Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-112
943 A nemzetgyűlés 112. ülése 1947. hezebb azért, mert műselyem tekintetében a helyzet igen nehéz, nyersanyagellátásunk majdnem semmi. A borgazdálkodás tekintetében — a háborús cselekményekre va'ó tekintettel —. meg kell mondanom, hogy igen rossz helyzet állt elő,. Bőrszükségletünk 70°/o-át azelőtt is Ikülföldről szereztük be, ezzel szemben 1945-ben alig volt importlehetőségünk. 1946 januárjában lábbelitermelésünk 30.000 pár volt, decemberben 100.000 pár. Ezt állandóan fokozni óhajtjuk, és remélem, hogy 1947-ben vlaílamivel töblb mint 3 millió pár lábbelit fogunk a magyar gyárak- • bah készíteni, ami azt jelenti, hogy a békebeli 4.5 milliós termeléssel szemben az idén már több mint 3 milliós termelést fogunk elérni. Kielégítő helyzetről tudók jelentést te^ni à gumigyártás tekintetében. A guminyersanyagot biztosítottuk részben Oroszországból, részben nagybritanniai vásárlásokkal. BézgálictermelésünJki rendben van, a szükségletet fedezzük. (Egy hang a szabadságpárt soraiból: Csak az árak!) Azonkívül egy új gyártási ágat vezettünk be: az anilinf est ékek gyártását, amelynél a nyersanyag nagyrészt' belföldi származású. Gyógyszergyártásunk javulófélben van, egyre jobb eredményeket hoz ki és egyre normálisabb ütemben biztosítja a maga számára a külföldi alapanyagokat. Széntermelésünket a múlt évi 6.3 millió tonnáról 7.5 millió tonnára fogjuk emelni. ' A kokszellátás terén a helyzet ebben a pillanatban, az importhelyzetet tekintve jónak mondható és hathónapos biztosítékkal számolunk. Hat kohónk közül ebben a pillanatban Öt kohó működik. Ugyancsak jónak mondhíató a helyzet nyersolajtertmielésünket áíT/etőIeg. Itt az évi 660.000 tonna termelésiből mintegy egyharmad szükséges a belföldi fogyasztásra. A nyersolajexport^ révén a legkülönbözőbb országokból biztosítottunöa a magunk számára nyersanyagokat. Különösen a körülöttünk fekvő államok vesznek tőlünk szívesen nyersolajat és olajtermékeket. Az olajfrontról szólva, meg kell még emlékeznünk a magyar-szovjet vegyestársaságról; ez kutató és feltárási munkát végez x a Tiszántúlon» amely eredménnyel kecsegtet v ' A kisipar, a kézművesipar anyagellátásáéról, az imént beszéltem, amikor Szemes képviselőtársamnak bemutattam, hogy 1947 februárjában milyen mennyiségeket tudtunk a kisiparosságnak adni. Ebben a tekintetben a tendencia az> hogy — amint mondottam — egyre több * anyagot biztosítsunk a kézművesipar számára. A számok, na nem is megnyugtatók, azt mutatják, hogy érdemes optimistának lenni, azt mutatják, hogy tovább kell folytatnunk a munkát a többtermelés érdekében. A vesztes háború után szétzüllött termelő apparátus, a számok tanúsága szerint részben mar összeszerveződött részben az összeszerveződés állapotában van. A cél, amelyet követünk, a többtermelés, a jólét fokozása a többtermelésen keresztül, a szociális gondoskodás nagyobb mértékben mint eddig és ezelőtt, a lehetőleg válságmentes gazdasági élet, a kultúrnívó emelése paraszt és munkás számára egyaránt a tervszerűség a gazdasági életben az anarchia helyén ós ezen belül az egyén szabadságának kiteljesítése. . évi március hó 19-én, szerdán' 944 Az ipar vonalán — amint azt a vita során láttuk — rendkívül érdekes és igen nagyjelentőségű a kormánynak és a nemzetgyűlésnek az a ténykedése, amellyel — az 1946 :XIII. tc.-kel — államosította a .«szénbányászatot az 1946:XX. tc.-kel pedig az egyes viliaimosraiűvek energia" telepeit; és távvezetékelit; hasonlóképpen •nagyfontosságú a most kidolgozás alatt levő, a bauxitbányászat és aluminiumtermelés állaimosításáról szóló törvényjavaslat, rendkívül nagyjeentőiségű ^ továbbá a Ganz, a Weiss Manfréd-művek és a Rima-művek állami kezelésibe vétele, amelyet a kormány û 23.550. számú kormányrendeletfel valósított meg. Az államosítás tényével a szénbányászatban tulajdonképpen majdnem kizárólag az állami igazgatás érvényesül. A nehézipari vállalatoknál állami kéziben van, ennek folytán az • ország minden nagyolvasztója, a teljes acélgyártás, a gépgyártás jelentékeny része, a' teljes mozdony-, vasútikocsi- és hajógyártás, a vegyiipaT jelentés szektora és a konzerviparnak is mintegy £5 százaléka, iáiról minteigy 130.000 főre tehető az összes dolgozók száma, ha a szén tanyákat is ideszámítotmi Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Ezzel a kö'teégvetéssel, amelyet beterjesztetnünk, mindazt amiről szó esett ési amiről voltam bátoir 'beszélni a nemzetgyűlésnek, biztosítani óhajtjuk és tovább akarjuk fejleszteni. A gazdasági életben nagyjából két szektor látszik: az egyik a magánszektor, a másik azi ál-ami szektor; •mindkettő felé vitatkozó, .hangok hallatszanak: az állami szekort különböző deficit-' és eigyéb kérdésekben támadják, azért, mert sa© államosítás a támadók szerint nem jó ütemben halad, a magánszektoir felé viszont vannak hangok, amelyek arrki mutatnak rá, hogy a magánszektorban még sok minden van, amire az államnak rá kell tennie a kezét Mindkét szektorról szólvai, legyen szabad a következőket mondanom. A magánszektorban az alumínium, timföld- és bauxit termelés és gyártás minden valószínűség szerint a közeljövőben az állam kezébe kerül; ide fogjuk hozni • ennek az iparáginak államosításáról szóló törvényjavaslatunkat:. Ezenfelül a műtrágyagyártással kapcsolatban • beterjesztetett egy határozati javaslat, amelyet iá, nemzetgyűlés elfogadott, és amely kötelességünkké teszi, hogy ezt a kérdést tanulmányozzuk és a szükséges előkészületeket megtegyük. Feli T nerü> a kérdés, hogy miért államosítunk. Ez a kérdés a maga válaszát tulajdonképpen már e'őre megkapta akkor, amikor a háborúban a sokesztenidős szenvedések alatt a néptömegek minden oldalon, lett légyenek bárímelyik oldalán is a háborús feleknek, igyekeztek ösztönösen vagy tudatosan célokat megfogalmazni és igyekeztek olyan világot Ígérni önmaguknak, igyekeznek úgy cselekedni, ihoigy olyan világ jöjjön a háború után, ame'y jobb lesz, mint az,, amely volt. Békét és biztonságot az életnívó emelését akarják a tömegek (Pászthory István (msz): Ezt várjuk! — Közbeszólás a szociáldemokratapártról: Mi meg csináljuk!) Az életnívó emelését akarták a töm-egek, amikor látták a háború rettenetes pusztításait, amikor látták az áldozatokat " a vérá dozatokát, amelyeket hozniok kellett Az életnívó emelésiére, békére és- biztonságra gondoltak a háború közepette is, mert akarták és akarják, hogy többé ilyen "rombolások» többé ilyen háborúk ne legyeinek. Most amikor kibontakozunk, most amikor
