Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-110
745 r A nemzetgyűlés 110. ülése 1947. éi addig- ma már 8—10 folyóirat szolgálja a magyar irodalom fejlődésének az ügyéit. Legyen szabad néhány szót szólnom & színházakról, amelyekről több szó esett. A színházak ügye 1 Magyarországon nem olyan egyszerű, mint má« országokban. Az Ooera Budapesten nemcsak egyszerűen dalszínház, hanem elsőrangú politikai eszköz is. Ezzel tisztában keU lennünk. Énpen ezért dalszínházunk komoly, színvonalas karbantartása elsőrangú kötelességünk. A Nemzeti Színház Magyarországon lényegesen nagyobb szerepet játszik, nagyobb rangot kap, vezetésében nagyobb felelősséget kíván meg, mint bárhol másutft. Éppen ezért ezt a kelti színműintézetünket ' okvetlenül komoly állami támogatásban kell részesítenünk. Ez ellen lényeges kifogás nem is hangzott el. Kifogás tárgyává tették azonban, hosçy a szegedi színház szintén komoly szubvenciód kap- A szegedi színház lényegében két színház: egy operai társulat és ' egy prózai társulat, amely a Kolozsvárról meneküli: m a er var színház törzsét foglalja magában. A színház megtartása és fennitartása nemcsak abból a szempontból volt fontos, hogv legalább egv vidéki városunkban legyen valóban nívós színtársulat hanem abból a szociális okból is. ho°"v oft működött kiváló színészeink ne kerüljenek máról holnapra a proletárssorba, az- utcára. Ami már'most a támogatások nagyságát illeti, meg keli mondanom, hogy azt a költségvetés összeállítása előtt magam is túlzottnak tartottam. Hogy a támogatás ilyen formában alakult, annak oka az, hogy az infláció idején abból a célból, hogy ezeket a színházakat egy általán megtarthassuk, 'kénytelenek voltunk személyzetüket az állami státus szerinti személyi javadalmazásokhoz juttatni. Ttt közbevágott a színészszakszervezet kívánsága, amelyet a Gazdasági, Főtanács honorált és így ezek az állami fizetési osztályokban elhelyezett színészek, zenészek és egyéb munkások megkapták ugyanazokat a személyi pótlékolklat, művészi pótlékokat és egyéb járulékokat; amelyeket a ' magánszínházak szavaztak meg a maguk színészei számára. Ez így természetesen a maga »teljes egészében igazságtalan, viszont egyik szabály követvén; a másikat, erre az esztendőre ezt a helyzetet már nem állt módunkban megv alít óztatni. Szólnom kell még egy nagyon fontos 'témáról és ez a külföldi kapcsolatok kérdése. Magyarország hosszú időn ikéresztül jóformán teljesen el volt szigetelve a külvilágtól. A monarchia külpolitikája kulturális téren is teljességgel lezárta az országot.Azon a falon át, amelye* a monarchia vont körénk, alig tudott egykét kiválóságunk kijutni és ha kijutott, akkor rendesen kint is rekedt. Az elmúlt évtizedeknek «— mondjuk — Klebelsberg kultúrpolitikájának csakugyan jelentékeny lépése, vagy legalább felismerése volt az, hogy ezt az izoláltságot az itthoni tudomány, művészet, szellemi élet felfrissülése szempontjából is, de meg a magyarság helyes külföldi megismertetése szempontjából is megpróbálta felszakítani. Az ő kultúrpolitikai tévedése az volt, hogy , ezt a külföldjárást, ezt a külföldi' kapcsolatot csaknem kizárólag tudományos vonalon építette ki és ezek a helyek a legjobb hallgatók kategóriájába tartozó egyetemi hallgatók, fiatal tudósok részére lévén biztosítva, ez a gesztió óhatatlanul megint valamilyen osztályjellegű (Bölöni március hó 13-án, csütörtökön. 746 György (pk): Es politikai!) és elkerülhetetlenM politikai jellegű kiválasztássá változott. Ezen a helyzeten lényeges változtatásit hozunk létre. A külfölddel vájó érintkezési újrafelvétele a lassan meginduló komolyabb érintkezési lehetőségek megnövekedésével mindnyájunknak a gondja. Sok területen újra megindult a kulturális kapcsolatok szerződésszerű, megállapodásszerű felvétele is. Megindult az ösztöndíjtanács reformja is, amely lényegesen, alapjában fogja, megváltoztatni ezt a. szervet, De különösképpen nagy újdonságként jelentkezik az ösztöndí jrejndszerben , két szempont. Az egyik az, hogy nemcsak a nyugati államokba küldünk ösztöndíjasokat, hanem megnyílt! előttünk a Szovjetunió nagy művelődési területe is. Oda mentek el első ösztöndíjasaink. De megnyílt különösen a szomszéd népekkel való komolyabb érintkezés lehetősége is. A másik'lényeges újítás az, hogy ezentúl sokkal nagyobb szerepet fogunk juttatni az iparos- és parasztifjúság külföldi tanulmányútjainak is. Éppen mostanában nyílt meg a lehetőség 200 parasztifjú számára, hogy Dániába menjenek tanulni. Ez volt az első fecske, amit örömmel és szívesen jelentek be a t. Nemzetgyűlésnek. T. Nemzetgyűlés! Azt! hiszem, összefoglaló áttekintésemben lényegileg minden részletmegjegyzésre kitértem. Most befejezésül (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárton.) szeretnék még egyszer köszönetet mondani a hozzászólóknak az érdeklődésért, az elmélyedésért, azért, hogy alkalmat adtak arra, hogy itt egy sereg kultu- ralis problémát komolyan is megvitassunk. Engedjék meg, hogy ennek a vitának egy-két tanulságát leszűrjem. (Halljuk! Halíjuk! a szabadságpárton.) Véleményem szerinti az első az, amiben teljesen egyetért a nemzetgyűlés minden oldala, hogy kultúrpolitikánk jelenlegi megalapozottsága nem elégséges. Nem elégséges különösen azért, mert egyrészt maguktól a résztvevőktől indul ki egy állandó államosodási törekvés, másrészt az állam részéről is tapasztalható egy államosítási törekvés, ami azt jelenti, hogy kulturális életünk egyre nagyobb területei fogják megkívánni az . állami adminisztrációt. Másik lényeges megfigyelésem az, amit különben, mint országjáró, falukutató minisz- . ter,-— ha szabad magamat így nevez,íem — szintén tapasztaltam, hogy közművelődésünk kérdései is igen nagy mértékben politizáltattak. Nagyon jól látom ennek a folyamatnak a veszélyeit is, viszont azt kell mondanom, nem szabad megijednünk ettől a folyamattól, mert hiszen a magyar nép műveltségének egyik legnagyobb hiánya éppen a politika területén mutatkozott meg. Olyan mértékű politikai műveletlenség, (Hajdú Ernőné (szd) és Slachta Margit (pk): Ugy van!) amilyen ebben az országban uralkodott, tette csak lehetővé azt, hogy ilyen mértékben lehessen egy népet saját érdekei, jobb belátása és ösztönei ellen vezetni. (Ugy van! Ugy van! — Taps a szabadságpárton, a kisgazda- és a szociáldemokratapárton.) Tehát amennyire a veszélyét látom magam is ennek a politizálódásnak* látom sokkal nagyobb előnyeit, sokkal termékenyebb hatásait is. Meggyőződésem, hogy az elmúlt másfél vagy két év alatt a magyar nép tömegei többet tanultak a politikából, mint az elmúlt százjév alatt. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton. — vévay Zoltán (msz): Okultak!) és ez nem le-