Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-110

727 A nemzetgyűlés 110. ülése 1947. évi emberiség:. (Hajdú Ernőné (szd): Változó! — Juhász István (szd): Es aki változtatja vallását?) Mindenkinek volt valami hite. Igaza van a közbeszólónak, a vallás kétségtelenül változott, 'de sok ezer év alatt az ember élete .is változott. Csakhogy ha a tartalma változott is, vallás mindig volt Ha pogány ' volt az a vallás, ha egy istenhivő volt a vallás, mégis vallás volt, meríti az embernek valamiben hinnie keils lett. Mindig kelletit az a szalmaszál, amelyben az ember bizonytalan élete során meg tudott kapaszkodni. (Gróh József (pk): A Szentírás nem változott kétezer éve! — Egy hana a koimmunistapíárton: Rossz véleménye van a vallásról !) Mi nem mondjuk azt, hogy a mi vallásunk, amely történetesen például a kereszténység, örökéletű lesz. Ilyen jóslatokra nem vállalkozunk, de mindenesetre a jelenlegi vallások közül a mi meggyőződésünk szerint a legjobb és' a legeimelkedefttebb ez a hit. Lehet, hogy -elf ogultak vagyunk, dfo éppen azért, mert keresztények vagyunk, ebben nem tudunk vitázni és ebben nem hagyjuk meggyőzetni magunkat Ha tehát vallásra szükség van és megállapítl hatjuk, hogy a hi't'eltíen, az istentelen emberek mindig csak egy parányi töredékét képezték az emberiség tömegeinek, akkor ehhez mérten kell foglalkoznunk ezzel a kérdéssel és sohasem a vallástalanok, az istentelenek szemoont. jából kell vizsgálni a kérdést, hanem mindig a 99

0/o-ot kitevő — most felekezeti különbség néílkül beszélek — többségnek a szemszögéből(Andrássy Dániel (kg): JEz helyes!) Ha pedig így nézzük a, kérdést, akkor ak*ir ratliaaul: is egy szélesebb horizontú, — nem tisztán csak a

1 belpolitikád szempontokra fi; gyelemmelí levő — nemzetközi és világpolitikai ' szemszögből álsi vizsgálnunk kell a kérdést. FájdaiIiommUtL kell megállapítaínlunk, hogy Olaszországban, Franciaországban és más nyu* gáti á Hámokban miéig a nyomát, sem látjuk annak az áldnitlain, szinté már eddig is a kultúrharc határán járó izgalomnak, türelimetletoiségnek, amit itt Magyarországon kell tapaszr talnunk, »kár al saj'to ólomlhasábjait nézzük, akár a népgyűlések tendenciáját m hangját, de — ami azutáln «a legsajlnálatos&bb — akár a nemzetgyűlés tárgyaiásiiit. vagy a tárgyalások közben elhangzó és voltaképpen a legőszintébb érzelmeket feltáró! közbeszólások tömegét. Meg kell tehát állapítani, hogy itt a variais ellen, sajnos, éppen a munkáspártok részéről állandó harc folyik. (Zajos elíentmondáisok a szociáldemokrata- és a kommunistapárton. — Hajdú Ernőné (szd): A vallás ellen nem! Itt téved! — Kossa István (kp): Ez, nem igtaz! Micsoda dologi ez? Ne rágalmazzon! — Zaj. —• Az elnök csenget. -— Kárpáti Antal (szd) : Ez rabulisztikus beállítás! Melléje beszél! Politikai pecsenyesütéist akarnak! — Nagy zaj.) Elhiszem, hogy nem jól esik, amikor ráolVasta&k valamit] ta; munkáspártokra és tiltakoznak innen. (Vásáry József (msz): A körmeneteket miért nem engedték meg? — Nagyiván János (msz) : A köirmeneteket sem engedték meg es hirdetik a vallásszabadságot! — Vásáry József (msz): Pedig oda nem hajtották; a házbizalmáak az embereket! — Zaj.) Nem ak'airok több konkrét esetet felhozni, bár százával lelhetne' felhoznám a sajtójukból, hogy ai különböző egyházaik! fejeit, főpapjait, íKossa Isitván (kp): Ne tévessze össze az egyházat a .fejeivel és főpapjaival!) közéleti embereit bemocsko'iják. (Vásáry József (msz): március hó 13-án, csütörtökön. 728 KoJslsa még összetéveszti a demokráciával] önmagát is! — Zaj.) A szociáldemokratapáErít vezére (Kárpáti Antal (szd): Nekünk nincsenek vezéreink! — Justus Pá! (szd): Választott vezetőségünk van! — Zaj a 'szabadságpárton) a Debrecenben tartott szocialista kongresszuson bizonyos beismerésféleképpen nyilatkozott meg, amikor azt motadotta', hogy nincs szándékukban ' megíszerezni a klerikálisoknak azt íaz örömet, hogy kulítürharcot indítsanak. (Zaj a szociáldemokratapárton.) Nekünk a másik oldalról meg kell nyűg-, fiaitnunk ezt a tábort, hogy nemcsák ők, de az egész magyar kereszténység- Intem örülne egy kultúrharcnak, (Kárpáti Antal (szd): De annak nevében beszélnek és azt propagálják! Félrennagy arázzák a dolgot!) sőt mindent megtett annak érdekében, hogy ezt a kultúrharcot elkerüljük. Éppen ezért látja furcsának és el

u lefcrthicindónaík. Janusi-aroúnak azt a maigatartást, hogy aanákor illyen kijelentések hangzanak el a fc&ándékokról, ugyanakkor ugyanannak a pártnak a saljtója tele van a kultúrharcnalkí részben) nyiűjtan, részben burkoltán jelentkező tüneteivel. Reméljük' azonbjan, hogy mégis sikerüli ezt a kultúrharcot elkerülnünk, tehát kultúrharc nem lesz. Ennek

1 azonban eiliső feltétele az. hogy az olyan kéíniyes kérdéseket, amelyeknek megoldása egyáltalán nem életkérdés és nem

1 sürgős sem a vallate!» sem a valláselllienesek szempontjából, ne rángassuk elő idősze/rűtlenül megoldásra!, hanem ezeket a kérdésekeJtl ttegyük el jobb időkre, amikor majd nyugodtabb légkörbetal és egyéb gondjaink meMiett majd megfelelőbb módion meg tudjuk vitatni diszkusszió formájában: akkor oldjuk meg ezekéit a kérdéseket! (Kondor Imre (pp) : Elkésett! A földosztás is elkésett! — Zaj.) Az előbb külföldi példákra, hivatkoztamSzükségesnek tartom megvilágítani, hogy az említeltt nyugati államokbán mind a' két marxista pánt. tehát mind a, kommunista-, miinid a szocialdemokraitapárt együttműködést kíván a társadalomban jelenlevő hitvallásos erőkkel, mint íközéletileg, gyakorlatillaíg létezőkkel (Justus Pál (szd): Ott is kötelező a vallásoktatás?) és pusíztáau azért, mert vannak, és mert' világnézeti szempontjaik más'ok, nem tekintik gyűlöleteseknek, ütem, nyilatkoznak róluk kizárólag egy

t idejétímulta tömegpropagandánjuk régóta hitelét vesztett szólamai vaíl, s nem teremtenek felesleges feszültségeket a két oldal között. Egyszóval: nyitott kaput tártainak! a demokráciában vagy .a szabiid közéletben munkájuk; számára;. - Hogy nálunk ez miért nincs így, {Felkiáltások a szociáldemokratapárton: Na máért?) eltlekintetben azt hiszem, legközelebb járok 'ae igazsághoz, ha airra hivatkozom, hogy^ iltt a matrxista pártoki vezérei, vezetői egy régi, huszonöt-harminc esztendő óta elavult és mamár egyáltalán nem időszerű töniegpropajsrandánalk az eszközeivel élnek, (Kárpáti Antal (szd) : Lehet valiakinek eilavult felfogása, de az miem mi vagyunk! — Zaj.) s^ nem veszik észre, hogy harminc év óta sóik minden törttécmt a világon. (Justus ÖPál (szd): Háromszáz év alatit is!) Harminc év alatt ,a{2 egyházak nagy szociális talrtfcalomnia 1 teltek meg és versenytársaivá váltak ezeknek a. munkáspártoknak gyakorlati céljaik elérésében s éppen », demokratikus nevelés kérdésében!, úgy, hogy ma már az egyházakat nein kizárni kell akarni ebből a munkából, nem ellenségnek kell tekinteni, hanem igen értékes munkatársaknak kell tekinteni eb-