Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-110
781 A nemzetgyűlés 110. ülése 19Í7. évi 'lek örökségét hordják magukban. Az állam nagy összegeket fordít^ nevelésükre. Ez azonban a kérdésnek csak az egyik vonatkozása. Más vonatkozása az, hogy habár kétszereséhe, háromszorosába kerül az ilyen nehezen nevelhető vagy nem tökélete* szervezetű, gyermek taníttatása, amikor nagynehezen elvégezték .iskoláikat, nem egyenértékű állampolgárok a többiekkel. Hiszen szegények nem is tehetnek erről, ők mások áldozatai, mások bűneinek szomorú örökségét hordozzák. Ezek a gyermekek legnagyobbrészben azoktól a szülőktől származnak, akikről az igazságügyminiszter úr beszélt, s*akikről sajnálatosan azt állapította; meg— ami igazin megbocsáthatatlan egy igazságügyminiszter ai káról — hogy nincsenek bűnös viszonyok. 'Ezek a gyermekek legtö'bbnyire ilyen családokból, ilyen kaipcsolatokból származnak. Az állam termé" Rzetesen nem tehet mást, mint hogy nagyobb áldozatok árán is nevelteti őket. Nagyon jól tudjuk például, hogy a nehezen kezelhető ési lassú 'felfogású gyermekek számára külön kislétszámú iskolákat állítanak be, ahol egy tanítóra 16—20 gyereknél több nem esik. T. Nemzetgyűlés! Szó volt itt arról, hogy az egyházi, vallásos iskolákban 58 gyermek az átlagos "létszám. Tudjuk, hogy -ez nem ideális. De miért olyan nagy ezeknél a létszám 1 ? Azért, > mert 'odaáramlának a szülők, mert ameddig nem- fogják karhatalommal megakadályozni és . terrorral befolyásolni, (Fischer József (szd): Ne ijesztgessen!) addig a többség mindig vallásos iskolákba fogja adni gyermekeit. r Ezeknek a szegény gyermekeknek személyében is nagy és. szomorú bizonyítékot látok arra, hogy a minél intenzívebb vallásoktatás nem mellőzhető és azt gyengíteni nem szabad. Utaltam már arra, hogy ezek a gyengeakaratú és kiegyensúlyozatlan gyermekek, akik ilyen szomorú örökséggel jönnek a világra, a legtöbbször megismerkednek a börtönnel. Förster, akire egy alkalommal már hivatkoztam,' azt mondja: Azok, akik a valláserkölcsi életet nem veszik elég komolyan és nem tulajdonítanak annak fontosságot, kérdezzék meg a börtönben lévőktől, vájjon az esztétikai . szépnek vagy a 'gyakorlati hasznosságnak kérdése, képes' volt-e őket çsak egy bűnös cselekedettől m viisszartami 1 ? Azt fogják felelni, hogy nem, mert az ember igenis rá van utalva arra, hogy lelkileg neveltessék és lelkileg erősíttessék önmagával szemben. A vallásoktatás fakultatívvá tételével csak szaporítjuk majd ezeknek az iskoláknak szükségességét és szaporítjuk a nem százszázalékos állampolgár ok számát. Végtelenül sajnálom, hogy bármeninyire is argumentáluník 'tárgyilagosam, az életből vett példákkal, mégis olyan solkan vannak, akik azt mondják, ők ezt nem tudtjáik megérteni, vagy — amitől én nagyon félek — pártérdekeikből, mellék szempontokból, alanyi imdítóokokból nem akarják elfogadniNevezetes Voltaire-nek, a híres istentagadónak^ ez a kijelentése: Ha Jézus Krisztus előttem művelne csodákat és támasztaná fel a halottlakat, akkor sean himnék neki; és nem hinnék neki még akkor sem, ha ebbe az ellenállásomba belezavarodnám, ha akkora energiát kellene abba befektetni. (Fischer József (szd): Kitűnő szellem volt!) Hát az. Úristen óvja meg a nemzetgyűlés minden tagját (Fischer József (szd ! ): Voitaire-től talán."?) attól, hogy ilyen lelki állapotba jusson, (Fischer Jóízsef (szd) március hó 13-án, csütörtökön. '782 gúnyosan: Szegény Franciaoirisaág'!) mert 'az ország issza meg ennek a levét és azok .a gyemmeikeik, akiknek: sorsáról most dlöntÜHk. T. Nemzetgyűlés! Folyton halEunk arról beszélni, hogy nincs elég pénz azoknak a költségeknek a fedezésére, amelyekre gyermeknevelés, oktatás céljából szükségünk van, halljuk a szörnyű adókat, tudjuk a nagy terheket, nagy gondokat, vájjon tudunk-e népünknek földi paradicsomot adni. Nem tudunk. Akkor, amikor Magyarország még tejjelmézzel foilyó boldog ország volt, a t. baloldal részéről sokszor lehetett hallani, hogy hagy^ ' juk a papoknak a, túlvilági mennyországot, amelyet kíináligatnalr" és amellyel biztatjálk a híveket. Ma azt yfell mondanunk, hogy még viszonylliagos fölldi paradicsomot sem tudunk nekik adni. De van az országnak sok olyan polgára, aki. azt mondja: »Ha már mindenemet elvették, ne vegyék el gyermekeim, szellemiségét, lelkiségét.« Valóban, miért akarják ezt tőlünk elvenni? Folyton hangoztatjuk a demoíkirácáát. A de" írnokracia alapelve az, hogy mindenkinek becsületes meggyőződése érvényesülhessen. (Egy hamg. a szociáldemokratapárton: Hát akkor miért támadja-Volt aire-t?) Egy alkalommal külföldiek társaságában történt ai következő eset. Az egyik emberi azt mondta a másiknak, aki más páTtáillású volt, mint ő: »Gyűlölöm a maga álláspontját és meggyőződését, de meg tudnék halni azért, hogy jogiai legyen a meggyőződéséért alkotmányosan, dolgozni és azft * alkotmányosan érvényeisíteni.« Ha már semmit sem tudúník adni a polgártársainknak, ha mái minden elveszett számukra, akkor legalább ezt a vigaszt, ezt az erőforrást hagyják meg mekik. Ha ők megelégednek ,atzzal, hogy legyein lelki békéjük, Istennel való •kapcsolatuk és ha ők igenis hiszik és remélük azt, hogy a küzdelmeknek, a szenvedéseknek és a könnyeknek ezen világa után egyszer elérnek egy boldogabb hazábai, (Egy hang a szociáldemokrata, párton: Mindenki azt hiszi,' amit akar!), akkor ne sajnálják tőlük ezt és ne szánják Őfket ezért. Megterhelik, a parasztot .minden négylábú jószága után évi 60 forint közmunkíaváltsággail, mindén kiló cukron — hja jól tudom — .2.80 forint; adó van, minden liter benzitnen 1 forint 40 fillér, a háziuraktól pedig lelveszik a házbér! 80°/»-át adóba,- Most halljuk* hogy a szőnyegek meg ,ai képek adóztatására, kerül a sor., Maholnap már a lélekzetvételt is megfogják adóztatni. Ilyen körülmények között leflkr ismeretlenség még azt az egyetlenegyet ! iis elvenni, ami nem kerül pénzbe,' ami nem terheli a költségvetést és auü igenis minden I egyes embernek természetes joga, hogy tudniillik követhesse a. 1 saját meggyőződését (Felkiáltások a szociáldemokratapárton: Ki akarja elvenni'? — Zaj.) és gyermekei számára biztosittassék a valllásnevelés. Nem szabad sí demokrácia nevében ezt elvennünk tőlük. (Felkiáltások a szociáldemokratapárlon: Ki veszi el"? Erről nem volt szó'! Ezt belemagvarázzák! — Schiffer Pál (s«d): Ezt álmodta!) Elnök: A 4. címnél több feliiratkozott szónok nincs. A vitát bezárom, és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítóim!. Következik: ' a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltÓztatik-e a 4. címet elfogadni 1 (Igen!) -Akkor határozatilag kimondom, hogy a nemzetgyűllés a 4. címet elfogadta.
