Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-102
85 A nemzetgyűlés 102. ülése 1947, telén és terhes jelenségei mellett itt a parlamentben szórakoztató jelenségek megnyilvánulása alatt üdülök fel és szerzek egy kis derűt színtelen életemben. Parlamentünk mai - ülésén ugyanis ismételten bizonyos politikai műugrás élvezetében lehetett részem, amely abban nyilvánult meg, hogy túloldalon ülő képviselőtársaim a közlekedésügyi tárca költségvetésének bírálata során elismerték a minisztérium alkotókészségét, szorgalmát, nagy hozzáértését is, elismerték azt a nagy teljesítményt, amelynek részleteit konkréten is felsorolták, (Egy hang a his gazdapárt oldalán: Meg iß tapsoltuk ért©!) s amelyre vonatkozólag az az érzésem, hogy az adott viszonyok között aligha lehetett volna ennél többet végezni, ennek ellenére — és most jön a politikai bukfenc — közlekedésügyi minisztérium költségvetését mégsem fogadták el. Nem fogadták el pedig azért, (Nagyivan János) (amsz): Na miért 1 ? Gondolja már meg!) mert ez a párthatározat. Amikor ez a szigorú párthatározat fennáll, most már csak egyre volnék kiváncsi. (Nagyiván János (msz) közbe, szót) Na megszólalt már a demokratikus parlament Kuna P. Andrása is! Vájjon ez a szigorú következetesség akkor is f ennállna-e, ha — tételezzük fel — a kormány lemondana*? Ott mutatkozik meg ennek a politikai műugrásnak a nagyszerűsége, hogy a túloldalon ülő demokratikus pártok, de különösen mi, állandó leckéket kapunk ama nézve, — (Nagyiván János (msz): Hát ba nem kaptak eddig jelég leckét!) mondja majd el utána la bölcseségeit! — hogy az országépítésben és általában a politikai 1 tevékenységben nem szabad pártpolitikát csinálni. Kérdem most tisztelettel, hol itt a következetesség? Ha a minisztérium mérnökeinek, munkásainak a tevékenysége ép-gébként az ország egyetemes szempontjából az újjáépítés tekintetében pozitív eredményeket mutatott fel, akkor miért nem fogadják el képviselőtársaim a költségvetést"? Csak azért, mert ee-y biacnyois politikai pártnak ai tagjai? (Döbrentei Káról y né (kp): Ellenzékiek!) Itt a nagy ellentmondás, amelynek mindenesetre meg, van számiunkra .&% é tanulsága, hogy politikát csinálni — úgylátszik — a t. túloldal is csak politikával tud. másként, más éstzközökkeil 1 neta . .nagyon. (Ternay István (mis'z): Elismerjük a miniszter alkotásait, de netai helyeseljük a politikáját!) A közlekedésügyi minisztérium tárcáját már teljes termékenységgel letárgyaltuk^ Elisimerem és jólesett hallanom^ hogy felszólaüló képviselőtársiáim legnagyobb része odahelyezte már a megérdemelt babérkoszorút a^ közlekedésügyi minisztérium kalpagjára _és éppen ezért nincs szükség arra, hogy elismerésit! a magam babérlevelével is fokozaaim. Végre mesrállapodihaitunk és egyet is érthetünk abban, hogy egy végzett onunka és teljesítmény önmagát dicséri. En mindössze egy olyan szempontot kívánok kifejezésre jutití&tmi, amelyet itt kellőképpen nem hangsúlyoztak s amely éppen belevág kisgazdapárti képviselőtársaim óhajtásába és törekvésébe, ez pedig a bekötőutak állapota, az ezeken végzendő munka és az ezekkel kapcsolatban felmerült . kívánságok kérdése- (Nagyiván János (msz): Ezt kell államosítani, meg a hidaíkat! Azit nem akarják.) Majd beszélek még árról is, hogy W 'kívánságát' kielégítsem. (Prieszol József (kp) Nagyiván János (msz) felé: Ne beszéljen! Az emberinek a gyomra fáj!) évi február hó 27-én, csütörtökön. 86 Természetesen ebben az évben új utak épi* tésáről nem, vagy alig beszélhetünk, már pedig korszerű közlekedés alig képzelhető el megfelelő úthálózat nélkül. Ez egyszerű tételi. Különösen fontos az új bekötőutak építése. , A demokrácia közlekedési politikája afliaipyetően különbözik a reakció közlekedési politikájától. Azelőtt az utak megépítését nem a forgalom, nem a nemzetgazdaság szükséglete döntötte el, hanem az, hogy, hol lakott a miniszter, hol lakott iaz államtitkár vagy a feudális nagybirtokos földesúr, sőt ezen túlmenőleg még az is, hogy hol szeretett vadászni ©^miniszter úr és társasága. (Nagyiván János (msz): Es ma kik vadásznak 1 ? — Derültség.) Igen, vadásznak, de.most ahhoz nem építenek bekötő utat, képviselőtársam, hanem felkutyagolnak úgy. ahogyan éppen ttu-dnsafk. (Oláh Mihály (kp) Nagyiván János (msz) felé: Amihez nem ért. ne szóljon hozzá! — Nagyiván János (msz) : Ma is vadászinak...) Egyébként ne vegye rossz néven képviselőtársam, hogy közbeszólásait állandóan megzavarom felszólalásommal, de most én kértem szót. (Derültség.) Bűnös, ordító példája volt annak, amáJt a reakció közlekedésügyi politikája végzett, a bükkhegységbeli Lillafüred—jávorkuti hegyi szerpentinül megépítése. Sokat beszélt annakidején a magyar közvélemény erről, amálkior Bethlen vadászataihoz hegyiütiat építettek ott aiutóközlekedésre. Ez az út mérhetetlen költséggel épült fel annakidején, de csak az őszi slzarvasvadászatkor futoítt fel ott jármű háromszor-négyszer Bethlen és társasága számára- (Nagyiván János (msz): A különvonatok hova futnak most!) egyébkénjt az út nyáron él volt zárva. (Nagyiván János (msz): Ennyi filléres^ vonat nem volt a nép számára! — Oláh Mihály (kp): A vicclapnak van már elég anyaga!) Ugyanakkor hazánkban 800 község, tanyaközpont, új település nem volt és még ma sincs bekötve az úthálózatba. Ez azt jelenti, hogy sáros adóban körülbelül 600.000 lélek teljesen ©1 van vágva a külvilágtól és annak lehetőségétől, hogy termékeit értékesíthesse a város dolgozóinak javára és iparcikket kaphasson. T. Nemzetgyűlés! Éfiypen ezért mègnyugtàr tólag hatott rám & közlekedésügyi miniszter úrnak az a kijelentése, 'hogy érzi útpolitikájának ezt a hiányát, de mert elsősorban a főútvonalak rendbehezása szükséges, r tannak megtörténte f után kívánja/ a falu életét, a falu kultúráját^ felemelő, ezeknek a mellékutaknak megépítését. Bíziom benne és várom, hogy főbb útvonalaink rendbehozása után elsősorban a . falvakhoz, a tanyákhoz vezető, ezeket a bekötő utakat^ fogja a közlekedésügyi miniszter úr megépíteni, mert, ez most közlekedésügyi poli» bikánkban a legsürgősebb, legelsőrangubb feladat. A továbbiakban van Imiéig egy', érdekes jelenség a közvélemény egy részében. A semmi komoly feladatban részt nem vállalók, a Pató Pál életszemléletéért lelkesedők, s a demokrácia erőfeszítéseit aesarkodással nézők szeretnek gúnyos kézlegyintéssel napirendre térni a magyar közlekedésügyi minisztérium alkotó tevékenysége felett, miondván, hogy könnyű ott eredményt produkálni, ahol az eredmény előfeltételeit ezüsttálcán szervírozzák. Nos tehát nyugodtan kérdezhetjük, milyen előfeltételek álltak rendelkezésére ia közlekedésügyi ' minisztériumnak a mérhetetlen nagy rombolás 6*
