Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

829 A nemzetgyűlés 111. ülése 1947. konzekvencia intem lehet más, mint az, hogy ennek az országinak dolgozó társadalmában van egy jelentős adag felelősségtudat, szorgalom és munkaikészség, ösztönös jóvátételi szándék a muLt bűneiiiárt, építési akarat iái magunk részére és építési kényszer tudata a jóvátétel vonalán. Vannak természetesen nehézségek és akadályok is, és csak azok tesznek valpbán rossz 'szolgálatot az ügynek, akik illetéktelenül és jogosulatlanul beavatkozva ebben a kényéig problémába, a dolgozók öntudatlan részét, izgatják és ugratják, (Ugy van! Ugy van! a szociáldemokratapári oldalán!) -uszítják: ,<és .szakszervezetellenes állásfoglalásra próbálják befolyásolni, akik úgy igyekeznek feltüntetni a dolgot, hogy itt már minden rendben van, béke van, hát miért nincs magasabb fizetés, .miért nincs jobb munkabér, miért nincs kielégítőbb életszínvonal.. (Juhász István (szd): Vásáry képviselő úr is erről beszélt Miskolcon! — Vásáry József (msz): Cáfolja: meg!) Mindezekkel a tényekkel és mindezekkel a tendenciákkal szemben csak arra a harmonikus erőfesizátésre utalok, amely ebben, az országban végbement, amelynek eredményeivel mi elégedetlenek vagyunk, - mert nekünk szocíilailistáknak jogunk van; ez,t

: keveselni, de akik a másik oldalon állottak és állnak, azoknak , itt kodtizálnivallójuk nemi sok lehet. (Ugy van! Ugy van! Taps a kommunístapári és a szociáldemokratapárt soraiban. — Vásáry Józ&ef (msz): Minden törvényhozónak joga van kritikát gyakorolni! — Nagy Vince (msz): Természetes! — Vásáry József (msz): Ezt nem hisszük el, előadó úr!) Beszéljünk valamit az értelmiségL rétegről is. (Nagy Vitnce (msz): Az előadó beszéljen általánosságban, we egy párt nevében, a szoeiáldeanokratapárt nevében! — Vásáry József (msz) : Jogunk van mindent megnézni,, ami a nemzet életében történik, sőt kötelességünk megnézni! Nem félünk a terrortól, uram! — As elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Én ezt vártaim, én ezzel számoltam, de mivel eléggé megvizsgáltam a tényeket, eléggé ismerem az öszefüggéseket, és eléggé látom az eddig megtett út hihetetlen! erőfeszítéseit, erre asa észrevételre feljogosítottnak éreztenn és * érzem magam. (Nagy Vince (msz).: Pártoldalról, holott előadó!) Az értelmiség kérdését külön néhány szóval szeretném még vizsgálat alá venni, mert — amint az imént bátor voltam mondani — nemcsak az OTI, hanem a M ABI adatait is igyekeztem megvizsgálni. Az első fágyeleanreméltó tény, amely a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének legfrissebb, mert decemberi adataiból kitűnik, azi, hogy a stabilizáció időpontjától kezdve megszakítás nélikül emelkedett )a- biztosított-létszám, : tehát azok, lakli'k bárhol másutt kiestek az értelmiségi munkafolyamatból, legalább részben , munka- és kenyérlehetőséghez jutottak a magánailkalmazás területén, mert különben nem volna megérthető, hogy az augusztusi 67,000-es budapesti értelmiségi biztosított-létszám december' végén már 75.400-ra emelkedett. Igen t. Nemzetgyűlés! Kényes helyzetiben vagyok akkor, amikor e kérdésékihez hozzászólo,k, mert maint az értelmiség régi képviselőjének és a magánalkalmazottak szakszervezete elnökének, természetesen kötelességeimi az értelmliségi réteg érdekeinek figyelembevétele tekintetében még egyoldalúnak is lenni, de amikor a számok azt mutatják, hogy 74.000 biztoêvi március hó 18-án, kedden. 830 sítottból 62.000 biztosított fizetése esik a kollektív szerződés keretei közé és 12,000 biztosított fizetése van a kollektív szerződésben meghatározott 700 forinton felül — és nemritkán lényegesen felette — akkor ezt a tényt és ezt a számot semmiképpen sem tekinthetem a demokrácia értelmiségellenes állítólagos beállítottsága bizonyítékának, ellenkezőleg, cáfolatának tekintem. Természetesen a kollektív szerződésen felüli fizetéssel bíró értelmiségi l munkavállalók gazdasági ágaaatonkint és szektoirankint különböző arányszámot mutatnak. A nehézipar értelmiségi dolgozóinak kereken 36 százalékát teszik' ki azok, akiknek fizetése a kollektív szerződés felett .van, és amíg a kollektív szerződés szerinti fizetéssel bírók havi fizetési átlaga 415 forint, addig <& kollektív szerződésen felülieknek — ismétlem 36 százaléknak, 18.000-ből 5700niak — általános Ihavi fizetése 1421 forint. En ezt nem tartom soknak. Véleményem szerint a magyar termelés műszaki és gazdasági értelmiségi vezető rétege ennyit megérdemel, még en- . nél többet is, de azért talán mégis csak túlzás a dolgokat úgy beállítani, mintha itt valamiféle mostohaság, egyoldalúság vagy elfogultság nyilvánulna meg az értelmiségi réteg dolgozói felé- Nem, igen tfc. Nemzetgyűlés, a helyzet az, hogy szegénységünkben és leromlásunkban, jóvátételi kötelezettségünktől terhelten is azon igyekszünk, ihogy minden dolgozó réteg a lehe-tőségekhez képest emelkedő mértékben aneg'kapja jazt a munkabért, amelyre minden dolgozó ember joggal tart igényt és bizonyosak vagyunk abban, hogy amilyen mértékben ez az ország újjáépíti önmagát, abban a mértékben válik a dolgozók széles rétegeinek igazi hazájává. (Taps a szociáldemokratapárt oldalán.) Igen t. Nemzetgyűlés! Röviden rátérve az állami üzemek kérdésére, még nem vagyok abban a helyzetben, hogy mint élőadó részletesen szólhassak a nehézipari központ kérdéséről. (Vásáry József (msz): Pedig nagyon érdékelne bennünket!) Azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés ilyenirányú kiváncsiságát a miniszter úr bőségesén ki fogja elégíteni. , En ezt a problémáit értelmiségi szektorában többé-ke vésbbé ismerem. Látom, ennek a szükséges átszervezésnek kötelező és kényszerű voltát, látom átmeneti nehézségeit és akadályait is. Az egész kép úgy tűnik, mint az építkezéseknek a kezdeti stádiumában, amikor már fél van hányva a föld, amikor már ássák az alapfalakat, amikor már kezd mutatkozni valamá, de aki az építkezés alaptételeivel, a tervezéssel, a műszaki konstrukcióval mines tisztában, az természetesen csak zűrzavart lát, össze-vissza földtúrásokat, tervszerűtlenséget és kapkodást, holott mindebben egy céltudatos akaratnak, tervszerű organizációnak és egy magasabbrendű termelési és országépítő eredmény elérésének a határozott szándékai mutatkoznak. A költségvetés XXVIII. fejezete foglalkozik a legnagyobb állami üzemekkel. E tekintetben a számok & tényelkl, a hozzájuk fűzött indiokolás rendkívüli egyszerűen, szerényen. józanul, a reális lehetőségekhez képest mondja meg azt, hogy mit akar csinálni és mit fog csinálni. Én ehhez csak azt az egyet fűzhetem hozzá, hogy az állami vas-, acél- és gépgyárak dolgozói hallatlan erőfeszítéseket végeznek és végeztek eddi^r, különösen illetményeik rende-