Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-112
967 A nemzetgyűlés 112. ülése 1947. évi március hó 19-én, szerdán. 968 sodszor (megteremti azt a költségvetési fedezetet, amely a*kisipar továbbfejlesztéséhez és virágzásához szükséges. A következő indok pedig, amellyel, ezt a hivatalszaporításit elfogadtuk, dr. Dulin JenŐ 1935 május 17-i beszéde szerint az volt, hogy akkor népjóléti minisztérium nem lévén, az iparügyi minisztérium a kisiparosok öregségi, rokkantsági, baleseti óa szociális kérdéseinek törvényhozási rendezésére javaslatot terjesszen az országgyűlés elé. T. Nemzetgyűlés ! •Természetes az,; hogy amikor a Független Kisgazdapárt nevében a cimet elfogadom, akkor fokozottan kérem az iparügyi miniszter urat arra, hogy ezekben a kérdésekben is, úgy, mint a hitel kérdéseiben is, támogassa a maga hivatali tekintélyé; vei, súlyával a minisztertanácsban a kisipari kívánságok és a kisipari jogos követelések kielégítését, a címet elfogadoimi (Taps a kisgazdür és szociáldewokratapárt oldalán.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Kiss Károly jegyző: Vas Miklós. Vas Miklós (szd): T. Nemzetgyűlés! Előttem szólott Törő képviselő úr felszólalásában mindenekelőtt -megemlítette a l.mmnkakiözvetítésre előirányzott összeget és ezt az összeget sokallta. Én ezt! az összeget vele szembeni keveslem. (Törő József (kg): A másik összeget sokalltam í) Keveslem úgy is, mint szakszervezeti ember de úgy is. mint gyári munkás. Mi a munkaközvetítésért/ hosszá évtizedéken vívtuk a harcot, mert hiszen egy munkavállalónak nincs más' eladntivallója, mint a munkaereje, arra pedig nagyon kéli vigyáznunk a demokratikus Magyarországon, hogy minden dolgozó megkapja saját munkája ellenértékét. Itt elsősorban a munkaközvetítésre kell figyelemmel lenni. Mi igenis keveseltük ezt az összeget, ment nem vagyunk megelégedve azzal a kicsiny apparáífussal, amellyel ma a szakszervezetek rendelkeznek, az ország minden járásában fel kívánjuk állítani a munkaközvetítő hivatalokat (Bedő Károly (kg): Gyári munkásnak tetszett lenni? ~ Juhász István (szd): Tetszett!) Harminchat! évig dolgoztam gyárban. (Juhász István (szd): Akár tetszik, akár nem!) Nem kérkedek vele, magától adódik. (Juhász István (sad): Nem szégyen!) Engedelmet kerék, de az iparfelügyelethez is egy pár szót hozzá kívánok szólni. Arra kérem a miniszter urat és a minisztérium ot, hogy iá nőket is vonják be az iparfelügyeletbe, mert hiszen az iparfelügyeletnek nemcsak az a kötelessége, hogy arra vigyázzon, hogy az nmíbeirek belé üe essenek a forró, kádba és meg ne főjenek, hanem ezt igétnis meg kell előznie olyan szociális. ! intézkedéseknek is, amelyek ellátására a nők a, legalkalmasabbak és hisszük, hogy ez ki is fejlődik. (Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Mérnökember kell oda!) Az iparügyi minisztérium most már ugyancsak szép munkát végez a gyárigondozónői vonalon* gyárgondozónőket állítanak be már az üzemekbe, főképp a textilgyáriakba, a vegyészeti gyárakba és egyebütt, ahol a munkavállalók többsége nő. GondDskodnunk kell azonban a böldsiődékről és egyélb ilyen szociális intézkedésiekről is, hogy az az anya nyugodtan töltse a munkagépek mellett azt az időt, amelyet neki a sors munkára szánt. A kisiparral nem kívánok foglalkozni, majd Dávid képviselőtársam megfelel erré, minit kisiparos, aki ehhez . szakszerűen ért Majd ő megteszi észrevételeit az elhangzót 1 takra és általában mindarra, amely folyton vádként ér bennünket, szociáldemokratákat, mintha mi a kisipar ellenségei volnánk. Én csak annyit kívánok megjegyezni ezen a téren, hogy nagy-és középiparunk mellett egyáltalán nem hanyagoljuk el Magyarország kisiparát sem, tekintettel nyersanyagaink szűkös voltára ós egyéb ^anyagok hiányára, amelyeket ipari termelésünk nélkülöz, Éppen a kisiparban vannak azok a foglalkoztatási ágak. ahová kevés! nyersanyag és sok munkaerő kell. Szem előtt kell azonban tartanunk a tanonenevelést ás, ititl is várunk eredményt a kisipartól. Vigyáznunk kell arra. hogy a magyar szakmunkások utánpótlása jó kezekben legyen, ezért nagy súlyt kell helyeznünk a tanoncoktatásra és az ipari oktatásra általában. Ki kell fejlesztenünk a kisipar mellet igenis még a háziáparunkat is, mert hiszen hosszú még az út, míg elérkezünk oda, hogy Magyarország mint ipari állam kellőképp megállja a helyét Európában. Ezeknek előrebocsátása után engedjék meg nekem, hogy már hivatásomnál fogva is hálával emlékezem meg mind a magyar ipari munkásságról, mind a bányamunkásságról azért az emberfeletti munkáért, amelynek köszönhető az is. hogy ma itt a magyar köztársaság első költségvetését tárgyalhatjuk. Nem az én megnyilatkozásom az első ebben a vonatkozásban, de úsry érzem, hogy azoknak a munkásoknak számára, akik Európa légierőmbőltabb országának vérkeringését hozták mozgásba, a legelmaradottabb ós az ország kifosztottsága következtében a leghiányosabb gépparkjával, a legszűkösebb élelmezési viszonyok mellett dolgoztak, a legcsekélyebb, amit a magyar dolgozó nép adhat, az elismerés. (Úgy van!) Szeretném kiegészíteni azokat a kívánságokat, amelyek ennél a költségvetésnél már elhangzottak az iparban és a bányákban dolgozó munkások részére. Pontosnak tartom, hogy a bányamunkások szociális helyzete kerüljön elsősorban megfelelő stádiumba, amint ennek szükségességét az előttem felszólalt két bányaimunkás képviselőtársam is megállapította. Természetesen az ország teherbíróképességét mindig szem előtt kell tartani. Beszélni sem lehet a volt tulajdonosok kártalanításáról addig, amíg a bányász munkája befejezése .után nem tud megmosakodni munkahelyén, piszkor «an és szennyesen kénytelen megtenni az utat munkahelyétől a lakásáig, mint ahogy ezt gyönyörűen megmagyarázta Borbély elvtársam. (Közbeszólás a kisgazdapárt, oldatán: A mezőgazdasági munkás is! — Felkiáltások a szociáldemokratapárt oldalán: És ez helyes 1 ?) Nemr mindaddig, nem lehet beszélni a kártalanításról, míg a bányamunkásság lakásigénye kielégítésit nem nyert,, míg minden bányatelepen a mai kornak megfelelő iskola nem áll a bányászgyerefcek rendelkezésére, míg ; a bá; nyászok emberhez méltó megélhetését biztositani nem tudjuk. De nem lehet a volt / tulajdonosokat kártalanítani mindaddig, — és erről beszélni sem lehet — míg a bányaiparban a föld alatt dolgozó bányászok részére be nem vezetjük a négyműszakos munkanapot, a hatórás munkaidőt. Jól mondta el mindezt Borbély elvtársam, akinek negyven évig kellett így dolgoznia. (Pájszthory István (msz): A mezőgazdaságiban is így van!) A mezőgazdasági tárca tárgyalásánál biztosan elmondták vagy el fogják moib dani. (Juhász István (szd): Az ügyvédek hány órát dolgoznak?)
