meg kell feszí­tenie, hogy ezeknek a kötelezettségeknek eleget tudjon tenni. A jóvátétel a jelen költségvetési év első hét hónapjába« 460 millió forintot tett ki, amelyhez egyéb, a háborúvesztésből folyó nem jelentéktelen költségek is hárulnak. Szá­momra rendkívül meglepő azoknak a képvi­selőtársaimnak az álláspontja, akik ezeket a terheket súlyuk miatt panaszolják, de volta­képpen jogosságukat vonják kétségbe. Ezzel szemben én kénytelen vagyok ellenkező állás ^pontot elfoglalni. Világosan meg kell monda­nom, hangsúlyoznom kell, hogy nincs jóváté­tel vesztett háború nélkül, nincs vesztett há­ború háborúkezdés iwélkül, — de továbbme­gyek: nincs háborúkezdés hibás külpolitika nél­kül és nincs hibás külpolitika ellenforradalmi és fasiszta tendenciák nélkül- (Ügy van! Ügy van! u szociáldemokratapárt oldalán ) Annak tehát, aíki fel akarja goinbol.\ ítaiii e jóvátételi terhek eredendő okát, csak arra az időpontra kell gondolnia, lalmikor a magyar ellenforrada­lom fehér lovon belovagolt a »bűnös Buda­pestre« és almikor a magyar külpolitika a Dunamedence és Róma közt választhatott — ési Rómát váDaisztotta s ezzel elindult a végzet útján. T. Nemzetgyűlés! Végezetül szólni kell nemzetközi reménységeinkről is. Megint kizá­rólag gazdasági vonalon kívánok maradni. A világpiac jelenlegi nehéz helyzete és régi el­adósodottságunk ellenére is mutatkoziik érdek­lődés árucsere formájában. Bizonyára a béke­szerződés életbeléptetése és ezzel a nemzetközi helyzet^ tisztázódása után megindul miagd az invesztíciós hitelek iránti érdeklődés ás. A jobboldalról állandóan azt állítják, hogy évi március hó 2?'-én, csütörtökön. 292 egész gazdaságpolitikánk, berendezkedésünk formája és tartalma —* és utalnak az álliatmicisí­tásra — miind veszélyezteti a hitelek sikerét. Bán iparügyi miniszter úr tárcája költség vej tésének tárgyalásakor megadtiai erre! a kellő választ, és megcáfolta ezeket az állításokat. Hitel és beruházás tekintetében azonban önma­gunk számára is bizonyos korlátokat kell fel; állítanunk. Ezt leegyszerűsítve így foglalnábii össze: (a külföldi hiteleknek nemcsak megszer­zése, kamat- és visszafizetési feltételeinek meg­állapítása, hanem a hitelek felihasználása W a törvényhozás 'hatékony elliemőraése alá tarto­zik. Ha beruházási politikánkra jelszót keres­nék, akkor úgy kellene jelszószerüen jelle­mezni, hogy beruházási politikánk nem lehet lillafüredi beruházási politika. Beruházni — főleg olyasvalamibe lehet, ami a kamatot és a tőkeamortizációt is biztosan behozza. Szo­ciálpolitikát, kultúrpolitikát adókból kell fe­dezni. Lehet, hogy ez meglassítja a szociál­politika és a kultúrpolitika ütemét, az is lehet, hogy újabb közterheket tesz szükségessé, de mindkettőt vagy a kettőnek kombinációját vállalnunk kell, mert egészséges gazdasági élet az alapja az egészséges állami életnek­(Slachta Margit (pk): Nem halljuk! — Schif­fer Pál (szd): Jöjjön közelebb! Jöjjön a bal­oldalra! — Nagy Vince (msz): Ott tállal ma­radni! — Derültség. — Spitálszky Károly (szd): Majd a naplóból elolvassa!) Azért mondtam el mindezekét, hogy érzé­keltessem a t. Nemzetgyűlés előtt, hogy mi tisztában vagyunk a gazdasági élet helyzeté­vel és lehetőségeivel is. Célunkat és törekvé­seinket a gazdasági vonalon pártom három­éves gazdasági tervében kifejtette, és^ ismét­lem, egyetlenegy tételre sem áll az a pénzügy­miniszteri megállapítás, hogy »nem egyedül a lehetőségek gondos mérlegelése^ vezeti' őket«, mert ennek a tervnek minden tétele a realitás talaján épül fel. Gazdasági terünk egy része és egyben iránymutatója is szociáldemokrata programunknak. A gazdasági élet síkján pro­gramunkat jelszószerüen talán így foglalhat­nám össze: többtermelés, nagyobb nemzeti jö­vedelem, igazságosabb, egészségesebb jöve­delemelosztás, magasabb életszínvonal és jobb munkalehetőségek. T. Nemzetgyűlés! Akik a magyar politikai életet a lelkiismereti r szabadság jelszavával bomlasztják, és szándékosan mellőzik azt a tényt, hogy tulajdonképpen a lelkiismereti szabadság teljessége felé akarunk egy lépést tenni, azok fordítanák talán figyelmüket még­is ezek felé a célok felé, mert ezeknek meg­valósítása nélkül nincs lelkiismereti szabad­ság, nincs termelés, nincs élet. Nyomatékosan szól ez azoknak, akik a lekiismereti szabadság­ból vallási sérelmet akarnak kovácsolni, és a kultúrharc sötétségiébe akarják taszítani az or­szágot. Én azt mondom: ha valaha igaz, akkor most igaz az, hogy »előbb élni, azután filozo­fálni«. Ezekkel a bomlasztó törekvésekkel szemben én a gazdasági haladás lehetőségeire hívtam fel a t. Nemzetgyűlés figyelmét. Ezzel együttjár a magasabb életszínvonal, a kulturá­lis haladás lehetősége, szóval az ország jöven­dőjének biztosítása. En itt remélek, itt várok többet, jobbat, mint ami eddig volt, ami eddig lehetett. Abban a reményben, hogy a legközelebbi költségvetés már ezek felé a célok felé halad, magam és pártom nevében a költségvetést el-

Next

/
Thumbnails
Contents