Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-105

288 A nemzetgyűlés 105. ülése 19Í7 Minden esetre, ha bárki meg tud valami kétes dolgot, az én ajtóm mindig nyitva van, kérek mindenkit, jöjjön hozzám és mondja meg nekem» Én azután elhegedülöm az illetők nótáját Ami a ruházat dolgát illeti, ez pénzkérdés. Egy másik képviselőtársam is említette már, ihogy ruházatunk teljesen elfogyott, és nem volt semmi. Teljesen üres raktárak maradtak itt, mindent elvittek Nyugatra. Nyugatról ugyan visszajöt bizonyos mennyiségű ruha. történt is egy megegyezés, hogy^ ami Nyugatról visszajön, annak fele a honvédségé, fele a rendőrségé. Ez a megegyezés azonban csak akkor jött létre, amikor már nem volt

w min megegyezni, mert már minden a rendőrségé volt. Ezek a ruhák a szűrőállomásokon jöttek keresztül és ha mi lettünk volna ott, lehet, hogy én sem adtam volna a rendőrségnek. Ö sem adl^, nekem. (Derüttség.) Ebbe bele kell nyugodni. Egyebekben pedig a ruházat pénzkérdés. Ha a pénzügyminiszter úrtól sikerül kicsikarnom egypár krajcárt, azt csak erre költöm, mert .magam is belátom, ihogy ez^ a legfontosabb. Az embereink bizony úgy járnak, hogy ha az utcán találkozom velük, sokszor nein tudom, vájjon ez katona-e vagy koldus. En lennék a < legboldogabb, ha fel tudnám őket öltöztetni. Felvetették itt egy bizonyos rongy-dolognak a kérdését is. Ezzel kapcsolatban merült fel annak a bizonyos két és félmilliónak az ügye. Erre egészen részletesen azért nem térek ki, mert amikor ez a dolog tudomásomra jutott, at

ad

~ tam a honvédség ügyészségének. Folyamatban levő ügyről nem akarok nyilatkozni, annyit azonban mondok, amennyit lehet: : Bubánk nem volt A visszajött hadifoglyok" ról nem lehet levenni a ruhát. A lelke Tegyen rajta, aki leveszi. En nem veszem le- Elrendel"tüük, hogy egyelőre viselhetik és egy pár hónap inulva vegyék le róluk. Amit azután ]

e lehetett volna venni róluk, azt úgysem lehetett volna használni. Megindult egy legenda. Hogy ez a legenda hogyan keletkezett, azt nem tudom. Megindult a legenda, hogy a honvédségnek van/52 vagon rongya. Ez az 52 vagon rongy csak a mesében volt meg. En magam rögtön feimentem, megnéztem. Hat vagon rongy volt, amiivei adósok voltunk a kőszegi gyárnak. Kaptunk egy árajánlatot,az árellenőrző hivatal útján és később a Gyapjúmosótól azzal, hogy adjuk neki az 52fv vagon rongyot, ami nem volt, s ígért érte kilónkint 91 fiUért és kért még hozzá 40% előleget. Sem a rongyom nem volt meg, sem az előlegem, így tehát nem lehetett megkötni az üzletet. Különben is a Gyapjúmosó 91 fillért igért akkor, amikor az árhivatal 2.56 forintban szabályozta a rongy árat kilónkint. Ennek a rongyhistóriának ez a hiteles "* története, tessék elhinni nekem, hogy ez így vanA nyugdíjasok B-listájáról is szó, volt, szó volt, arról, hogy a honvédelmi miniszter kiadott egy rendeletet, hogy bizonyos B-listázott kategóriáknak fizessék tovább a nyugdíjat. Ennek története a következő: A miniszterelnöki rendelet azt rendelte el, hogy a 70 évnél idősebbeket vagy pedig a 75 százalékosnál magasabb rokkantságuakat nem szabad B-listázni. A B^lista bizottság nem vette figyelembe eat a rendeletet, nem kérdezte senkinél, hány éves, nem kérdezte, hogy hány százalékos rokkant, mindenkit B-listázott. Mivel tehát ezeket a 70—80 éves öregembereket vagy évi március hó 5-én, szerdán. 284 75 százalékos és magasabb százalékú rokkantakat törvénytelenül B-listázták, et rendeltem, hogy ezeknek fizessék tovább a nyugdíjat Málasits képviselőtársamnak még egyszer megköszönöm azt a szereitetet, amellyel a honvédség dolgát kezelte. Megnyugtathatom, hogy én is egy éves szolgálati időt tervezek, (Juhász István (szd): Elég is az!) mégpedig olyan formában, — ezt egy másik képviselőtársamnak válaszolom — hogy a szolgálati idő egyrészét a mezőgazdasági munkálatokban való kikép" zésre, főleg pedig a motorkezelésben való kiképzésre fordítsák. Ma a motorizált világban feltétlenül szükség van arra, hogy akár a ' mezőgazdaságban, akár más téren értsen mindenki a motorhoz. Nálunk is a tüzérség és minden fegyvernem motorizált lesz. Ezért azt tervezem, hogy minden embert legalább a motorkeze'ésben képezzenek ki. Somogyi képviselőtársam kitért az említett bizonyos posztóügyre. Erről nem akarok mégegyszer beszélni, ki akarok térni azonban arra a bizonyos lőszergyárra. Veszprémben volt a honvédségnek egy lőszergyára. Ez tehát a honvédség tulajdona. Ez a lőszergyár nehéz körülmények közé került. Az oroszok elvitték gépeink nagyrészét jóvátételben. A lőszergyárnak meglehetősen sok adóssága volt mun^ kabér címén. Én magam kimentem, megnéztem á lőszergyárat. Ugyanakkor megjelent a veszprémi Nemzeti Bizottság, és Veszprém polgármestere is megjelent, s azt mondta, hogy ez az egyetlen ütőere volt Veszprémnek, s ha ez megszűnik, akkor Veszprém egészen lerongyolódik, elszegényedik. Tehát ő és a Nemzeti Bizottság kérte, hogy -ezt tartsuk fenn. Ezért l

artottuk fenn ezt a lőszergyárat és a pénzügyminiszter úrral egyetértően valóban 400-000 forint kölcsönt nyújtottunk, hogy fennmaradhasson, egyelőre polgári foglalkozásra átállítva. Mikor lesz nekünk lőszerré szükségünk? Talán majd, ha annyira növekedünk. (Juhász István (szd): Ne legyen soha!) Kiképzésre kell! (Juhász István (szd): Vaktöltény!) Azt is csak kell csinálni! (Derültség!) Ki kell képezni a katonákat, kiképzési lőszerre tehát szükség lesz, és nem lehet elvitatni, hogy ezt gyártani kell. Ezért fenntartottuk a gyárat. Most egy faárugyár van benne. Saját erdőnkből termeljük a fát, és talán nevetségesnek hangzik, e percben, seprőnyelet gyártunk, ami igen hasznos dolog. Az a 400.000 forint pedig, amit kifizettünk, a következőképpen oszlik meg. A hátralékos kifizetések és munkabérek 113.788 forintot tettek ki. A hátralékos OTI járulék 24.000 forintot a hátralékos illetményadó 16.000, a forgalmiadé 3.000,« az illeték 600, a leltárfelülvizsgálati díj 1391 forintot tett ki. A közérdekeltségek felügyelő haltóságának tartozott a gyár 2000 forinttal, hátralékos viHamosáranudíj volt 22000 forint, telefon*, irodai-, ügyviteli költségekre 7000 forint, az alkalmazottak jóléti intézményére, tűzifa beszerzésére 14.000 forint kellett, fuvardíjtérités 1000 forint, azután a Sári-cégtől vásárolt gépek ára 25.000 forint, egy gatter vásárlása 20.000 forint, összesen 347.680 forint. Szó volt azután itt arról, hogy valami villamosvezetékek eltűntek. Ennek a meséje a következő. (Juhász István (szd): Nem is mese!) Nem mese, eltűnt, de nem rossz helyre. Az európai hírű térképészeti intézet teljesen tönkrement