Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-112
1007 A nemzetgyűlés" UZ. ülése 19Í7. évi március hó 19-én, szerdán. 1008 dëm a nemzetgyűlést méültózftlaltik-ei a 9. címet elfokádni? (Igen!) Határozatikig kimoindoan, hogy sa nemzetgyűlés a 9. címet elfogadtaKövetkezik ai 10. cím. Kérem a jegyző unait» szíveskedjék a címet feMvaisni. Gyurkovits Károly jegyző (felolvassa a 10. címet). Elnök: Szólásra következik a feliratkozol szónokok közül! \ Gyurkovits Károly jegyző: Kiss Ferenc! Kiss Ferenc (msz): T. Nemzetgyűlés! Az iparügyi tárca költségvetésének: tárgyalásánál képviselőtársaim elmondották mindazt, amit a tárca javára és kárára eil lehetett mondani. Különösen sokat foglalkoztak a kisiparosság súlyos és aggasztó helyzetéivel. Sajnos, a költségvetésiből azt kell megállapítanom, hogy mind a számszerű költségvetés, mind az indokolás igen-igen keveset foglalkozik a kisiparossággal. Szeretném az iparostanoueiskolák köl'teégvetésének számszerű részét felolvasni a nemzetgyűlés mélyen t. tagjainak, hogy abból meglássák, hogy ezekre a fontos, 'az ipari utánképzést szolgáló iparostanoriciskolákra menynyit szánt az iparügyi kormányzait. Az iparoktatási intézményeknél a tanonciskolák személyi járandóságaira 62.300 forint, dlologi kiadásokra 6000 forint van felvéve. A nem állami iparostanonciskolák tanszemélyzetének illetményeihez való hozzájárulásra, egyéb hozzájárulásokra és költségeikre 183.050 forint van előirányozva, összesen tehát 251.350 forint; az az összeg, amellyel az iparügyi kormányzíat a körülbelül 200.000 iparos mintegy 40—50.000 tanoncának oktatását, imint az ipar későbbi továbbvitelének alapjait szolgálni kívánja. De az indokolás, anielyet a mélyen t. imV niszter úr a költségvetésben t felhoz, szintén igen keveset mond. Mindössze tíz sorra méltatja a tanoncképzést. Azlt mondja, hogy az. iparostanonedslkolák célja a tanoncoknak megfelelő szellemi és gyakorlati ismeretek közvetítésével történő [előkészítése, majd, egy másik helyen azt mondja (olvassd): »A nem állami iparostanonciskolai tanszemélyzet illetményeihez és az ezen iskolák fenntartási költségeihez államsegély formájában kívánok hozzájárulni-« Később'így folytatja (olvassa): »Gondoskodtam a felekezeti iparostanonciskolák segélyezéséről is, mert a földbirtokreform követfcezítében az iskolafenntartók megfelelő jövedelem hiányában kötelezettségüknek nem képesek eleget tenni.« A miniszter úr felsorolja, hogy 52 olyan iparostanoneiskola van, amely síaját épületéiben végzi munkálkodását, és megemlíti, hogy vani több olyan, amely más épületiben végzi munkáját. Hiányzik aaonban áz az adat, hogy hány-tanuló, hány l'anátó által tanítva, hány iskolában, tanul. Mélyen t. Nemzetgyűlés! A költségvetés adataiból azt kel megállapítanunk, bogy az iparosltanonciskolákban való oktatást senki sem kezeli kellően 'az ügy érdekében. Az állam a költségvetés tanúsága szerint 251.350 forintot költ erre az igen fontos, a jövő iparosság utánpótlása szempontjából elsőrangú fontosságú tanoncképzési feladaitra. A városok, a maguk 1 nyomasztó glazdasági helyzetével lévén elfoglalva, nem képesek arra, hogy a tanítást kellő mértékben megszervezzék és a mai kor viszonyaihoz viszonyítva eilvégezihessék. Ate iparosok mostani érdekvédeílimi szerve, az ipartestület pedig m'agárahagyva, súlyos gondiókkal terhelten, társadalmi úton nem tudja összehozni a szükséges anyagiakat. Ugyanilyen reménytelen a miniszter úr beszámolójában kilátásba helyezett társadalmi gyűjtés is, mert társadtalmi gyűjtés álapján sikeres iparostanoncoktaítást el sem lehet képzelni. (Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) Az, hogy a sok bába között az in áros tanoncoktatás mégsem vész el, egyedül és kizárólaga tanári és tianítói karnak köszönhető, {Éljenzés a szabadságpárt oldaián.) akik nem törődve az- • zal, hogy fizetésért vagy fizetés nélkül, teljesítik-e ezt a nagy kötelességüket ; ott állnak a helyükön, és a, tanítási időn túl délutáni órákon tanítják a tanulásra vágyó 40.000 iparostanoneot. Ezek a tanerők a legjobb esetben 2.40 forintos órabérért végzik ezt a nem minden : niapi feladatot. Ök csak tisztán és kimondottan a leadott órák u/tán kapják meg kicsiny díjazásukat. A sok rajz, a vele járó dolgozatjavítás, a naplózás, mind, mind külön ingyen munkáik. Van olyan oktató-ttenító, tanítónő, aki 22 'esztendő óta minden nyugdíjjogosultság; reménye nélkül tisztán és kimondottan a leadott órák után felszámítható 2 forint 40 fillérért, a maliiban pedig majdnem teljesen díjmentesen tanította ezeket "a tanulnivágyó iparosif jakat. Tehát igenis az állami költségvetésnek, kellett volna és kell gondoskodnia arról, hogy ezek a tulajdonképpeni, önálló épülelítel rendelkező ipariskolák, ahol 4—500 főnyi, sőt ennél több tanuló nyeri oktatását, főbivlatású iskolákká legyenek mielőbb átszervezve, de addig is, amíg ez a tulajdonképpeni átszervezés tehetségessé válik, ezek megkapják a városokon keresztül az okét, munkájuk után megillető, illó díjazást. . Szólnom kell még a falusi és a nagykiterjedésű banyavilágban élő iparos-tawoncifjak kérdéséről is. Faluhelyen és ezekben a tanyai iskolákban az iparostanonc-gyerniekekkel senki m ^k^¥ i fi^ Járnak a végű, úgynevezett ismétlő iskolákba, ahol egyáltalában nem kapjak meg azt a kiképzést, amely az ő ipari fogmik ozasukhoz később annyira szükséges lesz. bznkseg van itt is beavatkozásra éspedig olyan mertekben, hogy az itteni tanítók mielőbb megkapjak azt a kiképzést, amely képesíti okét arra hogy az ípariok-tatást ezeken a kicsiny helyekim, falvakban és tanyai] központokban el tudjak végezni. Bár az iparosoktatással nem függnek szorosan össze az új ipartörvénynek azok a rendelkezései, amelyek ezt a bizonyos 'tanuló-időt az iparban ket esztendőben, a kereskedelemben pedig egy évben akarják megállapítani, szóbaliozom, mert úgy látszik, az általános iskola n y. 01 o osztályának elvégzéséhez kötiki majd a tulajdonképpeni tanulóévek megkezdését, tehát az erosebh akaratúak, a nagyobb tudásúak fognak majd. ezekre* a pályákra jelentkezni. Van •azonban az iparnak nébány olyan ágazata, mint például az asztalosipar, amely különösen nagy tudást igénylő és az életben több mindé níeiere kiterjedő kiágazásaivál talán nem is lesz elegendően oktatható ez- allait a bizonyos két esztendő alatt és szükséges lesz több is. Ebből a bizonyos iparoskiképzésből a rövid két esztendő alatt nem százszázalékosan kiképzett önálló segédmunkások fognak kikerülni. Másik tiszteletteljes megjegyzésem is van, sanely a mezőigazdasággal összefügg és vidéki viszonylatban igen gyakran előfordul. Ez egy ellátási kérdésre vonatkozik. A vidék! iparosságának tanoncai a tanyavilágban, a falun jórészben a mesterek háztartásaiban kapják az élelmezést. Az xíjabb gazdasági rendeletben az
