Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-105
279 A nemzetgyűlés 105. ülése 194?. i Hiába volt mindig a magyar a legjobb katona, hiába ismerték el. hogy milyen jó katona a magyar, olyan hadseregünk, amely az egész magyar nemzetet, az egész magyar népet szolgálta volna, amely az egész magyar népé' lett vo { na ' a mul ' ÍDan > a történelem folyamán alig volt. A nemesi seregek nem voltak az egész magyar népéi, de nem volt a népé. sőt a magyarságé serai a híres k. u. k. közös hadsereg sem. fíákóczi, Thököly kuruc seregei, az 1848 as honvédek és 1919 vörös hadserege voltak azok a hadseregek, amelyeket a magyar nép hadseregeinek nevezhetünk. A többi hadsereg, bár zásziaik alatt a magyar nép fiai szolgáltak és véreztek, nem a magyar tnépé volt, de különösen nem. volt a magyar népé az osztrák-magyar monarchia közös hadserege. Ennek tiszitjei németek, vagy a németeket szolgáló urak voltak és ha azt állítom róluk, hogy csaknem ki vétel nélkül azok voltak, akkor nem hazudok. Igazi magyar népi hadsereget a monarchia összeomlása után lett volna módjában Magyarországnak létrehoznia, de Horthyék ezt nem csinálták 'meg. A régi k. u. k. hadsereg roimjaihól vettették meg a magyar hadsereg alapját. Az osztrák magyar monarchia idején Grác volt a kivénült ' generálisok üdülőhelye, de amikor az osztrák-magyar monarchia feloszlott, ezek az urak ide, Budapestre tették át székhelyüket. Itt élitek léha életüket a magyar nép zsírján, a magyar nép rovására. Ezekből és ezeknek a neveltjeiből hozta azután létre a Horthy-rendszer a honvéd tisztikart, amely nem a magyar népet, hanem; a német imperializmust és annak magyarországi csatlósait szolgálta mindaddig, amíg az orosz hadsereg a német hordákkal együtt meg nem semmisítette. Most végre eljutottunk oda, hogy ha csupán kis létszámú és gyengén felszerelt hadsereget szervezhetünk is meg, de azt a magyar nép hadseregévé tudjuk formálni. Honvédségünket magyar néphadsereggé kell tennünk tisztikarában és legénységében egyaránt, A jk. u. k. szellem minden maradványát ki kell irtanunk „ - demokratikus hadseregünkből. A paraszt- és munkásfiatalokból kell új tisztikart nevelnünk. Szervezetileg is újjá kell alakítanunk honvédségünket, . hogy a leszerelt katona a honvédségben eltöltött időre ne úgy gondoljon vissza, hogy az az idő elveszett az életéből, hanem úgy, hogy ott igen hasznos munkát végzett és szolgálati ideje alatt nagyon sokat tanult. ' Mint részletkérdést, két dolgot tartok szükségesnek i'tt^ megemlíteni. Az egyik a szabadságolások kérdése. A paraszt katonáknak feltétlenül meg kell adni nyáron az aratási és csép lés i szabadságot, még pedig lehetőleg nem egy-két, hanem legalább három-négy hetet. De szabadságot kell adni a legfontosabb tavaszi mezőgazdasági munkák idejére is. Szükséges ez azért is, hogy ki ne essenek foglalkozásukból. A múltban számtalan példa volt rá, hogy a Galiciában, vagy Boszniában háromnégy évet szolgált parasztgyerek, különösen, ha. a hadseregben káplár vagy »eugszfürer • " úr« lett belőle, leszerelése után hazatérve bü' dösnek találta a paraszti 'munkát és kocsmatöltelék, kupec vagy kártyaspieler lett belőle. (Derültség a szociáldemokratapdrton.) Annak * azonban, hogy a munkát a katonaságnál nem megszerették, hanem inkább megutálták a fiatalok, oka volt az is, hogy a katonát mindig dolgoztatták ugyan, de fizetni soha sem fizettek a munkájáért. Én arra kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy szakítson ezzel a évi március hó 5-én, szerdán. 280 hagyománnyal is. Még a raboknak is fizetnek, ha külön munkát végeztetnek ve-lük. Ha demokratikus honvédségünk közmunkát végez, adjanak neki ezért munkadíjmegtérítést. Nem órabért vagy napszámot értek én ezalatt, hanem inkább az elvégzett munka utáni átalányt. Ez arra serkentené a katonákat, hogy szorgalmasan végezzék a reájuk bízott munkájukat s a katonának behívott paraszt-, vagy munkásifjú nem a dolog elől való lógást, hanem a rendes* becsületes munlkát tanulná meg a katonaságnál. T. Nemzetgyűlés! Azzal fejezem be rövid felszólalásomat, hogy itt van a lehetősége a magyar népnek arra, hogy ha számban nem is nagy, felszerelésében gyenge, de szellemében igazi magyar népi hadsereget tudjunk megszervezni, s megvethessük az alapját egy olyan néphadseregnek, amelyben örömmel töltené el szolgálati idejét minden paraszt- és munkásifjú, s amelyről biztosan tudja mindenki, minden dolgozó, hogy az a magyar népnek és nem idegen érdekeknek vagy nem egyes kiváltságos osztályoknak a hadserege. Ebben a reményben úgy magam, mint pártom nevében elfogadom a honvédelmi tárca költségvetését, (Taps.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Gyurkovits Károly jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál (msz): T. Nemzetgyűlés! Igen röviden kívánok szólni nem a honvédelmi tárca költségvetéséhez, hanem a honvédelmi tárca költségvetésének a vitájához. Meg kell á'llapíitani, hogy mind a honvédség, mind a magyar katonaság történetére vonatkozólag pártkülönibség nélkül igen szép és érdekes adatokat mondtak e 1 a vitában. Meg keH állapítani, hogy a szónokok részéről szociális megérzés ós a jövő reménysége volt észlelhető minden fe^zólalásban. Hogy mégis felszólalok, annak más oka van. Lassanként oda jutunk, hogy ebből a parlamentből, amelyben voltaképpen a kormányzati elvekre kiterjedő harcnak kellene lennie, s amelyben a kormányzati irányzat és az ellenzék állásfoglalása ütközik össze, lassanként kivesz az élet a rengeteg- sok felolvasás miatt»- (Juhász István (szd): így van!) A felolvasásokat meg kell szüntetni. Már ott vagyunk, hogy enrol beszélni kellEn megértettem a házszabályok eddigi kezelését, hogy amikor ez a demokratikus parlament összeült s amikor olyanok kerülték a nemzet házába, akiknek addig nem volt lehetőségük arra, hogy itt beszéljenek, ezektől kez: detben nem lehetett azt kívánni, hogy rögtön felvértezve itudják a maguk elgondolásait kifejezni. Helyes volt tehát, ha a szónokok (beszédeiket, elgondolásaikat megírták, különben is a képviselői beszéd voltaképpen nemcsak egy agy terméke; a képviselnek a közhangulat eigy bizonvos részét is fel kell tárnia, s szakértőktől és másoktól is kap adatokat. Ez mind nagyon helyes, de már hosszú ido telt el, s ez alatt el lehetett jutnunk odáig, hogy azok a (képviselők is, 'akik kezdetben felolvastak, most már inkább beszéljenek (Helyeslés.) és osak a legfontosabb, legszükségesebb, leglényegesebb részeket, vagy pedig amikor citálnak, ezeket az idézeteket olvassák fel. (Ternay István (msz): Ugy van!) Itifc azonban sajnos, oda fejlődött a heüiyizet, hogy szóílifc egy; képviselőtársam, akiről tudom, hogy a paraszti
