Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-110
71S r A nemzetgyűlés 110. ülése 1947. évi lítani. Már pedig az egész áldatlan magyar belpolitikai helyzet benne van abban a huzavonában, nyílt és titkos harcban, amely már hónapok óta folyik a vallás- és közoktatásügyi minisztérium és a vezetésére kijelölendő politikus személyek körül- (Juhász István (szd); Azért folyik a harc, hogy milyen vallású legyen a miniszter, nehogy — Isten ments — református legyten!) Hónapok óta tart már ez a tkúltuszminisztériumi válság, mert a pártok nem tudnak megegyezni a kinevezendő miniszter személyében. Azt látjuk itt is, mint olyan sok más vonalon, hogy a pártérdekek mellett eltörpül a nemzet érdeke. Ez a sok válság a tárgyilagos szemlélőben azt a meggyőződést kelti, hogy céljuk nem a nemzet lelki egyen-^ súlyának és békéjének helyreállítása, hanem a társadalom permanens nyugtalanítása. Csak ezzel magyarázható, hogy olyan problémákat hoznak mesterségesen a politika előterébe, amelyben eddig a magyar közvélemény egységes volt, de . megbolygatásával feltétlenül olyan diszharmónia Ikteletkezik, amely nagyon is zavarni fogja az újjáépítést. Gondolok itt a hitoktatás kérdésének hirtelen és erőszakos felszínre hozására. A marxista pártok részéről ennek a problémának felvetésén nem csodálkozom. Náluk ez világnézeti következetesség. Ha elérték a fakultatív hitoktatást, akkor majd megindítják a propagandát, hogy a szülők ne járassák gyermekeiket hitoktatásra. Elegendő állami apparátus áll rendelkezésükre, (Némethy Jenő (msz): Ablák, beverések! Megyerések!) hogy óriási propagandalehetőségeiket megfelelő hangsúllyal alá is húzzák (Siachta Margit (pk): Terrorizálni fognak!) Megdöbbent azonban a kisgazdapárt állásfoglalása. Azé a párté, amely imakönyves és keresztes plakátokkal indult a választási harcba. (Némethy Jenő (misz): Az akkloir volt!) Le kell szögeznem a történelem számára, hogy a kisgazdapártnak ez a rossz irányban való pálfordulása nem egyéb, mint saját elveinek megtagadása és az ország többségét kitevő választóközönségének elárulása (XJgy van! Ugy van! a szabadságpárton. — Juhász István, (szd) : önök árulták el, akik ina is ott ülnelk!) és egyúttal olyan szomorú és gerinctelen deferálás a kisebbség előtt, (Némethy Jenő (mez): Ugyanaz, mint mindig!) amelyhez hasonlót a magyar politikaN történelme csak egyet mutathat fel: a MÉP alázatos és bocsánatkérő meghunyászkodását a nyilas kisebbség előxt a német megszállás alatti koalícióban, a Nemzeti Szövetségben. (Némethy Jenő (msz) : Itt a párhuzam.) A fakultatív hitoktatás hivei a szülők szabadságjogára hivatkozva, kívánják ennek bevezetését, ugyanakkor, amikor egységes tankönyvet akarnak rájukerőszakolni. Miért nem tartjuk itt is tiszteletben a szabadságotí (Némethy Jenő (msz): Erre válaszoljanak! Hol itt a logika? — Justus Pál (szd): Könnyű rá válaszolni! — Némethy Jenő (msz): A könyvideológus válaszol!) És miért akarjuk a könyvmonopóliumot? Egyébként miért félünk köte, lezővé tenni egy olyan tantárgyat, amely a felebaráti szeretet és az emberiességet hirdeti, tanítja (Justus Pál (Szd): Es az inkvizíciót!) és amely az ember értékmérőjévé az irgalmasság cselekedeteit teszi? A fakultatív hitoktatást ée a könyvmonopolinomot illetőleg csak egyetlen dologira lemárcius hó 13-án, csütörtökön. 714 gyen szabad még hivatkoznom és ez a demokrácia. (Juhász István (szd): Mi közük van Önöknek a demokráciához?) Bármilyen színárnyalatot adunk is ennek a fogalomnak, ez minden értelmezésben népuralmat jelent. (Juhász István (szd): Siachta és a demokrác'a!) Kérdezzük meg a népet ebben a kérdésben!. (Piaszter Imre (szd)^; Megkérdeztük! — Némethy Jenő (msz): De tisztán és becsületesen!) A költségvetésben a ^ vallási célok támogatásánál és az egyházak javadalmazásánál csak a kiadási oldalnak vannak tételei. Bevétele sehol. A va'lósáigban azonban más: a helyzet. Az államnak igenis vannak effektiv jövedelmei is ezen a címen is. Az indokolás becsülettel meg is állapítja, hogy az egyház elvesztette földbirtokait és ezért van szükség nagyobb mérvű támogatására. Arról azonban mind az indokolás, mind az egyházellenes propaganda, is hallgat, (Juhász; • István (szd): Vissza a földet! Igaz? Vissza!) hogy az állam elvette az egyházi intézmények erdőbirtokait is, de azokat nem osztotta szét a kisemberek között, hanem megtartotta magának anélkül, hogy ezért megfelelő kárpótlást adott volna. Az állam tehát csak tartozásának egy részét rója le ezzel a támogatással. (Siachta Margit (pk): Ugy van! Ugy van! Ez az igazság! — . Juhász István (szd): Mennyit fizettek) érte, amikor kapták?) Ugyanezek a megállapítások érvényesek a felekezeti iskolák támogatásária. Még hozzátehetjük, hogy az állam ezt a segélyt azoknak a polgárainak adójából adta, akik az elmúlt év tömegdemonstrációinak sorozatával és a felekezeti iskolák valóságos megrohamozásával eléggé bebizonyították, - hogy felekezeti iskoláikat szeretik, értékesnek tartják _ és minden körülmények között fenn is óhajtják tartani. Arról nem is szólok, mert hiszen Kévész László. képviselőtársam tegnap említette, hogy az állam ezzel a segítséggel tulajdonképpen rengeteg pénzt takarít meg, mert hasonló iskoláknak saját kezelésben való fenntartása lagalább is kétszerannyiba kerülne, amit a mai viszonyok közt előteremteni nem tud.. (Justus Pál (szd) : Elő fogja teremteni.) De igenis emlékeztetni szeretném, a világnézeti és pártpolitikai elfogultságban szenvedő politikusokat, publicistákat és pedagógu sóikat, hogy a • magyarságot az utódállamokban, az Egyesült Államokban és Braziliában a hátvallásos iskolák és a magyar felekezeti egyesületek és egyházközségek tartották és tartják fenn. (Pásztor Imre (szd): De nem az állam pénzén!) T. Nemzetgyűlés! Kicsiny népet is naggyá tehet erkölcsi emelkedettisége és kultúrája. Jobban mondva a népek igazi nagyságának ez az alapja. Ezt a vonalat pedig — azt hiszem, senki sem tagadhatja — a történelem folyamán az egyházak képviselték. Miért akarják tehát az egyházak a tanításra és a. nevelésre gyakorolt befolyását csökkenteni, éppen ma, amikor számunkra csak a magasabb kultúra és a tisztultabb erkölcs biztosít helyet a népek sorában? Jacques Maritain, a híres, francia író »Kereszténység és demokrácia« című könyvében a következőket írja (olvassa): »A háborút csak akkor nyertük meg, ha a népekben felülkerekedik az értelem, és ha erkölcsi és szellemi reformjuk semmivel sem lesz kisebb, mint háborús szenvedéseik.« Ezt az erkölcsi ésrszellemi reformot pedig az egyháziak mellőzésével, háttérbe szorításávail megvalósítani nem leihet *