Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-112
975 A nemzetgyűlés 112. ülése 1947. (pk) : A legszorosabban Î) Talán itt nálunk — úgy mondhatnám — szinte tudatosan ugyanazon a" vonalon zárkózik fel. Legyen szabad itt. rámutatnom arra, hogy adót normális körülmények közöít tulajdonképpen csak a haszon, vagyis a nyereség után lehet fizetni, nem értem ez alatt természetesen a forgalmi adót. Nálunk jelenleg mi a helyzet? Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy a fennálló rendelkezések értelmében a deficites vállalat a forgalmi adón kívül a forgalom után 4—6%kal adózik társulati adó címén, ehhez jön a társulati vagyonadó, laimely. a vagyont 0-7%-tól 3%-ig terjedő kulccsal adóztatja, tekintet nélkül arra, hogy a vállalat jövedelmező-e, igen vagy nem. Ez egy elsorvasztási politika. Talán vannak egyesek, akiknek ez a megállapítás túlságosan kapitalista felfogásnak hangzik, de megnyugtatásukra bátor vagyok közölni azt, hogy — amint már az ármegállapításnál bátor voltam hivatkozni rá — ezek az újonnan alakult^ magyar és nevezzük úgy, külföldi érdekeltségű részvénytársaságok a magyar kormánytól kérték az árak újbóli megállapítását azért, mert deficitesek a vállalatok, és ugyanebben a jegyzékben felhívták az illetékes magyar hatóságok figyelmét arra, hogy az adóztatási politika is olyan lehetetlen, hogy ezeknek a vállalatoknak a működése szinte elképzelhetetlen. Ami pedig vonatkozik ebben az országban az egyikre, szeretném remélni és szeretném, kérni, hogy vonatkozzék teljességgel a kizárólagos magyar tulajdont képező vállalatokra is. Azt is őszintén meg - kell áillapítanoin, hogy a magyar kormány a, legmesszebbmenő elismerést érdemli meg azért a válaszért, amelyet a jegyzékre adott és amelyben megállapította, hogy a kérdéseket meg fogja ugyan vizsgálni, de előre le kívánja szögezni azt, hogy a MtagyarországOn tfemnálló rendeletiek mindein itt (működő, akár külföldi tulajdonban lévő részvénytársasággal szemben egyformán állnak fenn. Ezt a, megállapítást hálás köszönettel vesszük tudomásul. T. Nemzet gyűlés ! Joggal kérdezhetem tehát én: miből fizessen egy vállalat adót akk3r, ha az egyik vonalon aa ármegállapítás nem felel meg, a onáisik vonalon az adóztatás túlmegy a határon, a harmadik vonalon pedig nem adnak hitellehetőséget, még csak ;arra a ' z esetrè > sem, hogy abból az a bizonyos, talán mondjuk úgy, hogy jogtalanul és neim egészen méltányosan kirótt adót a vállalatok, megfizethessék. Nagyon kérem), méltóztassék az iparügyi miniszter úr etekintetiben iate egész magyar ipar érdekében eljárná. A költségvetésnek ezt a,- címét, nem fogadom el. (Taps a szabadságpárt soraiban.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott! szónokok közül? Kiss Károly jegyző: Dávid János! Dávid János (szd): Igen t. Nemzetgyűlés! Ha az iparügyi tárca költségvetését nézeim, először meg kell néznem az. iparügyi miniszter úrnak az indokolásában lefektetett néhány mondatát, amelyekben főképpen azt mondja, hagy (olvassa): »A mostani költségvetés úgynevezett szanálási költségvetés valójában, tehát nem jellemezhetni híven a minisztériumira. háruló súlyos) feladatok egész töimegét. Szigorúan csak annyit szorítottam bele, almennyit a muai gazdasági viszonyok az előirányzat événe megengednek.« Igen t. Nemzetgyűlés! Mi kisiparosok ebévi március hó 19-én, szerdán. 976 ben a parlamentben egynéhányszor már felszólaltunk és napirendre hoztuk a kisipari prqblémáka't Arról, amit az iparügyi minisztérium az elmúlt két esztendő alatt végzett, azt hiszem, csak az elisimeirés hangján, az elismerésnek azzal a gondolatával lehet nyilatkozni, hogy ami ebben az országban mozgatható és felhasználható anyag volt és amiből életet lehetett elővarázsolni, azt az iparügyi kormányzat nem mulasztotta el felhasználni és bevitte az életbe. A kisiparosság — amint »mondottani — sok esetben rámutatott arra, hogy a kisipar támogatása elengedhetetlenül fontos és szükséges. Ezen költségvetésein valóban meglátszik, hogy csak akarásokról lehet szó- Ez egy keretköltségvetés, egy első költségvetés, amelyben még nem lehet az igényeket kielégíteni, de érezteti ez ai költségvetés azt, hogy á következő költségvetésben már komolyabb és eredményesebb munkát akar végezni a kisipar és általában az ipair érdekében. Nekünk kisiparosoknak nagyon sok kívánni valónk . és óhajunk van, anert hiszen ránk sok kötelezettség íhárul és sok oldalon kell eleget tennünk kötelezettségeinknek. Vannak elvi kérdések, amelyeiket főiképpen kisipari vonalon kell tisztázni. Ilyen elvi kérdés, hogy bár a. kisiparnak különféle érdek r képviseleti szervei vannak, ezek között idáig legjobban az ipartestületi intéziméüy vált be. (Felvinezi László (msz): Úgy van!) Legjobban az a szerv vált be^ amely mindlen hatáskör és é© különösebb jogok nélkül végezte a kisipari érdekvédelemnek azt ,ai munkáját, amelyet elvégezni hivatott. Az idők - azonban változnak éts a kisiparosságnak, már 1924-ben megnyilatkozott az a véleménye és azóta is fenntaritja ezt SL r véleményét, hogy ennyi szervre nincs szüksége és úgy érzi, hogy ha egy csúcsszervezetét kap, amelyik kifejezetten és kizárólag a kisipari érdekeket tartja szem ellőtt és azokat védi, ez teljesen elégséges és megfelel az ő követelményeinek. Ezidőszerint a kereskedelmi- és iparkamarát, az IPOK-ot és az ipartestületeket a kisiparosság a saját erejéből tartja fenn, a háirom szerv közül azonban a legjobban az ipartestületek állják meg- helyüket. Az IPOKmak ketvési a hatásköre, sőt mondhatnám, egyáltalán nincs hatásköre. Ez a kérdés a közeljövőben tisztázásra vár. A kisiparosságnak országos vonatkozásban az az óhaja, hogy egy csúcsszerve legyen, de a valóban kisipari védelmi csúcsszervvé váljék. Arra az összegre, amelyet az iparügyi kormányzat ezen a címen, hogy »ipari támogatás, gépek és egyebek beszerzésére« beállított, igazán azt mondhatjuk, hogy csak a kezdet, amely tálán megtöri a jeget és ezt követni fogják, imánt ahogyan követmiök kell, különböző kispairtámogatások. Eziidőisaerint szomorú helyzet van a kisiparosságban. A tegnapi nap folyamán napirendre került, hogy az anyagellátás körül mi a helyzet és képviselőtársaim közül többen felemlegették a kisipar intenzívebb támogatását az anyagellátáson keresztül. Igaz., hogy a. szanálás előtt az • An yaghi va tálnál zavarok voltak, .de azt is meg kell anomdámom, hogy a szanálás után az anyage'l osztás körül valóban komoly lépések történtek afelé; hogy az a kevés^ anyag, amely ebben az országban fellelhető és ametfy felett rendelkezünk, eljusson a