Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-102
31 À nemzetgyűlés 102. ülése 1947. ^ vidékének központjává teszi fővárosunkat forgalmi és kereskedelmi szempontból egyaránt, — hogy a többiről ne is tegyek említést Ezt az adottságot, amit a földrajzi helyzetünk kínál,' nem szabad elszalasztanunk és a kialar kuló új világban centrális fekvésünk minden kínálkozó lehetőségét ki kell aknáznunk. Ez az ország, els.ősorban fővárosunk, valóban legyen szabad kikötője nemcsak a dunai hajózásnak, amit a békeszerződés 38- cikkelye is megkövetel, de éppen így a közúti és vusúti forgalomnak és a jövő közlekedésének: a légiforgalomnak is. • T. Nemzetgyűlés! Engedtessék meg, hogy előttem szólott képviselőtársam témájával én is foglalkozzam és rámutassak a tranzitó légiközietiedés jelentőségére. Bátor voltam még az elmúlt év áprilisában a Fővárosi Közmunkák Tanácsának teljes ülésén, — az elnök úr is igen jól emlékezhetik erre — figyelemmel a már megindult transzkontinentális légiforgaloimba való bekapcsolódásra, javasolni, hogy a várossal egyetértésben már most jelöljék ki a megfelelő területet olvan repülőtér létesítésére, ahol a legkorszerűbb légiforgalmi berendezések állanak renidéilkezésre és amely minden monopoilisztikus jellegtől mentesen az egyes légiforgalmi társaságok érdekeitől függetlenül valamennyi nemzetközi járatnak, elsősoriban a • transzkontinentális járatoíkniak,, mint a r székesfőváros nyilvános repülőtere rendelkezéséire álljöni. Sajnos, intézkedés még mem történt. I)e én előzőleg felszólalt Jktépviseilőtársaimmal szemben nem rekriimdnálmd (kívánok. Lelhet, hogy nemzetközi -helyzetünk gátolta hatóságainkat az intézkedéseik megteteleibe!ni. 1 En előre kívánok tekinteni. A miniszter úr igen jól tudja és ismeri az amerikai Civil Aironautics Board-tnák a döntését, amelynek alapján az amerikai kormány még 1945 júliusában megtette a lépéseket, hogy Budapest legyen a legrégibb és leghíresebb légiforgalmi társaságnak, a Panamerican Airways transzkontinentális légvonalának az átmenő állomása. Anélkül, hogy a februárban és áprilisiban ^megismételt ajánlat eddigi sorsáról érdeklődném, arra kérem a miniszter urat % hogy a békeszerződés 33. cikkelyének ér : telmében ezt a rendkívül előnyös. és úgy látíöm, közérdekű ajánlatot tegye vizsgálat tárgyává, mert súlyos mulasztás lenne, ha a világ legnagyobb transzkontinentális légivonala minkét — saját hibánkból — elmellőzne és a Bécsből ideiglenesen Nápolyon át létesített állomásokon menne keresztül. Értesülésem szerint egy ilyen repülőtér építéséhez» majd az egész. nek felállításához szükséges minden műszaki és anyagi támogatás rendelkezésre állana, tehát pénzügyi akadálya az építkezésnek nincs, s így az építkezést azért is sürgősen meg kel* lene kezdeni, mert ezt nem lehet pár nap alatt felhúzni. Itt hosszú, komoly és nehéz építkezésről van szó. Remélem és biztos vagyok benne, hogy a miniszter úr nemcsak megnyugtatóidé kielégítő választ is fog adni a nemzetgyűlésnek. 7 Ennek a repülőtérnek a megépítése egyébkent is szükséges lenne, hogy a Magyar-Szovjet Légiforgalmi R. T- szépen fejlődő közlekedése mellett felvehessük a régi kapcsolatokat úgy a holland» svéd, mint a svájci és a többi légi vállalalatokkal is. T. Nemzetgyűlés! Az az érzésem, hogy az alatt a rövid idő alatt, ami a házszabályok értelmében rendelkezésemre állott, igyekeztem vi február hó 27-én, csütörtökön. 3$ a közlekedéspolitika legfontosabb kérdéseit felölelni. Még egy dologra szeretnék rámutatni éspedig a belső idegenforgalomra, a hazai nyaralás kérdésére, amely érdemben a MÁVot is erősen érdekli, bár formailag a kereskedelemügyi miniszterhez tartoznék, ha fog-al; koznék vele. Azért kérem a közlekedésügyi miniszter urat» vegye át ezt a kérdést. Azt hiszem nem kell külön részleteznem, hogy mit jelent ez népegészségügyi szempontból, gazdasági szempontból és mit jelent politikai szempontból a városnak és a falunak ez a természetes és nem erőltetett találkozása. Ha részleteket kivan a miniszter úr, szívesen állok rendelkezésére. T. Nemzetgyűlés! Remélem; hogy most megindul a nagyvonalú munka. Valamennyien ismerjük a miniszter úr szorgalmát s az ő érdemeit az előadó úr különösen kihangsúlyozta. Ma az ő kezébe van letéve az országnak ós fővárosunknak felvirágoztatása s ezt a lehetőséget biztosítja számunkra földrajzi helyzetünk. Szeretném» ha tavasszal a Duna-kikötők, a központi pályaudvarok és a nagy nemzetközi repülőtér munkálatai megindulnának» vidéken pedig a munkások ezrei pótolnák az annyiszor megigért bekötőutakat. A hídyéréseket pedig most már követnék a hídépítések. Ebben a munkában számíthat a miniszter ÚT mindenki támogatására. De kérjük viszont a miniszter urat, hogy nemcsak számánál» hanem jelentőségénél fógva is becsülje meg munkatársait. A jó fizetést és a félelemmentes életet biztosítsa még a szakszervezetekkel, sőt a hatalmaskodó miniszteriális urakkal szemben is. A lelki szabadságuk mellett gondoskodjék egészségügyi ellátásukról is^ és itt ne a pártigazolványt nézzék a kinevezéseknél, hanem az orvosok képességeit, mert az alkalmazottak legféltettebb kincséről: egészségéről van szó. Tudó mi, nehéz idők vannak, takarékos*, kodni kell, de nehéz időkben is lehet kezdeményezni és messze távlatokba tekinteni. T. Nemzetgyűlés! Engedtessék meg, hogy felszólalásom befejezéséül Széchenyi^ Istvánnak, az éppen száz éve megirt és 1848 januárjában közzéadott könyvét idézhessem a magyar közlekedésügy rendezéséről, ennek bevezető mondatát (olvassa): »Felséges Haza! Hosszú álmaink és több mint félszázados szónoklataink után, úgylátszik, elvégre tennünk is kellene valami nagyobbszerüt, ha a nemzetek sorából kisodortatni nem akarunk.« T. Nemzetgyűlés! Abban a reményben, hogy közlekedési politikánkat ilyen szellemben fogja a kormány irányítani, pártom és á magam nevében a költségvetést általánosságban elfogadom. (Nagy taps a kisgazdapárton.) Elnök: ' Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? Hegye&i János jegyző: Nógrádi Sándor! Nógrádi Sándor (kp): T. Nemzetgyűlés! À közlekedésügyi minisztérum munkájáról ebben az országban mindenki elismeréssel beszél, természetesen az olyan politikusok kivételével, mint amilyen Drózdy képviselő úr. (Vásáry József (msz): Dicsérte húsz percig! —: Csíkos Sándor (kg): JJgy látszik harminc percig kellett volna!) Az elismerésnek az az oka, hogy ennek a minisztériumnak' a munkája fölötte eredményes és áldásos volt a magyar demokrácia gazdasági és politikai fejlődésére, de éppen ez az oka annak is, hogy Drózdy képviselő úr támadja a közlekedésügyi minisztériumot.
