Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-113

15 A nemzetgyűlés 113. ülése 1947. zetigyűlés, hogy a külügyi tárcára előirányzott összeg, huszornégy millió és egynéhány százr ezer forint, amely, hogy csak példaképpen említsem meg, vízügyi szolgálatunk költségének felel meg a földniívelésügyi tárca keretében, ez az összeg, ha biztosítja is valahogyan a legszükségesebb külügyi teendők ellátását, távolról sem ad lehetőséget arra, hogy ebből olyan külügyi szervezetet létesíthessünk, amelyet egyrészt a modern idők, másrészt ennek ;i tárcának a fontossága megkövetelnének. Mindazt, ami az anyagi erőkből hiányzik, pótolnunk kell. clsősortx.iin külügyi tisztviselőink munka- és energiatöbbletének áldozatával. Ezt az áldozatot a külügyi szolgálatban levő tisztviselők igazán hősies erőfeszítéssel és zokszó nélkül eddig is méghozták. Annál elkedvetlenít őbl» lehet számukra az ia sok méltatlan támadás, amely közéletünk különböző fórumairól igazán érdemtelenül éri okét. Szomorú divattá vált a külügyi tisztviselői gárdát iaz elmúlt világ diplomatafrakkjába öltöztetve kifigurázni. De ezek a gúnyolódok elfelejtik, hogy igen sok esetben lyukas könyökű kabátban és rojtos szélű nadrágban látják el vezető tisztviselőink is «at a szolgálatot, (amelynek elláifásához elengedhetetlen követelmény lenne a tisztességes megjelenés. Ugyancsak divatos lett a külügyi tisztviselői kart a reakció vádjával illetni, (17 qy van! a kisgazdapárton.) helyesebben ezt rájuk általánosítva vonatkoztatni. Ennek kapcsán legyen szabad megemlítenem, hogy az igazoló eljárásokon kívül a tavalyi évben megtartott B-lista eljárásban olyan szigorú ellenőrzés folyt, hogy a tisztviselők és főleg a vezető lisztviselők létszámát a rendeletben megengedett létszám állá esőken tették. Az sem lesz érdektelen, ha megemlítem, hogy a külügyminisztérium volt az (a minisztérium, ahol a Blista ügyeiket intéző bizottság határozatait csaknem minden esetben egyhangú szavazattal hozta. Nincs tehát senkinek joga kételkedni abban, hogy a demokratikus szempontból szükséges ellenőrzés nem történt volna meg. (Bölöni György (pk): Szabó Tamás!)

2 Ha (>innek ellenére található volt a külügyminisztérimmban egy-két tisztviselő, aki az összeesküvés maffiájának volt titokban tagja, meg kell állapítanom, hogy először is. nem voltak fontosabb beosztásban, de másrészt méltánytalanul éri a minisztérium tisztviselőinek demo, kritikusan gondolkodó nagy többségét az ilyen vádak általánosítása, Különösen a régi szakemberek megrágalmazása az, amit nem helyesen tesznek azok, akik az élet különböző fórumain ezt megteszik. Mondjuk meg őszintén, t. Nemzetgyűlés, hogy a magyar demokrácia külföldi preN/tizsének sejiimikénp sem használ az ilyen felfogás. En elhiszem, hogy a külügyi szolgálat nagy csáberővel bír a hazai akarnokok számára, de mérhetetlen veszély származik abból, ha ebben a szolgálatban nem a legjoblwin rátermett emberek képviselik az egész ország ügyétDe a legtökéletesebben megszervezett külügyi apparátus is alkalmatlan nagy szerepének betöltésére, ha nincs a magyarságban egység«« külpolitikád szellem, amely minden külügyi munkálat le'ikét jelenti. A helyes külpolitika mindenekelőtt a nemzet túlnyomó többségének őszinte kifejezője kell, hogy legyen. Történelmi példákra, hivatkozhatnék. annak bebizonyítására, hogy milyen kataszívi március hó 20-án, csütörtökön. 16 tréfáikkal jár az a helyzet, ha a külpolitika elszakad a tömegek, az egész nemzet lelkiségétől. Az ilyen külpolitika nemcsak kátyúba viszi a nemzet szekerét, hanem' egyben meghamisítja a külföldnek rólunk alkotandó helyes véleményét is. Külpolitikánk az elmúlt évben a legnagyobb nehézségekkel akkor állt szemben amikor itt benn a pártok valamilyen kérdésiben ue-nv tudtak egységes irányt megjelölni; És ha külpolitikánk akár a múltban, akár a jövőben sikertelenséggel jár, higyjük el, annak egyik alapvető oka, hogy a magyar demokrácia nem igyekszik eléggé kellő önkritikával és fegyelmezettséggel arra. hogy a népeik között való elhelyezkedésünk módját kellő határozottság- # gal önmagunk előtt is tudatossá tegyük. Külpolitikai irányvonalunkban támadható bármely bizonytalanságot elsősorban ellenfeleimk fognak kiihasználni, a mi kárunkra. Erős azonban a hitem, hogy ez az aggodalom a jövőben mindinkább halványodni fog, Bízom >abban, hogy a nemzetgyűlés valamennyi pártja a legbelsőbb és elsősorban magyar lelkiismeretéhez fordul tanácsért akkor, armkor 'külpolitikai véleményét megalkotja; mélyen átérzi azt a történetböleseleti megállapítást, hogy egy nemzet nemcsak azokból áll, akik a határon belül és kívül élnek, hanem mindazokból is, akik moghaltalk és azokból is. akik születni fognak; tudatossá válik majd minden pártban az a tény is, hogy a n\agyar nemzet fennmaradása elválaszthatatlan attól a geopolitikai helyzettől, amelyben országunk van és valamenny^ párt előtt félreismerhetetlenül világossá válik annaík a külpolitikai elvnek a felismerése, hogy ez a nemzet jövőjét csak akkor látja biztosítva, ha &.\z egész világ a kiegyenlítődési, a békesség és nem a konfliktirsok irányában halad. A technika ós az emberi haladás által öszszeszűküllf földgolyón, ahol mimden tényező és érdek szétszakíthatatlanul kapcsolódik . egymásba, immár nem elegendő egy nemzet biztonsága számára az, hogy önmagától hárít el eleve minden agressziv szándékot és a nemzetközi jogszokásoknak megfelelően minden időkre semlegesnek deklarálja önmagát. Egy kis nemzet fennmaradása és biztonsága csakis úgy képzelhető el, ha a körülötte levő világ érkezik el a megbékélés állapotába. Külpolitikánk tehát erre a megbékélésre tesz fel minden tétet és annak a maga kis erejével nemcsak semleges szemlélője, hanem aJkr tív tényezője is szeretnie lenni. Ez a pozitív bókeszeretet valóságos lelki tulajdonsága a magyar népnek és elsősorban a magyar parasztnaik. Ez az alapvető magyar tulajdonság irányította annakidején az Erdély területére összeszorult magyar államiságot, hogy évszázadokra megtalálja helyét nagy világáramlatok ütközőpontjában. A magyar demokrácia erői újra felszabadították ezt a magyar lelkiséget és így a magyar demokráciának történelmi hivatása a Duna-medencében a nemzeti és szociális kiegyenlítődés nagy munkájában való részvétel. Hivatásunknak érezzülk! azt, hogy a világ minden nemzete ne úgy tekintsen ránk, mint bármelyik pillanatban kigyúlható tűzfészekre, hanem ellenkezőleg mint a Dunatáj megbízható békepillérére. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ezekkel a gondolatokkai a külügyi tárca költségvetését el-