Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-109

653 A nemzetgyűlés 109. ülése 19í?: aetgyülés! Bár Zaedényi képviselötáraaim nem a költségvetés tételeihez szólva mondotta el deklarációját, előadói jogommal élive a négy függetlenségi front kebelébe tömörült párt véle­ményének adok kifejezést akkor, amikor leszö­gezem, hogy ez a deklaráció nem ia szabadság­jogok érdekében, hanem a szabadságjogok el­lenére hangzott el. (Taps és felkiáltások a kommunista' és a szociáldemokratapárt olda­lán: Úgy is van! — Egy hang a szociáldemd kratapárt oldalán: Mi van a hipokritapárttaill! — Nagy zaj) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak tudomásulvenni a jobboldalon: meg vagyunk győződve arról, hogy országosan . • ? (Ternay István (msz): Túlzás! — Egy haMg a kisgazda­patt oldalán: Legyen aki elhiszi! — Pászthory István (mfc): Gyönyörű előadó!) Elnök: Bászthory képviselő urat rendre­utasítom ! Farkas Ferenc (pp) előadó: ».. a szülők nagy többsége továbbra is kívánni fogja gyer­mekeinek vallásoktatását. (Felkiáltások a sza­badságpárt oldalán: Biztosan!) Mi azonban a kisebbség jogait követeljük akkor, 'amikor a kisebbségben lévő szülők jogát akarjuk bizto­sítani- (Zaj.) Kétségtelen, hogy ezek a szülők kisebbségben lesznek, de azt csak nem vitatja a képviselő úr, hogy a vallásoktatás kénysze­rét a szülők akarata ellenére érvényesiteni^ le­hessen. (Ternay István (msz) : Akkor a szám­tannál is kérdezzék meg a szülőket! — Milas­sin Kornél (msz): Miért éppen pont csak a vallásnál 1 ? — Zaj. — Az elnök csenget.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! A demokratikus szabadságjogok kiforgatása lenne, ha a szabad­ságjogokra való hivatkozással a kény szer­vallásoktatás kérdését fenn kívánnák tartani. Egyébként legyen szabad utalnom Zsedényi képviselőtársam (Juhász István (szd): Ugy is mint Johannita, mi a véleménye'?) deklaráció­jával kapcsolatban arra, hogy ezzel az egyházi vezető férfiak legnagyobb része nem ért egyet, A tegnapi pártközi éiHjskezleteai kormányunk vezetője közölte azt, hogy ,a püspöki ' kar ellenkezés nélkül tudomásul veszi a fakulta­tív vallásoktatás bevezetését, csupán 'azt kéri, hogy a demokrácia és áz egyház viszonyának rendezésénél egyenrangú félként ülhessenek le a tárgyalóasztalhoz, (Ternay István (msz): f konkordátum kell!) amihez valamennyi párt észségèl hajlandóságot mutat. (Ternay István (msai: Konkordátumot!) Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezeknek tudomásul vételével Zsedényi Béla és társai deklarációját utasítsa el. (Nagy taps a koni munistd-, a szociáldemokratái' és a (paraszt­párt oldalán. — Nagy Vince (msz) : Nemi lehet elutasítani! Ez a szólásszabadság'? — Ternay István (msz) : Vagy konkordátumot, vagy fa­kultatív Írásoktatást!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Nagy Vince (HIKZ): Nem indítvány, csiak dek­laráció! Nem lehet utólag belefojtani!) Szólásra következik a feliratkozott szóno­kok közül? HegyesiJános jegyző: Futó József! Futó József (kg): Tisztelt Nemzetgyűlés! 1946. május 8-án interpellációt intéztem a val­lás- és^ közoktatásügyi miniszter úrhoz, amely­ben kértem őt arra, hogy a ^pedagógusok »anyagi helyzetének rendezésére komoly intéz­kedéseket foganatosítson. (Némethy Jenő (msz) : Kondor azt mondja, hogy nem érdemelnek, meg többet!) Interpellációmra 1916 július y.é­évi március hó 12-én, szerdán. i 054 gén ka.pta.rn választ és azt -abban a reményben, hogy a stabilizáció a köztisztviselőknek és így ia pedagógusoknak is, legalább az életminimu­mot meg fogja adni, tudomásul vettem. Most, amikor a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr tárcája tárgyalásakor felszólalok, meg kell említenem, hogy ebben a reményemben meg­lehetősen csalódtam. Felszólalásomban a népműveléssel óhajtok foglalkozni. Tanítócsalád gyermeke vagyok, magam is tanító» 18 esztendős koromban ma^r egy biharvármegyei kis községben 109 gyer­meknek kezdtem tanítani a betűvetés mester­ségét, orosz hadifogságában lévő fiam pedig ta­nárember, így a pedagógusok életét elég jól is­merem. És most, amikor a pedagóguskérdéssel akaróik foglalkozni, szívvel-lélekkel és őszinte­séggel kérem a nemzetgyűlés minden egyes tagját, szíveskedjenek azzal a türelemmel vé­gighallgatni, amelyet a, pedagógus élete, küz­delmei és kínlódásai megérdemelnek. Önkéntelenül felvetődik az a kérdés, hogy 1946. évi interpellációm óta történt-e már va­lami komoly lépés a pedagógusok anyagi hely­zetének megjavítása érdekében. El kell ismer­nem, hogy a státusrendezés kísérlete — mert _ ezidőszerint csak kísérletről van szó, miután ' még nem fejeződött be — határozottan komoly lépés a pedagógusok fizetésének rendezése te­rén. A tanító évekkel ezelőtt még nem is gon­dolhatott arra, hogy a VI. N-fizetési osztályba jusson, a tanár pedig arra, hogy bejuthasson az V. fizetési osztályba. Ez tehát kétségtelenül komoly lépés, de azt is meg kell mondanom, .nem egyéb, mint egy komoly elvi lépés. Mert nézzük meg t. képviselőtársaim, mit jelent N a státusrendezés"? Ezidőszerint egy önálló mun­'kát végző, kezdő tanító havonta — értsd és mond —159 forintot kap munkájáért, (Egy hang a kisgazdapárton: Éhbér!) Ezt a 159 forintot a státusrendezés után fel fogják emelni 174 fo­rintra. Tévedések elkerülése végett ismétlem: havonta! 157 forintért fog tehát komoly, fele­lősségteljes munkát végezni az a kezdő tanító 50, 60, esetleg 100 gyermekkel. (Milassin Kornél (msz): Kondor mondta, hogy ennyit sem érde­melnek meg! — Némethy Jenő (msz) : Ezt is sokallja!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Futó József (kg): T. Nemzetgyűlés! Ha a stabilizáció el fogja érni azt, hogy nemcsak a pénzt, de az árakat is stabilizálja olyan mér­tékben, hogy a pénz vásárlóértékéihez - képest' megfelelően lehet majd árukat vásárolni, ez a 25 forint, amit a, státusrendezés jelent, tényleg komoly differencia fog lenni, de a mali körül­mények között, amikor 25 forinttal emeljük >: a státusrendezés következtében, egy kezdő tanító fizetését, ezt tényleg nelm lehet egyébnek mon­dani, mint csak egy fontos elvi lépésnek. T. képviselőtársaim, méltóztassanak — leg­" alább is lélekben és gondolatban '— beleillesz­kedni ebbe a helyzetbe: 174 forintból kell meg­érni egy hónapban, tisztálkodni, # a ruha mosá­sát elvégeztetni,, önművelésre bizonyos össze­get fordítani, újságot vásárolni és esetleg még ruhát is venni! Meg kell mondanom nyiltan és' őszintén, hogy a tanítónak még soha nem- volt ilyen kevés a fizetése mint mpst, mert minden más alkalommal, akármilyen körülmények kö­zött, egy hónapi fizetéséből tudott venni,magá­nak legalább egy öltözet ruhát, de a mostani körülmények között egy öltözet ruha csinalta­tására sem elég a havi fizetése. (Zaj. —-Az el-

Next

/
Thumbnails
Contents