Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-103

137 " A nemzetgyűlés 103. ülése 19á7. szeretik a népeit. Én még azt is odavágtam annak a professzornak a szeme közé: tanár úr, ha nekem az a 'tudásom volna, ami önnek van, ha az utcán meglátnék egy szegény, nyomorék gyermeket, azt sem kérdezném, hogy ki fia, M lánya, bevinném és meggyógyítanám. T. Nemzetgyűlés! A hadigondozottak is a népjóléti minisztérium hatásköréhe (tartoznak. Itt is nagyon sok panasz, sok hiba van. (Ternay István (msz): Bizony van!) Az utóbbi időben a múlt világháború hadirokkantjainak az ajkáról is sok panaszt hallottunk. Jött egy rendelkezés, amely szerinti felülvizsgálják őket és akinek egy pár hold földje van, vagy egy kis jövedelme van, attól a hadirokkantsági nyugdíjat megvonják. Ezek mind azt panaszolták, hogy a reakciós, fasiszta rendszerben megkapták azt a kis nyugdí jukalfc és mosit a demokrácia vonja el tőlük? Én azt megértem, hogy esetleg olyan jobbmódú emberektől, akiknek a jövedelmük (tényleg biztosi megélheJtést nyújt, elvonjuk azért, hogy a többinek, az újabb hadigondozottaknak többet tudjuntk adná. Ez helyes. De ne vonjuk el olyan emberektől, akiknek bizony nincs a megélhetésük biztosítva. Mert állítom, hogy például az a hadiözvegy vagy az a hadifogoly-feleség, aki itt magáramaradt négy-öti gyerekkel és van neki előzőleg szeírzett OFB-földje, vagy aki a mostani földosztás során kapott két hold földet» abból nem tud megélni. Képzeljük csak el: ez a szegény asszony maga mem itudja megművelni a földet, fizetnie 'kell a szántásért, az elvetésért, a leárazásért, a eséplőrész is terheli, majdnem minden elmegy belőle, hogy alig marad neki valami. Kérem a népjóléti miniszter urat, ha csak van rá mód. ezt a rendelkezésit szíveskedjék módosítani, ismételten vizsgálják felül ,ai hadigondozottakat és ahol azt látják, — helybeli emberek vizsgálják ezt meg — hogy az illető „ hadirokkantnak vagy hadigondozottnak olyasnok az ' életkörülményei, hoigty nem tud! megélni a nélkül a kis nyugdíj nélkül, folyósítsák újra a nyugdíjat. (Ternay István (msz) : Vezessék be a hadirokkantsági adót!) A városokban is vannak kisfizetésű közalkalmazottak, kisfizetésű irodaszolgák *vagy altisztek. Nem tartom helyenvaJlónak, hogy ezektől fis, főleg a nagyobb százalékú rokkantaktól, elvonták a rokkantsági díjait. Vámnak közöttük 75%-os rokkantak. Tegyük fel, van 160—200 forint fizetésük. Abbóll itt ebben a nagy városban, ahol minden olyan írtózatosiatn drága, nem tudnak megélni és nagyon is megérdemelték azt a kis nyugdíjait. Kérem, hogy amint pénzügyi helyzetünk megengedd, ezek számára ás ismét folyósítsa iái népjóléti minisztérium az elvont rokkantsági nyugdíjat. T. Nemzetgyűlés! Egy nagyon fájdalltmas kérdésre kívánok még rámutatni. A felszabadulás óta a Nemzetft Parasztpárt is nagyon sokszor szóvátette a mezőgazdasági társadalombiztosítást. Bár a koranány 1945 'őszén kiadott egy rendeletet, amelyben elrendelte, hogy à mezőgazdasági dolgozók ia> szociális szolgáltatásokban az ipari munkássággal egyenlő feltételek' mellett részesüljenek, sajnáiliattal kell megállapítanom, hogy iái mezőgazdasági dolgozók iszámára anégi ma sincs OTVOS, gyógyszer, kórház és egyéb jogos szociális szolgáltatás. Ezt az igazságtalan és tűrhetetlen állapotot meg kell szüntetni. Az ipari munkásság részére eddig biztosított szociálds védelmet a dolgozó parasztság számára is követeljük. (Helyeslés.) Hogy még ma sincs megvalósítva évi február hó 28-án, pénteken. 138 a mezőgazdasági társaidalombiztosítás, annalk egyik oka — hivatalos helyről sokszor hangoztatták ezt — az, hogy a (mezőgazdaság nem bírja el a szociális biztosítás terhét. Megállapítom, hogy,ez csak fikció, álokoskodás. mert vizsgáljuk csak meg, hogy az ipiatri munkásság szociális biztosítási díját ki fizeti? A munkaadó fizeti? Tévedés! A munkaadók fizetik ugyan, de határozottan tudjuk, hogy mindéin ilyen terhet beletkalkuflálruaki az ipatri és a kereskedelmi árakba. (Űgy van! Űgy van! — Taps.) így mindnyájan fizetjük: fizetik a fogyasztók, fizetik a dolgozó ipairi munkások, de fizetik még a legszegényebb dolgozó parasztok is. (Ügy van! Űgy van!) Ha ezt így meg lehet csinálni, hogy bfil» lehet kalkulálni az árakba, hát akkor kérdem, miért ne lehetne ugyanezt megcsinálni á mezőgazdasági dolgozóknál? (Helyeslés.) A mező- ; gazdasági árakat most nem a világpiac alakulása szabta meg, hanem kormányintékedések szabták meg. (Felkiáltások a szabadságpárton: Rosszul!) Tesisiék olyan árpolitikát hozni, hogy az elbírja a dolgozó mezőgazdasági népesség társadalombiztosítását. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden old \Sán.) Kalkulálják bele a termésárakba, a jószágárakba, nem sok esik belőle senkire, viselje közösen az egész társadalom. Hiszem, hogy ipari munkástestvéreink sem tiltakoznának ez ellen. (Űgy van! Úgy van! — Taps a szociáldemokratapárton.) Mi nem tiltakozunk az ellen, hogy az ipari munkásság biztosítva van és nem irigyeljük tőle, s amikor összehasonlítást teszünk, ezt sem azért tesszük, hogy meimyit kap az ipari munkás és mennyit a mezőgazdasági munkás, még csak nem is sokalljuk, szívesen viseljük ezt és azt mondjuk, hogy az övékét is feljebb lehet emelni, mihelyt az ország helyzete megengedi, hogy még szociálisabb, még emberibb, emberhez méltóbb biztosítást tudjunk adni az elaggott munkásoknak (Taps.), de kérjük az ipari munkásságot, segítsen nekünk, mezőgazdasági dolgozóknak a mi biztosításunkat is kiharcolni, hogy végre emberibb elbánásban legyen részük, hogy végre legyen Valóban emberi életük, hogy ne legyen végre az a megbántó megkülönböztetés, amely minden téren az alacsony abbrendűséget érezteti velünk- (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán. — Hegymegi Kiss Pál (msz): Ez rendes beszéd!) T. Ház! Időm lejárt bár lett volna még mondanivalóm sok. Abban a reményben, hogy a népjóléti miniszter úr, ahogyan azt néhány intézkedésében eddig is láttam, szívén viseli a magyar nép ügyét és különösen a magyar nép elesettjeinek ügyét s a jövőben még fokozottabb mértékben siet segítségére a társadalom szegényeinek, elesettjeinek, hadirokkantjainak, hadigondozottjainak, hadiárváinak: a népjóléti minisztérium költségvetését pártom és magam nevében elfogadóim. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: A miniszter úr kíván szólni. Molnár Erik népjóléti miniszter: T. Nemzetgyűlés! A felszabadulás a szociálpolitikában is éles fordulatot jelentett. Az elmúlt reakciós rendszer'szociálpolitikájának egyetlen célja az volt, hogy biztosítsa a kizsákmányolás többeke vésbbé normális feltételeinek fenntartását. Világos volt az, hogy ha egy munkás — falusi vagy városi munkás — a béréből nem^ képes a munkaereje fenntartásához szükséges élelmiszereket megvásárolni, akkor ennek a munkásnak egész munkaerejét kizsákmányolni nem lehetséges. Világos volt az is, hogy ha a falusi