Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-105

275 A nemzetgyűlés 105. ülése 1917, lebontja azt az évtizedeken keresztül láthatatlanul, de annál érezhetőbben kihúzott, szigorúan őrzött válaszfalat, amely tiszt és honvéd között állott. Értékelje és értse meg egymást a tiszt és a honvéd; a paraszt, az iparos, a fizikai és szellemi munkás bajtársiasan siessen egymás és a demokratikus Magyarország megsegítésére és újjáépítésére^ Nem lehet elképzelni, t Nemzetgyűlés, á honvédség életét a régi szolgálati szabályzat szerint. Köztudomású, hogy ezt a szabályzatot érthetetlenül rosszul állították össze, miért is fontos, hogy a szolgálati szabályzatot a honvédelmi kormányzat mielőbb x*eformáIja meg és a demokrácia szellemében dolgozza át « A. demokratikus katonai szellem egyenlőséget követel jogban, kötelességben és megbecsülésben. A magyar'honvéd mindig jó katona volt. méltán megérdemelte tehát a megbecsül lést, sohasem volt azonban meg az, a joga, ameiyof a demokrácia feltétlenül kell, hogy biztosítson számára. így történhetett meg az, hogy egészségtől duzzadó fiataljainkat a Horthy-viiág országgyűlése, képviselőháza és felsőháza a nép akarata ellenére a németek szolgálatába és zsoldjába állította, Hitler csatlósaivá tette. A bűnös vezetők lábbal tiporták a nép jogait és ezzel együtt a népet/ A mi békeszerető, szorgalmas; dolgozó magyar parasztságunk és ipari munkásságunk fiatíból összetevődő .honvédségnek sohasem volt ebbe beleszólása. Habzó szájú propagandisták igyekeztek vele elhitetni, hogy szükség van arra a háborúra, amelyet a Horthy-rezsim idegen eszméktől fertőzött tisztjei vezettek Németország oldalán. Hogy azonban honvédségünk ezt nem hitte el, azt a legjobban az bizonyítja, hogy az utolsó pillanatban mégis 'csak elkaptuk a szakadék felé vágtató ló gyeplőjét és megmentettük a hazát. T

% Nemzetgyűlés! Most a magyar nép aka rátából megalakult magyar demokratikus köztársaság hajnalkorái?r éljük, összejött a magyar nemzetgyűlés s rajta keresztül a nép, amely követeli, hogy ez a honvédség már az ő honvédsége legyen. A honvédség legyen a magyar .nemzeté, parancsot, jogot megbecsülést csak a magyar nemzetitől kaphat, éppen ezért fogadjuk meg százszor és százezerszer. hogy nem engedjük, hogy még egyszer félrevezessenek bennünket és újra pusztító háborúba vezessék a magyar honvédséget. Ne lehessen ezt a honvédséget félrevezetni, háborúba vezényelni, ideoda rángatni, egy kiváltságos felső osztály» vagy akár egy párt szolgálatába állítani. T. Nemzetgyűlés! Az elmúlt szörnyű háborúnak azonban súlyos károsultjai is vannak. Gondoskodnunk kell a hadirokkantakról, a hadiözvegyekről, a hadiárvakról. A múlt világháború után ezek csak trafikengedélyt, mezőőri állást, legnagyobb részük azonban csak öt-hat pengő hadigondozási díjat kapott, amiből el kellett tengetnie nyomorúságos életét. Most az aktív honvédség mellett gondoskodni kell róluk is. Ez nekünk erkölcsi és becsületbeli kötelességünk. Nehéz a semmiből gazdálkodnunk, nehéz a sok sebre orvosságot lelni és nehéz a bűnös kezek által félrevezetett, nyomorúságba döntött nemzetet talfpraállítani- Ezzel szemben azonban a költségvetésben gondoskodni kell a hadikárosulitakról is. A magyar" demokrácia rövid két éy alatt, amióta a dolgozó nép maga vette kezébe életének irányítását, máris nagy dolgokat, »az évi március hó 5-én, szerdán. 276 egész világ által elismert fejlődést ért el. Két évvel ezelőtt, amikor még fujó harci paripák, dübörgő gépkocsik;, nehézágyúk szántották drága hazánk ken yéradó földjét és vijjogó repülőgépek hasították a levegőt, ki hitte volná, hogy két év múlva ez az elcsigázott, agyongyötört nép feléled és nagyrészben mindent/ újjáépít? Bebizonyítottuk a világ előtt, hogy életrevaló nép vagyunk és hogy megértünk a demokráciára. Alighogy elült a harci zaj, megindult az újjáéledt magyar ipar, mezőgazdaság és kereskedelem. Megindult a vasúti és közúti forgalom, közbiztonságunikt ha nem is teljes mértékben kielégítő még, de rohamléptekkel 'fejlődik, értékálló, jó pénzünk van, s népünk életszínvonala fokról-fokra javul. T. Nemzetgyűlés! Czövek Jenő t. képviselőtársam tegnap említette, hogy Budapesten e&y új kapitalista világ nőtte ki magát. Bz igaz, így is van. Ugy látszik, hogy kéttl társadalmi réteg van: az egyik, amely megnyerte a háborút, a másik pedig, amely, elveszítette. Utána kellene nézni ezeknek az 'éjjeí. mulatozó embereknek. Kevés a honvédelmi tárca költségvetése, de több is lehetne, mert,ezeket az embereket szigorúan meg kellene adóztatni. Mi, magyar parasztság, ha a nemzet érdeke azt kív!ánja, hogy szenvedjünk, rongyoskodjunk, ezt megtesszük,' de akkor rongyoskodjék velünk együtt ebben az országban mindenki egyaránt. , ^ Tudom, hogy a magyar demokrácia motor jának még vannak, üzemzavarai, hogy egyikmásik csavar nem jó helyen van, hogy egyesek nem akarjáJi megtalálni helyükeit a demokratikus magyar életben, akadályokat gördítenek a fejlődés elé. Vannak még, akik ölhetett kézzel tétlenül nézik az ország szekerének egyes poncokon való kátyúba jutását; mean igyekszenek segíteni vagy ha odaállnak is a szekér mellé, azt visszafelé húzzák. Mi azonban a nép szájából vesszük az intő szót, figyelmeztetünk mindenkit, hogy mindazok, akik visszafelé kacsintanak, vigyázzanak és jegyezzék meg jól, hogy a magyar népnek visszafelé vezető útja nincs, csak előre, és vissza sem akar nézni többé a bűnök és szenvedések sóbálvánnyá változtató borzalmas világába. A költségvetést magam és pártom nevében a honvédelmi miniszter úr iránt érzett bizalmam folytán elfogadom. (Taps.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok' közül? Gyurkovits Károly jegyző: Gyuska János! Gyuska János (kp): T. Nemzetgyűlés! Ma, amikor a honvédelmi tárca költségvetését tárgyaljuk, szükségét látom annak, hogy a t. Nemzetgyűlés Ifigyeiméit felihívjam azokra a körülményeikre, amelyek között nevelődött a múlt hadserege. Ha mi azt akarjuk, hogy a, demokratikus hadsereg tökéletesebb, jobb és hivatásának megfelelőbb legyen, lakkor meg kell vizsgálnunk a régi hadsereg minden hibáját és azok figyelembevételével jobb és tökéletesebb nevelési módszereket kell teremtenünk. A régi hadsereg fő hibáját nevelési rendszerében látom, abban, hogy a bajtársiasság csak puszta szó volt, mert a gyakorlatban a közkatona, az altiszt és a tiszt között olyan óriási válaszfal volt, amely lehetetlenné teltté a bajtársias érzés kifejlődését és, ennek megteremtését a hadsereg szellemi életében. Ennek következménye lett az, hogy a tiszt, altiszt és katona egymás iránt nem érzett sémi-