Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-116

257 A nemzetgyűlés 116. ülése 1947. állapíthatjuk, hogy milyen hihetetlen bürokratikus munka és milyen hihetetlen papírfogyasztás folyik a MÁSz országos központjában. (Apró Antal (kp): Jöjjenek vissza a hány abárók! Miért nem mondja?) A gépkocsi költségek ugyanebben a hónapban 178.146 forintot tesznek ki, ezzel viszont szembe kell állítanom — és a téma komolyságára való tekintettel tisztelettel 'figyelmet f kérek •— a beruházásjellegű kiadások cimén elköltött 159.666 forintot; (Zaj a szabadságpárton.) tehát a beruházásokra lényegesen kevesebbet költöttek ebben a hónapban, mint gépkocsitartásra »s üzembehelyezésre. (Egy hanq a kisgazaaVártról: Elhanyagolták a bányákat!) Ugyanakkor még egy tételt megemlítek: az iskolák fenntartására novemberben 450 fo?intőt, decemberben 870 forintot fordítottak. (Felkiáltások a szabadságpárton: Hallatlan!) T. Nemzetgyűlés! Ezek után ismertetek még egy összefoglaló jelentést- amely ezeket az adatokat részben alátámasztja, részben megmagyarázza. Ez nem hivatalos jelentés, ezt nem a szoeiiáíldemokrat apárt készítette, hanem egy aniaigánjeilentés, amely egy, a tárggyal teljeisen (tisztában lévő embertől származik. Minden adata helytálló, csak éppen a »Barátság!« jelszó nines rajta. (Derültség a szabadságpárt és a kisgazdapárt oldalán. — Oyurkovits Károly (szd): A »Barátság!« helyett ott van a »Kitartás!« Az még szebb!

25 — Juhász István (szd): Ez a demokráciái — Az elnök csenget. — Közbeszólás a kisgazdapártról: Szomorú dolog ez! — Juhász István (szd): Demagógia ez! — Reicher Endre (pk) " szociáldemokratapárt felé: Hozzák ide a megcáfoló adatokat!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak(Állandó zaj a kommunista- és a szociáldemokratapárton. — Gábor József (kp) Reicher Endre felé, a szabadságpártra mutatva; Üljön oda maga is! Védje meg! — Pfeiffer Z,oKán (pk) a kiagazdapártra mutatva: Nézze innen már eltanácsoltak, most mán* imi válogatjuk meg a hedyünket. Amíg ott voltunk, addig tanácsoigatlhattak!) Pfeiffer képviselő urat rendreutasítom. (Állandó zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. (Reicher Endre (pk): Sokkal komolyabb és súlyosabb dolgok ezek, semminthogy ilyen komolytalanul lehessen ilyen tárgy gyai kapcsolatban viselkedni! — Az elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! a szabadságpárton.) Csendet kérek! Reicher képviselő urat rendreutasítom. (Reicher Endre (pk): Tessék idehozni az ellenkező adatokat! — Folytonos zaj a szociáldemokratapárton. — Viharcsengő.) Reicher képviselő ur>at másodszor is rendreutasítom. (Gyurkovits Károly (szd) közbeszól) Kérem a szónokot, tessék folytatni beszédét. Sulyok Dezső (msz): T. Nemzetgyűlés! Ez a nem hivattalos jelentós a következőket tartalmazza (olvassa): »Ami a MÁSz budapesti központjának szervezését illeti, arra igen jellemző képet nyújt, ha megállapítjuk azt a tényt, hogy milyen volt a központi személyzeti léitszáfm 'az állami tulajdonbavétel napján, 1946 augusztus 1-én és hogy azótf, ez milyen mértékben emelkedett. A személyzeti létszám 1946 augusztms' 1-én 540 főből állt, tehát ennyi volt az a létszám, amelyeit jelentkezés alapján a szénbányászatban eddig működő tisztviselők közül átvettek. Ezidőszerint iái kezdeti létszám a kívülről felvett tisztviselőknek úgyszólván bepuimpálásával több mint duplájára NlaiZBTGYŰLEA] NÀPLÛ Ml. évi március hó 27-én, csütörtökön. 258 emelkedett. TeJhát azoknak a száma, akiket az állami tulaj donbavétel óta a MÁSz-nál alkalmaztak, akiknek tehát szénbányavállalaitnál semmiféle gyakorlatuk, sem szakmabeli, seim helyi ismeretük nincs, túlhaladja a szénbányavállalatoktól addig átvett tisztviselők létszámát.« »A budapesti központ megszervezése és általában az összes intézkedések és rendelkezések kiadása úgyszólván teljesen dr. Láng János és Szilágyi Béla közvetlen szem'lycs intézkedésére történt és ezen munkájukban, illetve a végrehajtás terén közvetlenül és hatékonyan Orosz Rezső és Kubinyi István vettek részt. A fentnevezettek mindegyike a komkuniistapárt tagja. Természetesen minden von'alon és így főleg személyzeti téren is elsősorban a kommunistapárt szempontjai érvényesültek, ami egyben a szakszerűség és szak értelem rovására történt-« »Ennek igazolására példaképpen a következő esetet ismertetjük. Az államosítás által bekövetkezett új helyzet magával hozta egy központi adminisztráció kiépítését. Ezen célból felállítottak egy adminisztrációs főosztályt amelynek élére kívülről behozták Perényi Miklós kommunista párttagot. Csakhamar kiderült, hogy Perényi a szénbányászat természetével, tehát az elvégzendő feladattal egyáltalában nincs tisztában, ezt a rendkívüli fontos szervezési munkát »tehát ellátni képtelen. Erre a szénbányászatban és a legnagyobb vállalatoknál a gyakorlatban is bevált és kipróbált rendszer tanulmányozása és alkalmazása helyett az adminisztráció megszervezését egy külső irodaszervező vállalatnak, az Evolut-nak adták ki, ami természetesen óriási költségeket jelentett.« Ez az oka annak, hogy a nem belső munkaerők által veszett munka díjazása olyan csodalatosán felemelkedett decemberre. (Tovább olvassa): »De jelentette egyben azt is, hogy ismét egy külső szervet vettek igénybe, amely szervnek előzetesen tanulmányoznia kellett a szénbányászat természetét, hogy ezen követelmények alapján dolgozhassa ki a rendszert« »Kétségtelen, hogy ennek tanulmányozása a rendelkezésre álló rövid idő miatt csak felületes és hiányos lehetett, aminek követkéz-. menyeként az adminisztráció munkája hét hónap után is még csak kezdeti stádiumban van, állandó toldásra-foldásra szoruló, rendkívül nehézkes és .túlméretezett valami.« (Mozgás a kommunistapárt oldalán.) »Például a MÁK Részvénytársaságnál — beleértve a vállalat magánkézen maradt üzemeit is — a jelenleginél sokkal nehezebb körülmények közt 30 főből álló beszerzési osztály oly mértékben tudott feladatának megfelelni, hogy anyagellátásból származó hiányok az üzemben sohasem fordultak elő. A másik legnagyobb bányavállalatnál, a Salgónál, ugyanezt a feladatot egy körülbelül 40 főből álló személyzet látta el.« »Az állami tulajdo/niba vétel folytán előálló üzemkonoentráció minden hozzáértő szakember számára azt jelentette volna tehát, hogy egy legfeljebb 70 főből álló osztály meg kellett volna, hogy tökéletesen feleljen, annál is inkább, mert a beszerzendő üzemanyagok és áruk nagyjából és lényegében minden egyes üzem részére teljesen azonosak- Ezzel szemben a való helyzet az, hogy ennek a hetvenes létszámnak majdnem háromszorosát foglalkoztatja a beszerzési főosztály. Hasonlóan túlméretezett, arányt 1 átülik úgyszólván az összes osztályoknál, mégpedig olyan mértékben, hogy 17