Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-103

16? A nemzetgyűlés ÍOB. ülése 1947. mutat a védőnők munkájának megkönnyítésére azzal, hogy a kiküldetési és átköltözési költségeikire 16.000 forintot biztosít, ami azelőtt nem volt. Azonkívül az egészségvédelemmel kapcsolatos beruházásokra és. az egészségházak rendbehozatalára a költségvetési 900.000 forintot lira* nyoz elő. Ez természetesen nem elegendő, úgy Hogy — lamint mondottam — továbbra is szükséges a társadalmi segítség. Szeretnék ez után a kérdés után áttérni a hadigondozottak problémájára. (Az elnök csenget.) Nagyon sajnálom, hogy az időm letelt és így ezzel a kérdéssel már nem foglalkozhatom;, de a megfelelő címnél majd elmondom, amit mondani akartam. (Lévay Zoltán (msz): Majd a Tészleteknél! Epedve várjuk! — Halljuk! Halljuk! a szabadságpárt soraiban.) J-; T. Nei&zetgyűlós ! Remélve, hogy ha meg is próbálták beszédemet egypár közbeszólással megkavarni, '(Lévay Zoltán' (msz): Sőt támogatni akartuQö!) azért egyetértenek velem a túloldalon ülő, állandóan ellenzékiieiskedő képvisel őtársaim is és egyetértenek ; velem a i. Neinzetgyűlés csekély számban jelen lévő tagjai is abban, hogy ezek a kérések, amelyeket itt felsoroltam, teljesen jogosak; méltányosak és ezért megoldásra és elintézésre várnak. (Igaz! Ügy van! a kisgazdapárt és a szabadságpárt soraiban.) A népjóléti tárca költségveltését az előbbieket fíigyelembevéve magam és pártom nevében elfogadom. (Általános taps-) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Hegyesi János jegyző: Hegymegi Kiss Pál!, Hegymegi Kiss Pál (msz): T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárt soraiban-.) Amiért felszólalok, az voltaiképpen egypár kérdés a jövőt illetőleg. Néhány olyan álláspontot kívánnék leszögezni, amely álláspont, szeretem, ha a parlament naplójában megvan. Mielőtt azonban beszédemnek erre a részére térnék, meg kell említetnem t. előttem szólott képviselőtársamnak, hogy itt senki közboszóláasal nem zavarta. Itt ültem. Állandóan helyeselték neki mindazokban a kérdésekben, amelyeket az előbb említett. ^Lévay Zoltán (msz): Egyenesen lelkesedtünk!) Azt is meg kiéli mondanom, hogy egy ország feliépítésében, egy nemzetgyűlésen, ahol parlamentáris kormányzat van, ott vannak a hatalom urai, az alkotók, a koalíció, a miniszterek — ez mindenütt így van — és ott van az ellenzék is, amelynek feladata erről az országépítésiről a maga bírálatát elmondani, mivel nincs hatalma és nincs módja/ hogy tevőlegesen intézkedhess ék, (Ugy van! u szabadságpárton.) ezt a bírálatot itt minden képviselőtársam a legjobb hisizemmel mondja ei abból a célból, hogy a hatalmasok, a hatalom urai meghallgassák, esetleg egy-két kérdést megfontoljanak, mint ahogyan magam is észrevettem, hogy a költségvetési vita alatt elmondott egypár kérdésben, bizonyos tekintetben már akceptálásra ás találtak megjegyzéseim. (Ugy van! a szabadságpárton, — Lévay Zoltán (msz): Hála Istennek!) Dénes István képviselőttársam talán 24 esztendővel ezelőtt is itt volt a nemzetgyűlésben. Akkor is volt neki egy lova, amelyeit állandóan lovagolt, a földmunkáskérdés. (Lévay évi február hó 28-án, pénteken. 1Ö8 Zoltán (msz): Ugy van!) Dénes István képviselőtársam nem tartozott velem egy párthoz, most sem tartozik, de mivel olyan vidék adta neki szeretettel a mandátumot, ezt a kérdésit, a földmunkás- és a (mezőgazdasági munkáskérdést állandóan hangoztatta itt. Akkor Dénes István ott ült Itt ültek a jobboldalon a háta- ; lom urai, itt ültek a grófok. Meg is tudnám nevezni azt a három grófot, aki ugyanólyen sottise-mondással illette akkor, hogy »hagyja, menjen, nem is tudja mi az érdeké magának» ne beszéljen erről!« Ha 15 millió dollár értékű íruha érkezett ebbe az országba, (Molnár Erik népjóléti miniszter: Nemcsak ruha! -~ Hajdú Ernőné (szd): Gyógyszer és egyéol Mindenféle együtt az élelemmel!) akkor figyelemmel a népesség arányára, talán mégsem vplt olyan borzasztó dolog, amire Dénes István rámutatott, hogy ebből a mezőgazdasági munkások is kapjanak. (Levay Zoltán (msz): Legalább valami szerény, csekély részt!) Az egyik dolog, amiért én felszólalok, az a kérdés, amelyet Stühmerné Oberschall Ilma képviselőtársam említett meg, s. ez a népjóléti tárca fennállásának kérdése. A debreceni független és demokratikus kormányzatnak gyo, nyörű lépése volt az, hogy felállította ezt a minisztériumot Kivette a népjóléti tárca ügyeit a belügyminisztérium hatásköréből s ezzel az elsőrendű feladatkörök közé emalte, , mert bizony a belügyi tárca keretében a népjóléti tárea ügykörébe tartozó feladatok igen másodlagosak voltak, mivel a belügyé mégis csak a rendészet és az igazgatás. Emlékszem, az első világháború után is felvették a tárcák közé a népjóléti tárcát, volt is egykét minisztere, akik több-kevesebb sikerrel működtek, a vége azonban az lett, hogy egyszerre csak becsukták a boltot. Hiába tiltakoztunk, a népjóléti tárcát elkonfiskálták. Most sok miniszteri tárca van. Engem a népjóléti _ tárcának két hatásköre lep meg.. Mint a miniszter úr indokolásából ég beszédéből is látom, ezek a szociális feladatok egyfelől óriási nagyiarányúak ós határozottan nagy komplexumot tesznek ki, másfelől a közegészségügyet — úgy látom r~ egy kissé meg fogják változtatni, mert az orvosnak nemcsak szakértői feladatai lesznek a jövőben — amint az előadó úrtól vhallottuk — hanem meglesz az intézkedési joga is. Bizonyára olyan tiszti és hatósági orvosok kerülnek oda, akik ebben a tekintetben minden egyéb szabállyal tisztában vannak és meg tudják tenni a hatóisági intézkedéseket, amelyeknek vezérfonala közigazgatási vonalon sem lehet más, mint az egészségügy. Ennélfogva annak az óhajtásomnak adok kifejezést, tekintettel Magyarország hátrányos egészségügyi állapotára, hogy ha már a feladatkört meg kell osztani, akkor bizony a tájékoztatásügyi minisztérium helyett sokkal jobb volna egy külön, önálló orvosi, közegészségügyi minisztériumot felállítani, annyival is inkább, mert,, ha hatósági feladatokat ruháznak át az orvosokra, akkor a belügyi igazgatási hatóságnak bizonyos, jogkörét át kell adni az orvosi hatáskörbe, tehát különleges helyzet áll elő. Nemcsak a lakásügyek, hanem más ügyek is rendkívül in agymérteikben kerülnek ebben az esetben a minisztérium elé. " Ez volt az egyik téma, amelyet meg akar-