Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-115
241 A nemzetgyűlés 115. ülése 1947, tett volna megnövelni. De ehhez az kellett volna, hogy a feudális nagybirtok ne öncélt szolgáló gazdálkodást folytasson, hanem lássa meg azt a magyar népet, amelyért ennek az országnak önmagáért is dolgoznia" kellett volna. . •/". Álljon itt ismertetésül, illetőleg jellemzésül az, hogy a gyáripari termelésre mintegy 703 millió munkaórát vettek igénybe évente, ezzel termelte ki a 2.9 milliárd pengő értékű nemzeti jövedelmet. Ez azt mutatja, hogy az egy órai munkára eső ipari termelés jőve aelme a gyáriparban megközelítette a 4 pen Kőt. Ha a mezőgazdaság és a, mezőgazdasági ipar együttesen termelt értékénél figyelembe veszem, hogy az erre fordított munkaidő mennyi, akkor <azt látóm, hogy 2-800 millió munkaóra fordíttatott, a mezőgazdasági termelésre, vagyis ha ennek alapján vizsgálom meg egy mezőgazdasági munkaóra értékét, amilyen értéket képvisel a termelésben, úgy azi kell látnom, hogy alig 1 pengőt termelt a me : tógazdaság egy munkaóra alatt. (Ternay István (msz) : Úgy van !) , Ez a két szám rávilágít a mezőgazdasági termelésben szükséges teendőkre is és azt mutatja, hogy fokoznunk kell az intenzív termelést, egyrészt fajlagosan nagyobb értékű termeléssel, másrészt a termelésbe fektetett munka eredményessége folytán a termelésre háramló bizonytalanságok csökkentésével. Ezt elérhetjük, ha 'fokozzuk a mezőgazdasági: szakoktatást, fokozzuk a növény- és állategészségügy fejlődését és megoldjuk aszályos területeink termésbizonytalanságát. (Helyeslés a szabadságpárt soraiban.) A termésbizonytalanság hazánkban nagy tényező a mezőgazdasági termelésben 30 évre visszamenő statisztikai adatokat feldolgozva tisztán látjuk: ha az aszályos területeknek biztosítani tudjuk a mezőgazdasági termelés vízszükségletét, akkor egy csapásra megszűnik ezen a hihetetlen nagy területen a termes eredményeként jelentkező jövedelem bizonytalansága. Ezt a bizonytalanságot nekünk legelsősorban (kötelességünk megszüntetni es ezen keresztül biztosítanunk kell a mezőgazdasági termelésben dolgozók jövedelmét, mert ezzel a (nemzetnek a mezőgazdasági jövedelemből való részesedését is növeljük. (Ternay István (msz): Nagyon igaz!) ' ; Hazánkban, t Nemzetgyűlés, mintegy 660.000 katasztrális hold terület van, amely öntözés alá vonható. Az 1937 :XX. te. a Tiszántúlon rendeli el az öntözés megoldását mintegy 2H0.000 {katasztrális hold föld területen. Fontos feladatunk ennek az egész területnek lehetőleg mielőbbi öntözés alá vonása, mert. a terméstöbblet értéke az itt elérhető állatállományértéktöbblettel mintegy 650 millió forintot fog jelenteni a mezőgazdaságnak. De szociális vonatkozásai is vannak a kérdésnek. Az 1938. évi mezőgazdiasági népsűrűségi számlálási adatok azt mutatják, hogy Például Kecskemét környékén 12 helységben átlagosan 37 fő a népsűrűség. Pedig figyelembe kell vennünk, hogy a 'mezőgazdasági termelés itt meglehetősen jó eredményeket Prodn'kál az ismert termelési körülmenyek folytán. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy általában hazánkban, de főleg a tiszántúli aszályos területeken mekkora a népsűrűség, akkor az 1938-as adatok alapján azt látjuk, hogy alig haladja meg vagy éri el a 20—30 fő^ közötti népsűrűséget. Az öntözéses gazdálkodás megXEMZETGYÜLÜSI NAPLÓ VII. évi március hó 26-án, szerdán. 242 valósításával, a csapadékhiány pótlásával" a termésbizonyosság biztosításával a mezőgazdaság e területén ezt a népsűrűséget 80—100 főre tudjuk emelni és ezen a területen majdan 200—250.000 mezőgazdasági munkavállalónak tudunk tisztességes, biztos megélhetést teremteni. Ha figyelembe .vesszük, hogy a földbirtokreform után is még mintegy százezer munkavállalónk nem jutott földhöz, akkor láthatjuk, milyen nagy az öntözéses gazdálkodás fontossága, mert a még földhöz nem jutott mezőgazdasági munkavállalóknak az öntözéses gaz. dálkodásban megadhatjuk a megfelelő és biztos megélhetést. A statisztika adatait nézve azt látjuk, hogy az elmúlt harminc év alatl a magyar nemzet népességszaporulatm évente mintegy 0 5% volt. Ennek alapján az eflikövel kezendö öt ven évben mintegy 2.5 millió főnyi népszaporulattal kell számolnunk. Itt domborodik ki a (kérdésnek és a mezőgazdasági termelésnek fontossága, mert nagyrészt a mezőgazdaságra hárul majd az a feladat, hogy fejlődő népszaporulatunkat ebben az országban elhelyezzük és részükre becsületes megélhetést tudjunk biztosítani. (Helyeslés a kisgazdapárt soraiban.) Hogy^ezt a kérdést meg tudjuk oldani és a jövendő magyar nemzet lélokszaporulatának is életet biztosíthassunk, nagyjából a következő feladatokra kell a mezőgazdaság vonalán gondolnunk. Első az «öntözés kiépítése, második a belterjes gazdálkodás minél szélesebb körű meg. valósítása és harmadik mezőgazdasági iparfejlesztésünk kérdéáe. Szerintem ezen a téren nem kell telitettségtől félnünk, mert a körülöttünk élő és általában az Európában lévő ipari idlamokban is szaporodni fog a népesség — amely államok nem rendelkeznek olyan földdel, olyan mezőgazdasági termeléssel és olyan minőségű termeléssel, mint mi — és a szociális fejlődés ott is elementáris erővel fogja kívánni a nép jólétének emelését. Kézenfekvő tehát, hogy ezeknek az ipari államolknak és az ott dolgozó ipari munkásoknak éléstárát Magyarországon tudjuk^biztosítani és ezen keresztül a magyar nemzet mezőgazdasági termelésének piaca mindenkor biztosítottnak látszik. (Ugy ran! Ugy van!) Igen t. Nemzetgyűlés! Az előbb említettek szerint a mezőgazdaság háborús kára 21.4%. Sajnos, állatállományunkat érte a legnagyobb veszteség. A hároméves terv keretében kell gondoskodnunk arról, hogy a hiányodat - a földbirtokreform követelményeinek megfelelően — állatban és termelő eszközökben pótoljuk. Mezőgazdaságból élő lakosság a nk száma az 1938. évi statisztikai adatok szerint, száz munkavállalóhoz viszonyítva 55.6%>-ot mutatott. Ez a legnagyobb százalékszám egész Európába -i. Ha még hozzávesszük ehhez azt, hogy a mezőgazdaságból eredő nemzeti jövedelem arányát békeideji termelésben 35—40%-ra lehet tenni, valamint azt hogy a Magyarországból kimenő exportból a magyar mezőgazdaság 65—7u°Vban részesedett, és ismételten figyelembe vesszük, hogy minden száz munkavállalói,ól 55.C él mezőgazdaságból, akkor v : !ágosan áll előttünk — bár látjuk gyáriparunk fontosságát és jelentőségét, mégis, fejlett mezőgazdaság , nélkül élni nem tudunk — hogy a mezőgazdaságra rendkívül nagy feladatok hárulnak. Minder evőnkkel ét> tudásunkkal fokoznunk kell tehát. IG
