Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-110
793 T A nemzetgyűlés 110. ülém 1947. évi a lósportból befolyó és az eniberisport céljaára rendelkezésre álló' 3.5 százalékos részesedést 5-5 százalékra sikerült feltornásznunk. Ugyanakkor Hízottban rá kell mutatnunk airra, hogy aimíg az enrbersport csupán (Egy hang a szabadságpárton; Most olvassa az egészet vissza-' fellé! — Derültség. — Közbeszólás a szabadságpárton: Lassabban olvasson!) 5.5 százalékos arányban részesedik a totalizatőradóból, addig ennek többszörösét biztosítót ta a földművelés" ügyi miniszteri nam a lósport céljaira az embersport hátrányára., holott »A sport egészsége védleleni« jelszót tűztük magunk ele a íeílszab adui ás "utá/ni időkben. , Mélyen t. Nemzetgyűlés! Természetesein a címben szereplő iskolák, líceumok, tanítóképp zők tornatermi felszereléseit, sportlétesítményeit és egyéb intézményeit is ezekből az öszsaagekbő! kell megvialósítainii; méltóztassék tehát egy kis türelmet tanúsítani ezzel a problémáival szemben- (Helyeslés a saociáldemokratapárton.) Természetes, hogy ebből a csekély öszsízegből még a minőségi »portray sem telik, holott az ország érdeke megkivánja, hogy ne a • minőségi sportra —, amely különösképpen azért szükséges, hogy felhívjuk a tömegek figyelmét a sportéletre és ezen keresztül egészségéé. spörtsKe'llemben nevelődj ének »— hanem a tömegsportra helyezzük a fősúlyt, hogy a gyárakban dolgozó munkásifjak ós leányok tömegeit az egészségtelen, levegőjű és piszkos műhelyekből éppen a sporton keresztül kivigyük a szabadiba, a napfényre s így fizikailag és szellemileg felfrissülve, edzetten kezdh hessék meg másnap munkájukat a demokrácia ést az újjáépítés szolgálatában. A legkisebb tanyától a legnagyobb városig be kell vonni a parasztok, a munkások és az értelmiségi dolgozók sízéles tömegeit a sport egészségvédelmi szolgálatába. Tekintettel arra, hogy a csepeli munkás testedzőkor elnöke vagyok, (Lévay Zoltán (msz): Akkor már megértjük! —Egy hang a szoc\áldemokra£apárton: A gyengeelméjüek .is megértik! — Lévay Zoltán (msz): Megszólalt?) legyen szabad csepeli viszonylatbán egy példával élnem. Az említett sportegyesületnek, amelynek 24 működő szakosztálya van, évi költségelőirányzata 1.5 millió forint. Ha Magyarország legnagyobb sportegyesülete a fenti összegnek megfelelő kerettel dolgozik, akkor a kultuszkormányzat által élőirányzott 780.000 forint, amely a totalizatőr- és hookmakerjövedelembői adódik és. amelynek befolyására szakemberek szerint egyáltalán semmi biztosíték nincs, (Lévay Zoltán (msz): Nagy turf ember lehet!) a lósport elhanyagoltsága és válságos helyzete miatt, (Lévay Zoltán (msz): Legalább nyert?) elenyészően csekély a demokratíBüs sportnevelés célrjára. Meg kell említenem, hogy a folyó hó 8-án megjelent Népszavában olvastam, hogy a főváros közgyűlése elé olyan javaslatot terjesztenek, amelyben a múlt évben sportcélra előirányzott 10.400 forinttal szemben 200.000 forint megszavazását kérik a közgyűléstől. Ebből az Összegből 100.000 forint jutna az olimpiászra, 50.000 forint a balkáni olimpiászra és 50.000 forint maradna a főváros területén lévő sportegyesületek segélyezésére. A kultuszkormányzatnak mindent el kell követnie, hogy testnevelési és sportcélokra megteremtse a pénzügyi fedezetet, különös tekintettel az 1948-ban megtartandó londoni március hó 13-án, csütörtökön. . 794 olimpiászra és annak előkészületi költségeire. Információm szerint az 1947/48-as évek.-.. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Némethy Jenő (msz): Tessék átadni! Majd beírják!) Ivanics István (sízd): Befejezem. Információim szerint az 1947/48-as évek sportbéli elkötelezettségeinek és azok feltételeinek szakszerű költségelőirányzata 6.4 millió forintot igények A miniszter úr indokolásában azt mondotta, hogy a professzionista sport jövedelmének egy résrót fordítsák erre a célra. • Hivatkozott arra, hogy a IX. ügyostztály élén kiváló Szakember és szociáldemokrata áll. Sajnos', hiába kiváló sízakember, mert csupán szakértelemmel és jóakarattal nem tudja megoldani a problémákat. A miniszter úr a címet három-négy mondattal intézte el. Utoljára, befejezésképpen meg kell mondanom, szomorú az, hogy egy ilyen fontos, nagyhorderejű kérdésnek féléven keresztül nem volt felelős gazdája és fel kell hívnom a jövendő kultuszminiszter úr figyelmét (Némethy Jenő (msz): Majd Ortutay!) a súlyos mulasztás gyors pótlására. A címet a magam és pártom nevében elfogadom. (Taps a ssociáldemokraíapárt soraiban.) - ' Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Futó József jegyző: Slachta Margit! Slachta Margit (pk): T. Nemzetgyűlés! {Halljuk! Halljuk! a szabadságpárt soraiban.) Az 5. cím a líceumokkal és a tanítóképzőkkel foglalkozik, azzal az ifjúsággal, amely a jövőben hivatva lesz másokat tanítani és nevelni. Ennél a címnél szeretném kifejteni a vallás oktatás fakultatívvá tételének végzeteseégét és a tankönyvmonopóliumot. Többször hallottuk már, hogy a gyermek • a iSízülőké. Ez teljes mértékben így van, ameny« nyáben az Úristen rábízta a gyermeket a y szülőkre, de mégsem határozhat a szülő a, gyermek érdekében olyan kérdéseikben, amelyekhez a legtöbbször nem ért. Ha a szülő ilyen abszolút értelemben határozhatna a gyermek fölötifc, akkor máért nem bízza rá a magyar állam a szülőkre, hogy iskolába járatják-e gyermeküket vagy nem. A falusi tanítók sokat tudnak arról beszélni, hogy tavasszal és nyáron mennyit kell harcolniok a szülőkkel, hogy a gyermekeket iskolába küldjék. Sokkal egyszerűbb volna, — ha a gyermek ilyen abszolút értelemben a szülőké — hogy az állam ne szóljon ebbe bele: ha a szülőnek jó, hogy a gyermeke analfabéta legyen, ám Jegyen analfabéta! Vagy pedig bízzuk akkor rá a szülőkre, hogy a gyermek tanuljon-e számtant vagy természetrajzot vagy alkotmánytant, stb. Vagy pedig, ha a gyermek beteg és a gyermek ilyen abszolút értelemben a szülőké, gyógyítsa a szülő és, ne forduljon orvoshoz, (Közbeszólások a szabadságpárt sőt raiból: Egy líceumi orvoshoz! — DerüM$<ég.) vagy ha operációra van szükség, operálja meg a szülők és ne a sebészorvos. (Közbeszólások a szabadságpárt soraiból: A líceumi sebész orvos! — Derültség.) Tehát az első válasz arra, hogy a szülők határozhatnak-e arról, hogy a gyermek tanul-e hittant vagy nem, az, hogy a-szülő ilyen értelemben nem abszolút autentikus és ez nem bízható rá, mert sok esetben nem tudja megítélni, hogy gyermekének mi az érdeke.
