Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-103
117 A nemzetgyűlés 103. ülése 1947. Elnök: Az üliésit 10 percre felfüggesztem. (Szünet déli 12 óra 28 perctől 12 óra 54 percig.) Elnök: T. Nemzetgyűlés-! Az ülést újból megnyitom; Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? Hegy esi János jegyző: Rusznyák István képviselő úr! Rusznyák István (kp): T. Nemzetgyűlés! Mióta a magyar nemzetgyűlés megaíiakult, nem sokat foglalkozott egészségügyi problémákkal- Ez érthető, hiszen az után a szörnyű pusztulás után, amely hazánkat érte, a mindennapi életnek a lebeitővé tétele, a gazdasági problémák volitak a legnagyobb kérdések. De azt gondolom, most már eljött az ideje annak, hogy közegészségügyi kérdésekkell is foglalkozzunk. Ne felejtsük el, hogy egy brszág igazi tőkéje: dolgozóinak a munkaképessége, dolgozóinak az egészsége, élete, s ezt csak a jó közegészségügyi organizáció tudja biztosítani. Nagyon könnyű volna a mépjóléti tárca költségvetését bírálni, aminthogy azt az élőt tem szólók közül már itöbben meg is tették. Én azonban azt hiszem, hogy egyszerűen meg-. vizsgálni az,t, vájjon a népjóléti tárca költség*- ' vetése így magában véve jó-e vagy neminem volna igazságos. Egy ilyen adott helyzet tulajdonképpen csak pillanatfelvétel, amelynek van előzménye, van jelene és van folytatása. Az egész nép éliete egy eleven folyamat, nem lehet kiragadni egy pillanatot és azt mondani, — mint ahogy Stühmerné képviselőtársam mondotta — hogy ne hivatkozzunk arra, ami azelőtt volt, ne beszéljünk mindig arról, hogy háború volt és azént vannak most a bajok isÉn úgy vélem, hogy errő]( kell beszélnünk. Egyáltalán nem vagyunk hajlandók elfelejteni azt, hogy háború volt és nem vagyunk hajlandók elfelejteni azt, hogy fasizmus volta különösen pedig nem vagyunk hajlandók ezekért a pusztulásokért és ezért a nyomorúságért, ami most van, a demokráciáit tenni felelőssé- Nem lehet a demokráciát hibáztatni, amikor a hibának oka az előző fasizmus. Igenis, amikor a népjólétül tárca költségvetését vizsgáltjuk, akkor nézzük csak meg azt, hogy milyen helyzetben vette ált a népjóléti kormányzat az ügyeket, milyenek voltaik a lehetőségek, mit csinált belőlük és mit fog csinálni a jövőben.- mik a tervei. Csak így fogjuk 'tudni megállapítani azt, hogy a népjóléti költségvetés megfelelő-e vagy nem. Egypár példán szeretném ezt röviden a nemzetgyűlés előtt megvilágítani. Méltóztatnak tudni a történelemből» hogy régebben nagyon sokszor előfordult, hogy a háborúk nem azért szűntek meg, mert egyik fél katonailag legyőzte a másikat, hanem a háború folytatása egyszerűen lehetetlenné vált — fertőző betegségek következtében. Az, hogy a múlt háborúban azok a nagy fertőző betegségek, amelyektől félni lehetett, a kolera, tífusz, stb. máinem tudtak elhatalmasodni» az. orvostudománynak ési az egészségügyi kormányzatnak igen nagy diadala. Igaz, hogy jött utána egy másik járvány, a spanyol influenza, amelyről mindenki tudja, hogy sokkal nagyobb pusztítást végzett, mint maga a háború. Nem tudom, méltóztatnak-e a számokat ismerni. A muít háborúban körülbelül 8 millió ember halt meg a világon háborús okok következtében éé 21 évi február hó 28-án, pénteken. 118 millió halt meg spanyol influenza következtében, ehhez kétségkívül nagyban hozájárult az a leromlás, amely minden országban megvolt. A leromlás, az emberi szervezet ellenállásának csökkenése, a rossz táplálkozás, megerőltetések, stb. következtében még fokozottabb mértékben jelentkezett a mostani háború után, úgyhogy e háború után a felszabaduláskor nagyon komoly szakemberek is igen nagy félelemmel néztek a jövő elé, attól 'félték, hogy itt járvány fog kitörni. A járványok közül legjobban féltünk a kiütéses tífusz kitörésétől. Ez a félelem nem volt indokolatlan. Méltóztassék megengedni, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy amint a háború megindult, a kiütéses tífuszesetek száma nagyon megszaporodott. Békében Magyarországon alig volt kiütéses tífusz. Például 1938-ban 6 eset volt összesen az egész évben. 1943-ban 1054, }944-ben, — tehát a felszabadulás előtt — 3467, úgyhogy minden lehetőség megvolt arra, hogy itt is ki fog robbanni egy olyan járvány, mint amilyen a háború alatt Nápolyban volt. Nápoly lakosságát az a vesizély fenyegette, hogy teljesen kipusztul s csak az amerikai hatóságok és katonai szervek gyors- segítsége mentette meg Nápolyt a végpusztulástól. Itt nálunk nemi volt ameirikai megszállás-, itt azok a lehetőségek — DDT és ; egyebek 12 — nagyon sokáig nem álltak rendelkezésre, — és a kiütéses tífuszesetek száma 1945-ben valóban 8496-ra emelkedettA veszély nagyon nagy volt, de mégsem lett járvány, amennyiben 1946-ban már 1442-re esett le a kiütéses tífuszesetek száma, tehát lejjebb, mint 1944-ben. Mi idézte ezt elő! Hogyan lehetséges, hogy itt volt a veszély, itt volt a fertőzőbeteg, itt volt a lakosság eltetresedése, a lakosság ellenálló képességének leromlása, és mégsem lett járvány f Ennek a magyarázata többféle lehet. A t. Nemzetgyűlés figyelmlét .— mégpedig elsősorban az orvosok figyelmét — felhívom arra, hogy röviddel á felszabadulás után megalakult az Országos Közegészségügyi Tanács, és megalakult az oirvösok szabad, szakszíeirvezete,, és ez a két szerv megmozgatta az orvosi társadalimíat*. Nem azért mondom, mert orvos vagyok, hanem azért, mert nagyon közelről láttam ezt a munkát, hogy igazán a legnagyobb elismeréssel tartozik az egész ország az orvosoknak azért, amit — minden anyagi elleiisz'olsyaltatas nélkül — mindegyik a maga kis körében mint tömborvos, mint háziorvos, mint hivatalos orvos, tisztiorvos, stb. végzett. Ez a munka tette lehetővé, hogy a járvány nem terjedhetett (tovább. (Taps7) Egy másik tényező, amelyet nem lehelt eléggé hangsúlyozni, az egészségügyi alkalmazottak csodálatos munkássága. Aki látta azt, hogy az infláció alatt ezek az ápolók, ápolónők, szolgák milyen bérért doigoziták — nem éhbérért, mert az már az éhezésre sem volt elég — és hogy igazán a legnagyobb nélkülözéseik!, közötfc ottmaradtak helyükön^ dolgoztak tovább s nem sziéüedtek szét más foglalkozás után nézni, annak meg kell hajtania a zástzlót az egészségügyi alkalmazottak előtt is. (Taps.) Egy harmadik tényező., amelyet szintén nagyon szeretnék hangsúlyozni, a magyar nép .kulturáltsága, aniely például abban nyilvánult meg, hogy az emberekben megvolt a tisztálkodás vágya. Hiszen a kiütéses tífusz elleni egész védekezés tulajdonképpen á tetű elleni védekezés, tehát tisztálkodási kérdés. Amint sike8* '