Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-109
647 A nemzetgyűlés 109. ülése 1947. évi március hó 12-én, szerdán. 648 nyájan magunkat — a szélsőségek nemzete. Tessék a kubikosra gondolni, milyen hallatlan munkateljesítményekre képes, vagy az araltómunkásra, milyen nagy munkát végez, amikor ott van az ideje; utána természetesen pihennie kell, a szervezet is megkívánja a magáét. Ten hát a szélsőségek között hánykódunk (Niagy Vince (insz) : Csak a, politikai szélsőségeket nem kívánjuk! — Rudas László (kp): Megszólalt a jobboldali szélsőség!) és ez jellemző a magyar diákra is: amikor vizsgáznia kell, amikor meg kell állnia a helyét, fényes teljesítményekre képes, de az állandó, egyenletes itanulás nem ő kenyere. Amikor a parasztfiú bekerült a középiskolába, — én magam is- emlékszem a magam egyéni sorsára — tanáraink mindig példaképül állították szemünk elé a magyar és alföldi tunyaság ellensúlyozására sváb osztálytársaink szorgalmát, kitartó munkaerejét. Emlékszem rá, nagyon sok eleveneszű, értelmes^ parasztgyermek nem tudott boldogulni az iskolában, nem tudott megfelelni azoknak a követelményeknekí amelyeket egy idegenszellemű iskolarendszer iskolapszichológiai utánzásaképpen megpróbáltak ránk, magyar diákokra is — ismétlem, talán a legjobb akarattal is — ráerőszakolni. A magyar iskola tehát olyan oktatással ék olyan didaktikai eszményekkei dolgozott, amelyek a magyarság lelki alkatától ' meglehetősen távol estek. Éppen ezért az utóbbi időkben nagyon felvirágzott Magyarországon is a pedagógiai, pszichológiai laboratóriumok munkája. Feltétlenül szükséges volna hogy ezek a laboratóriumok, szemináriumok itt Budapesten is kísérletezzék a magyar diákokon azokat a legjobb didaktikai módszereket, amelyek a tanulást is, az eredményt is elő tudnák segíteniA világháború utáni neobarokk kultúrpolitika, amely elsősorban Klebelsberg Kunó nevéhez fűződiik, — legyünk tárgyilagosak — a népoktatás területén, különösen p» tanyai iskoláztatás terén bizonyos eredményeket tudott felmutatni. Bizonyos érdeme e nii ok a kultúrpolitikának az is, hogy a magyar művelődés külföldi kapc-sclatait kollégiumok létesítésével kiépítette. Teljesen egyetértek azonban äz előttem szólókkal abban, hogy entíek a 25 észtendőnek Irdturpolitikáját, -minthogy nem yo ; t komoly világinézeti, elvi megalapozottsága > .sem à humánum, sem a magyarság szempontjából, a tervszerűtlensóg, csapkodás, állhatatlanság jellemezte, Ami már most a magyar kultúrpolitika feladatait illeti, szerintem kettős célt kell megvalósítani. Elsősorban az óvódáktól kezdve az egyeitemekig a különböző kollégiumokban, közművelődési intézményekben, művészetben, egyszóval mindabban a tekintetben, ami a kultusztárca keretébe tartozik, meg kell való; sítani a legmodernebb szellemi és szervezési követelményeket. Akkor, amikor mi iskolareformról beszélünk, nyilvánvalóan szemügyre kell, hogy vegyük mindazt, ami a külföldön a legutóbbi időben történt, akár NyugaJton, akár Keleten. De tekintetbe kell vennünk azoknak a lélektani kutatásoknak az eredményeit is, —különösen Amerikában — amelyek szintén az iskoláztatás, a közműveltség fejlesztéséVe, céltudatosabbá tételére irányulnak. Talán lesz még alkalmam az egyes címekkel kapcsolatban néhány javaslattal élni, hogy miként képzelném el azokat az újításokat, amelyeket meggyőződésem szerint a kultusztárcának fontolóra kellene vennie- A mi iskolapolitikánknak, közművelődésünknek meg kell felelnie a legmodernebb emberi követelményeknek. Másik feladatunk az, hogy közelebb hozzuk egész iskolarendszerünket és egész közművelődésünket a magyarság lelki, sze^ lemi alkatához. Merem állítani, hogy a régi időkben az elmúlt évszázadokban, a XIX. század előtt a, magyar élet ós a magyar iskola sokkal melegebb, sokkal természetesebb, sokkal közvetlenebb kapcsolatban állt egymással, mint a XIX. század folyamán és miiit napjainkban, akár a katolikus szerzetesiskolákra, akár a protestáns kollégiumokra gondolok. A magyar kultúra és a magyar nép között valami olyan szakadék tátong — és ezt mindnyájan érezzük — amelyet a magyarság jövője érdekében feltétlenül át kell hidalnunk. Ezért mondom azt, hogy a magyar iskolapolitikának, de egyáltalán a magyar kultúrpolitikának az eddiginél sokkal nagyobb mértékben számot kell vetnie azokkal, a nemzeti és szociális sajátosságokkal, amelyek Magyarországon mutatkoznak. Csak egészen röviden mutatok rá a legfontosabb iskolatípusokra, az egyetemre, a középiskolára, az általános iskolára és az ezekkel kapcsolatos tennivalókra s inkább megmaradok ebben a beszédemben az elvi síkon. Az egyetemimel kapcsolatban tisztelettel a kultuszminiszter úr és a kultuszminisztérium figyelmébe ajánlanám, hogy ha az; egyetem reformjára sor kerül, — bizonyára jól megkell ezt gondolnunk, mielőtt a reform útjára lépünk, de foíai sor kerül rá — feltétlenül törekedni kefll arra, hogy az egyetemet visszaadjuk eredeti rendeltetéséneik, tudniillik annak, hogy a tudományt önzetlenül, minden mellékes gyakorlati szempont nélkül az igazság nevében művelje és ennek az igazéágkutatásnak: eredményeit azután az eddiginél sokkal nagyobb számban kiépülő főiskolák leimének hivatva átadni a, magyarságnak, a gyakorlati életnek, mert akár az orvosi, akár a böIcsészet-rikaTra, gondolunk, nagyon sokan vannak ott olyanok, akiket nem az a szándék vezet- oda, hogy a tudományt önzetlenül műveljék és egész életüket neki szenteljék, ~- erre talán nincs is hivatásuk — hanem egyszerűen azt akarják, hogy ők jó orvosok és jó tanárok, egyszóval, jó gyakií trlati szakemberek legyenek. Nyilvánvaló tehát, hogy ha ezt a feladatot a főiskolák, az akadémiák végeznék, akkor az egyetemek •eredeti hivatását — mint már a külföldön is látunk ilyen tösrek veséket -.— újra vissza, tudnók állítani, aminek magyar szénív pontból szintén óriási jelentősége volna, mert megmutatná, — ahogyan éppen Szent-Györgyi Albert és mások példája is mutatja — hogy a magyarság a tudományos kutatásban is meg tudja állni helyét világviszonylatban is. Nyilvánvaló, ihogy a főiskoláknak és az akadémiáknak 'sajátos nevelő és didaktikai céljaik mellett nyomatékosan szem előtt kell tartamok a magyar demokratikus újjáépítés követelményeit'és szükségleteit is. A középiskolai reform az általános iskola megalapításával elkezdődött. Az általános iskolával szemben különbözők az álláspontok: támadják és védelmezik. Bizonyos, hogy a kezdeti hiányosságok * el lenére, amelyek az iskolaépületekben, az iskolai felszerelésekben, továbbá az iskolai személyzet biztosításában mutatköz-