Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-102

À nemzetgyűlés 10t ülése ÍUl. azt, hogy regen saját fillérjeikből emelt négyemeletes palotájukat egyszerűen elkommunizaljak es odaajándékozzák egy pártnak? Sajnáiom, hogy tovább nem folytathatom beszedemet, (Egy hang a kommwmistapárt oldalán: Joibb tel) (pedig lett volna még néhány megjegyezni valóm. (Helyeslés és twos a szabadságpárt oldalán.)\ Elnökr Szólásra következik a kijelölt szónokokközül? Kiss Károly jegyző: Acsay László! Acsay László (kg): T. Nemzetgyűlés! Engedtessek meg, hogy mint a tárca általános szónoka a szigorúan vett budgetárds kérdéseik mellett elsősorban közlekedéspolitikai kérdésekkel foglalkozzam. r Minden ország közlekedéspolitikájának természetesen az állam gazdasági rendszeréhez kell simulnia. Ebbe bele kell szövődnie, hiszen valamennyien tudjuk é

s ismerjük a már frázissá vált igazságot, hogy egy ország közlekedési hálózat^ a gazdasági élet vérkeringését képviseli. Először tehát meg kell vizsgálnunk a magyar gazdasági élet-alapA* esi terveit is, mert a most kialakuló kereskedelmi és gazdasági elet és ehhez képest az új közlekedési be'rendezes, küepitése külön* egvimástórfüggetlenül nem törteiihetik. ' Anélkül, hogy a részletekbe bele kívánnék menni, először tisztáznom! kell a gazdasági élet alap fogalmait. Azt, vájjon a magán tulajdón alapján állunk-e avagy sem? Sajnos, a munkáspárti kongresszusi nemrég elhangzott beszédek után ezt a kérdést fel kell teamünk, mert az itt elhangzottak eltérést muitatnak a koalíciós megegyezésitől, a Függetlenségi Front ismert nyilatkozatától. Hasonlóképpen tisztáznunk kell, hogy az államosítást milyen elvek lapján, milyen méreíiben éis milyen keretben, továbbá milyen módon kívánjuk végrehajtani. Különös fontossággal bír ennek tisztázása a közforgalmi M állalkO'záisioíki terén, miután a vasutaknál és hajózás^ társaságoknál, kéitiségtelenüi leginkább van tmeg az állami kezeié» indokoltsága és Mvatottsága. Tudnunk kell, hogy mi a véleményünk az önálló^ exisztenciákról. Tisztáznunk kell, hogy az arányosabb jövedelemelosztás: felé kívánunk-e haladni, és mi a véleményünk az adózás tekintetében. Es végül mennyire értékeljük •a szakértelmet, az egyéni kezdeményezést, az iniciativátl T. Nemzetgyűlés! Páxltunk tizenötéves programmjának állásfoglalása e tekintetben, azt hiszem, közismert. Engedjék meg azonban, hogy , régi programmunkat idézzem, amely szerint f

azdaiságpolitikánk legfőbb célkitűzését abban ell keresnünk, hogy a nemzetgazdasági és anyagi erőforrásainak kifejlesztésével és a,jövedelem helyeis megoszlásával, tehát népi irányú gazdaságpolitikával gondoskodhassunk kilencmillió emberünk megélhetéséről. Pártunk" tehát mind a múltban, mind a jelenben azért kívánja a magyar vidék, a magyar falu gazdasági felemelkedését, mert ezt követeli meg erkölcsi felfogásunk, az arány OB jövedeleméioszláshoz, való állandó közeledés, de ezt kívánja a józan gazdasági felfogás is akkor, midőn a magyar élet alapját akarjuk megerősíteni, tehát azokat a gazdasági lehetőségeket és ágakat, amelyeknek itt, ebben az országban termé- ' szetes bázisuk van. T. Nemzetgyűlés! Itt látok én súlyos el'téveayédéat, természetszerűleg nemcsak közévé február ho %7-én, csütörtökön. 26 lekedéspolitikánkban, de egész gazdasági életünkben, midőn mindenütt csak a, réginek a helyreállítása folyik. Ez az első lépések tekintetében természetes lenne, de nem szabad a, munkaórák és forintok millióit egy hibás állapothoz való visszatérésre elpocsékolni, pedig sajnos, a legcsekélyebb irányát sem látjuk annak, hogy akár gazdiaságpolitikai elgondolásunk, akár közlekedéspolitikánk az új helyzetnek és lehetőségeknek megfelelően haladna és az állani befolyását v eíhben az iránybiam érvényesíthetnénk. A köztársaság elnöke is rámutatott nemrégen abban az előadásában, amelyben foglalkozott egy tervgazdaság kérdésével, hogy (olvassa): »már most, a romok eltakarítása és a hiányok pótlása idején meg kell rajzolnunk magunk előtt, hogy milyen országot akarunk, milyen módon és milyen eszközökkel akarjuk ezt felépíteni... A helyreállítás munka járnak is bele kell épülnie ebb© az új országképbe.« T. Nemzetgyűlés! Ezért tartom nagyon he

4 lyesnek a pénzügyminiszter úr gondolatát hogy a törvényhozás fektesse le gazdaságpolitikánk alapját, annak elvi szempontjait és gyakorlati irányát« Ezt a gondolatot vették át a munkáspártok, midőn egy hároméves terv keretébe igyekeztek ezeket beilleszteni. Sajnos, ezeknél a terveknél azt látom, mint már az előbb is mondtam, hogy a régi egyoldalú gazdasági struktúra lényeges megváltoztatása nélkül, tehát a régi kerékvágásban haladnak —. az indokolásiban más hangszereléssel. Nagy és tiszteletreméltó szorgalommal állították Össze a terveket, amelyek tulajdonképpen egy hároméves rendkívüli állami beruházási költségvetés tervezetei, amelyet ők röviden hároméves tervnek titulálnak. T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék ugyanis megnézni a Magyar Kommunista Párt tervét, amely a mezőgazdasági beruházásokra 19.36%-ot, illetőleg, a falura, szánt beruházás teljes összegéül 31.37%-ot szán, holott ha az őstermelő lakosság 51.8%-os számarányát nézem, akkor ennél 63, illetve 40%-kai kevesebbet állít be a teorv, viszont az ipart ennyivel magasabban dotálja. Pedig figyelembe kellene venni a mezőgazdaságnak a háború előtti elmaradottságát és háboirús kárait is, tehát még a számaránynál is erősebben kellene dotálniA mezőgazdaságnak ezt a másodrendű helyzetét láttuk 'a múltban is, midőn 51.8, tehát közel 52% arányszámához képest a nemzeti jövedelemnek mindössze 30%-ában részesült. Míg a magyar vidéken dolgozókra, akik szintén végeznek olyan nehéz és tudást igénylő munkát, mint az ipar és a .kereskedelem dolgozói, a niemzeti jövedelemből így egy főre 734 pengő esett, addig a városi lakosság hasonló jövedelme 1405 pengő, tehát kereken a kétszerese volt. Ha valóban és becsületesen az egyenlő jövedelemeloszlás felé kívánunk haladni, akkor ezen változtatni kell, még pedig alapjaiban. T. Ház! Ez nem jelent iparellenes álláspontot. Nem jelenti »azt, hogy a jelenleg fennálló iparokat eleorrasiszuk, hanem jelenti azt, hogy ezek mellett ezentúl a hazai mezőgazdasági termel vények feldolgozását jelentő iparokat kell létesítenünk és támogatnunk. T* Nemzetgyűlés! Engedtessék meg nekem, hogy ne kelljen ezekre bővebben kitérnem és visszamehessek a szorosan vett közlekedéspolitikára, Most már látva, hogy a gazdasági