Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-109

ö71 A nemzetgyűlés 109. ülése 1947. választják a gyermekeket és a jobbuiódú Szülők gyermekeit mindjárt azokba az osztályokba adják, ahonnan — úgy 'gondolják — felviszik őket.a gimnáziumig, illetőleg nyolc gimnáziumot járatnak ki velük.- Most azután az a helyzet, hogy azok a ' tanárok, és tanítók, akik a múltban nyolc osztályon keresztül tanították a' gyermekeket s a múlt rendszerben nem mutatták be demokratikus érzésüket, most tizenkét éven keresztül fogják tanítani őket. A falvakban és a vidéki városokban tehát külön kasztok állanak fenn' és nagyon szeretném, ha a jövő kultuszminisztere figyelemmel lenne ezekre a'kérdésekre és a falvakban és a városokban külön beiratási központot állítanának fel, (Stühmeriié Oberschall Ilma (msz): Ujabb bürokrácia?) ahonnan természetesen a tanfelügyelőség bevonásával ezeket a gyermekeket a megfelelő iskolákba osztanák el. Ilymódon nem adódnék elő az a helyzet, mint most, hogy a jobbmódú szülők ölyaa iskolába viszik a gyermekeket, àlhol lehetővé teszik nekik a tanárok, hogy a gimnáziumig felvihessék. (Lévay Zoltán (msz): Szóval vegyük, el az iskolaválasztási jogot is?) Nem kell, kérem. Az igazság az; hogy nem kell külön disztingválni. A múltban már a beiratáskor külön osztályozták a gyermekeket. (Mozgás és zaj a szabadságpárton. ~ Egy hang ugyanott: Hogyan érti ezt? Az elsőosztályos nem mehet mindjárt a másodikba!) Szerintem az egyetlen megoldás 'az, hogy ezeket a gyermekeket egy külön beiratási központba keli fölvenni és ne a tanári kor ossza el és osztályozza őket. (Lévay Zoltán (msz): Hol a tanszabadság?) Most a katolikus iskolák elviszik a gyerekeket. (Lévay Zoltán (msz): Éljen a tanszabadság! — Révés« Ferenc (szd): Mi köze ennek a tanszabadsághoz? — Lévay Zoltán (msz): Mindenki maga választhassa iskoláját ! Még az't a kevésszabadságot is el akarják venni, ami meg maradt?) A költségvetés^ világosan juttatja kifeje-, zésre az egyházpolitikai törekvéseket. A tárca költségvetési előirányzatában a kultúrpolitikai célkitűzéseket a dologi rovatokon előirányzott összegek" egymásához való aránya juttatja kifejezésre. A személyi rovatokon . történt előirányzást ugyanis a hatályos jogszabályok, főleg pedig az adott státuslétszámok már eleve meghatározták. Mégis ma, amikor az egyház-, politikai kérdéseknek általános politikai vonatkozásai. is döntő fontosságúak, a 'tárca költségvetési előirányzatának helyes politikai értékelésénél tekintetbe kell vennünk ^azokat az összegeket is, amelyek egyházi természetű személyi járandóságokra firányoztaltták elő. Az egyházaknak arra a panaszára. keik ugyani» világosan feleletet adnunk, miszerint _a földreform az egyházak anyagi lehetőségeit teljesen megszüntette. Nos, ki .fogjuk _ mutatni, hogy ez az állítás mennyire nélkülözi a tárgyi alapokat, illetve azt, hogy a magyar demokrácia milyen bőkezűen gondoskodik^ az egyházaknak a földre'form során ^ szenvedett veszteségeikért való kártalanításáról. A személyi természetű előirányzatoknál természetesen nemcsak a 2. címet kellett tekintetbe vennünk, hanem mindazokat a rovatokat, amelyeken egyházi vagy egyházi célokat szolgáló vagy "az egyházakkal közvetlen szolgálati vagy fegyelmi viszonyban lévő személyek díjazására történtek előirányzások. Tekintetbe vettük az egyházi iskolák tanszentélyzetét, a hi toktatok óradíjait, az egyetemi évi március hó 12-én, szerdán. 672 teológiai fakultásók professzorainak fizetését. Igen megbízható számítások alapján kimutatható, hogy az említett személyek díjazására a tárca 195,975.960 forintos személyi természetű előirányzati összegéből kereken 74.5 millió forintot irányoztak elő, vagyis, a, személyi sommáza ti összeg 37.7% -át. A most előttünk fekvő 1946/47. évi előirányzatban végzett számításokkal megegyező módszer szerint megállapítható, hogy 1937/38-ban az egyházi és egyházi természetű személyi cé* lókra kereken 20 millió pengő irányoztatott elő, vagyis az akkori sommázati összeg 30.8 %-a. Megállapítható tehát, hogy ha az akkori arányt tartotta volna be a mai költségvetés» akkor a megnevezett célokra a mai 196 milliós előirányzati összegből mindössze 59.9 milliót kellett volna előirányozni, Ehelyett a vallás-' és (közoktatásügyi minisztérium előirányzott 74.5 milliót, vagyis 14.6 millió forinttal többet. De hasonlót tapasztalhatunk a dologi természetű rovatokon is. A jelen kölségvetésben a tárca dologi és egyéb rendes és átmeneti, valamint beruházási rovatain előirányzott összegek sommázata 62,843-040 forint, és ebből az összegből- egyházi természetű célokra összesen 14,220.000 forint irányoztatott elő, vagyis a teljes előirányzati Összeg 22.6%-a. Az összehasonlítási alapul vett 1937/38. költségvetési évben a hasonló természetű rovatok sommázata 26,945.110 pengő volt, amely összegből 3,440-700 pengő irányoztatott elő egyházi jes egyházi természetű célokra, tehát az egész sommázati összegnek mindössze 12.5 % -a. Ha a nevezeit dologi természetű rovatokon betartottuk volna az akkori arányt, akkor a tárcának ma csak 6,347.144 forintot kellett, volna előirányoznia a ténylegesen előirányzott 14,220.000 forint helyett. Noha a dologi rovatok előirányzati összegét nem. kötőitek meg olyan természetű jogszabályok, amilyenek a személyi előirányzat összeállításánál érvényesültek, a vallás- és közoktatásügyi miniszter mégis 7,872.856 forinttal többet irányzott elő, mint amekkora összegre őt : az 1937/38. évi arány kötelezte volna. Megállapítható tehát, hogy a közoktatásügyi tárca a személyi és a dologi rovatokon Összesen 22.370.000 forinttal többet irányzott' elő egyházi és egyházi-természetű kiadásokra, mint amekkora összegre őt az 1937/38-as arány kötelezte volná. Nos, ezt a 22,370.000 forintot nyugodtan minősíthetjük az egyházak kárpótlásának) a fMd. reformban ' szenvedett veszteségeikért. S mekkora ez a veszteség? Ha feltételezzük, hogy a 912.238 katasztrális holdat kitevő egyházi és egyházi alapítványi vagyon mind elveszett, vagy gyakorlatilag ebben az évben semmi- jövedelmet nem hoz, megállapítható, hogy ennek a birtoknak a jövedelmét — a mai termelési viszonyok mellett holdankinti 30 forint tiszta jövedelemmel számolva — 27,367.140 forintnál többre nem becsülhetjük. Megállapítható tehát, hogy a magyar demokrácia» amely ezért az összegért 22,370.000 forint kárpótlást irányzott elő, nagyon bő- • kezű kárpótlást nyújtott, és a mai egyházakkal szemben teljesen lemondott ama törekvésének érvényesítéséről, mely szerint a földreform politikai indoka a feudális erők, anyagi bázisának megszüntetésére irányuló törekvés volt. Igen t. Nemzetgyűlés ! Örülünk annak, hogy á miniszter úr itt van. Szeretném figyelmét felhívni először arra, hogy feltétlenül